in ,

Jurák Kata – A senki által nem delegált tőzsdespekuláns társasjátéknak nézi a világot

Jurák Kata jegyzete

Kézivezérelt nyilvánosság

A senki által nem delegált tőzsdespekuláns társasjátéknak nézi a világot, benne Európát.

„Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne;
és oly titok, mely ki ne tudódnék.”
(Luk. 12,2)

Az ember már meg sem lepődik, amikor kiderül, hogy micsoda groteszk forgatókönyv alapján rángatja a világ elitjét George Soros. Amikor kiderült, hogy a jótékonyság köntösébe bújtatott alapítványai igazából a milliárdos tőzsdespekuláns torz világképének megvalósításában játszanak közre, észrevettem, hogy egyre több ismerősöm kezd másként rea-gálni a híradásokra.

Néhány éve még objektív hírforrásként hallgattuk a BBC híreit, olvastuk a Financial Timest vagy lapozgattuk a Frankfurter Allgemeine Zeitungot. Mára már tudjuk, hogy milyen módon manipulálják különböző pénzügyi stiklik segítségével még a hitelesnek tűnő médiavállalatokat is, így azon sem lepődünk meg, ha például hamisított fotókkal és „oknyomozó portálok” áltényfeltáró beszámolóival találkozunk.

Elferdített valóság vagy görbe tükör? Talán mindegy is. Mi, magyarok jól tudjuk, hogy az igazat kell nézni, „nem csak a valódit”. Még akkor is, ha a valóság rémisztő.

Sokáig nem értettem, miért áll folyamatos támadások kereszttüzében Magyarország, miért kell az Európai Parlamentben a magyar törvényekről vitázni, miért kell hazánkat ilyen vagy olyan, kicsi vagy nagy büntetőeljárással fenyegetni, pénzmegvonással riogatni, meg egyébként is: ordítani, hogy itt nálunk micsoda elnyomás van.

Többször jártam Brüsszelben, és azt a tényszerű megállapítást tettem, hogy a nemzeti érzelmű magyar újságírók nem tartoznak a szívesen látott vendégek közé a parlamentben.

Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy én nem hívtam el vezető döntéshozókat privát megbeszélésekre, esetleg vacsorázni vagy vettem részt magánpartikon, és lássuk be, milliárdos tőzsdespekuláns sem áll mögöttem. Így aztán simán kimaradok abból, hogy velem társalogjanak és egyeztessenek olyan horderejű kérdésekben, mint például a migráció, pedig higgyék el, lenne mit mondanom.

Velem ellentétben viszont a Soros által pénzelt alapítványok munkatársai rendszeresen meg tudták beszélni Európa jövőjét Jean-Claude Junckerral vagy Frans Timmermansszal. Kár, hogy ezt nem a választópolgárok felhatalmazásával tették, hanem egy jelentős pénzügyi háttérrel megáldott ember segítségével, akinek az a fixa ideája, hogy Európából multikulturális bevándorlókontinens váljon.

Persze tudom én, hogy nincs Soros-terv, hiába írta le ő maga, mégsem létezik. Egészen egyszerűen azért nem, mert a liberálisok ezt mondják. Márpedig ha ők mondják, akkor az úgy is van. Nem akarja lerombolni a határokat és még véletlenül sem támogatja az illegális migrációt, dehogy. Szerintük csak a magyar kormány fantazmagóriájának köszönhető, hogy Sorost bármiben is meg kellene állítani.

Mert az egyébként szerintük normális dolog egy nemzetállamot fenekestül felforgatni, lerombolni évezredes múltú társadalmat vagy éppen „érzékenyíteni” a gyerekeket, hogy aztán azt se tudják, fiúk-e vagy lányok, egyáltalán, milyen nemi identitásúak. Nyilván velem van a baj, hogy ezt zsigerből visszautasítom, de már azt is tudom, hogy miért. Mert kirekesztő vagyok és bedőltem a gyűlöletkeltő kampánynak.

Itt elérkeztünk a liberális agymenés újabb velőtrázó sikításba torkolló fejezetéhez. Ha esetleg lemaradtak volna róla, dióhéjban vázolom, mi történt. Miután lapunk megszellőztette, hogy S. György nagykorú személy rendszeresen találkozik az Európai Bizottság vezetőivel, folytat tárgyalásokat, lobbistái pedig hetente egyeztetnek, véleményeznek uniós döntéshozatali kérdéseket, ez bizony jókora sebet ejtett a független-objektívnek aposztrofált ellenzék sorain – pláne az uniós választás előtt néhány hónappal –, így azonnali válaszlépésre szánták el magukat.

Szerintem egészen egyszerűen el akarták terelni a figyelmet arról a bicskanyitogató tényről, hogy egy senki által nem delegált tőzsdespekuláns egyfajta gigantikus társasjátéknak nézi a világot, benne Európát, és úgy dönt, hogy ő keveri majd a kártyát úgy, hogy neki kedvezzen.

Azt hiszem, fair playről egyáltalán nem beszélhetünk. Szóval az elterelő hadművelet zászlóshajója ezúttal a 24.hu hétfőn megjelent írása volt, ami azért a legmerészebb várakozásainkat is felülmúlta a balliberális hazugsággyár boszorkánykonyháját illetően. Ki is neveztem őket abszolút győztesnek „a nap ordas hazugsága” képzeletbeli versenyen.

Mert azt állítani, hogy Soros csak előre látta – kár, hogy eddig titkolta jóstehetségét –, hogy Európába egymillió bevándorló fog érkezni, azért mégiscsak az a pont, amikor az ember már röhögni sem tud, még kínjában sem.

Tehát a 24.hu szerint nincs Soros-terv, a spekuláns egyáltalán nem akart migránsokat betelepíteni a kontinensre, ő csak előrevetítette érkezésüket. Amúgy minden Orbán Viktor hibája, mint az is, ha esik a hó vagy ha nem.

A portál egyébiránt nem átallott kissé elferdített és egyedi módon közölni egy külföldi interjút, amelyben az amerikai kampányguru, George Birnbaum a Fidesz kampányáról beszél. A lap egyedi értelmezése szerint Birnbaum arról beszélt, hogy Sorost bűnbaknak kikiáltani csak egy kampányfogás része volt, ráadásul ő javasolta a kormánypártnak.

A cikk végére érve akár elmorzsolhatnánk néhány könnycseppet szegény Dzsordzsi bácsiért, aki csak segíteni akart, és lám-lám, ő lett a bűnbak, minden rossz megtestesítője. Pedig olyan távol áll tőle a migráció megsegítése, mint Makó Jeruzsálemtől.

Apropó, Jeruzsálem! Azt ugye tudják, hogy a magyar kormány antiszemita? Legalábbis a balliberálisok kedvenc vesszőparipája szerint. Amúgy az totálisan rendben van, hogy a 24.hu simán lezsidózza Birnbaumot és korábbi társát, Arthur Finkelsteint. Pikáns, hogy az ő olvasatukban ők is antiszemitának minősülnek.

A portál szenzációs közlése után azt hittük, már nem érhet bennünket több meglepetés válaszként a szombati leleplező cikkünkre Sorosról, de tévedtünk. Az én olvasatomban az MTVA-székházba belopózó két volt LMP-s társelnök azért érezte fontosnak, hogy szerepeljen, hogy a híradások ne Sorosról, hanem újra róluk szóljanak.

Akik ugyan már kapituláltak a pártból, és éppen független képviselőként tengetik napjaikat, de valamiért még mindig rendkívül fontosnak érzik, hogy szerepeljenek. A figyelemhiányos gyerekekre hajazó két politikus, Szél Bernadett és Hadházy Ákos úgy döntött: most érkezett el az idő ismét megostromolni az általuk halálcsillagnak nevezett közmédia székházát, hogy aztán ott is éjszakázzanak.

A kissé szokatlan ellenzéki pizsamaparti ezúttal nem torkollott Benny Hill-show-ra hajazó földön fetrengésbe, viszont azt ismét sikerült elérniük, hogy rajtuk röhögjön az ország. (Ha megengednek egy személyes megjegyzést, nekem Kunhalmi Ágnes ajtóról lepattanása volt az abszolút nyertes a decemberi kabaréban.) Az ellenzéki valóságshow-val egyetlen probléma van: senki nem kíváncsi rá.

A kutya ugat, a karaván halad – tartja a mondás. És ha legalább már sikerült elérniük, hogy hiteltelenek lettek, legalább ne válnának nevetségessé. Nem hinném, hogy a Soros-droidok szintjét kellene képviselni, amikor a Parlamentbe vagy a köztelevízió épületébe beteszik a lábukat, ráadásul politikusi jogosultságukra hivatkozva.

Bár tény, hogy képviselők. De azt is tudjuk, hogy az internacionalista Soros-hálózathoz hasonlóan ők is idegen érdeket képviselnek, nem Magyarországét.

(Jurák Kata, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Apáti Bence – Ellenzéki hídfoglalók akkor és most

Bencsik András: Figyelemelterelés az ellenzéki „hülyeségkampány”