in ,

Irány a moziba! Egy német mozifilm tiszteleg 56′ hősei előtt – Néma forradalom

Kétperces csenddel tisztelegtek a magyar hősök előtt

Kevesen ismerik a történetet, amelyet Lars Kraume legújabb filmjében elővett, pedig nekünk magyaroknak külön hízelgő, milyen szolidaritást váltott ki az ötvenhatos fiatalok ellenállása egy keletnémet, érettségi előtt álló osztályból a forradalom napjaiban.

 

A bajtársiasság filmje lehet a Néma forradalom, amelyben a pillanatnyi árulásokon és manipulációkon végül felülkeredik az összetartás és az igaz­ságérzet.

Kraume filmadaptációja a megtörtént események egyik résztvevőjének regényéből született
Fotó: Mozinet

A berlini fal felépítése előtt öt évvel, 1956 októberében két fiú, Kurt (Tom Gramenz) és Theo (Leonard Scheicher) nagyapja sírjához utazik ki Nyugat-Berlinbe, ahol filmhíradóból értesülnek a valós magyarországi eseményekről.

Eldöntik, hogy ráveszik a diák­társaikat, történelemórán két perc némasággal tisztelegjenek a magyar forradalom előtt. Kraume filmadaptációja a megtörtént események egyik résztvevője, ­Dietrich Gartska regényéből született. Érdekes párhuzam, hogy egy évvel a forradalom után itthon a Toldy gimnáziumban is néma tüntetéssel adóztak a diá­kok az ellenállás kivételes megnyilatkozásaként.

A film lassan építkezve leplezi le a szereplők hátterét és motivációit. A történet egyharmadától a magyar forradalom háttérbe szorul, innentől az egyéni sorstragédiák felgöngyölése válik erősebbé és az ezzel párhuzamosan változó csapatdinamika.

Merthogy hiába a joviális iskolaigazgató, aki egy beírással pontot tett volna a történtekre, a kommunista úthenger a kétperces hallgatás hátterében álló felbujtók nevére kíváncsi, a protestálást gyökereiben igyekszik elfojtani.

A lázadás a szülők generációját sem kíméli, Kraume fokozatosan leplezi le a hatalommal való viszonyukat: Kurt apja a helyi párttitkár, Theoé acélgyári munkás, az átmenetileg árulásra kényszerülő Eriké (Jonas Dassler) pedig hősi halott katona, aki az ellenálló kommunistákkal együtt harcolt a nácik ellen.

A háttértörténetet felgöngyölítve már-már menthetetlennek tűnik a diá­kok helyzete, a „magad is zsarnokság vagy” fojtogató szelleme járja körül a filmet, ezúttal azonban mégis az igaz­ságvágy és az összetartás válik erősebbé.

Miközben Kraume néhány felesleges motívumot belesző a filmbe – a kialakuló szerelmi háromszög ­például nem tesz sokat hozzá, inkább esetlenül kilóg a fősodorból –, mégis intenzív, figyelmet fenntartó közel kétórás drámát készített.

Az ideig-óráig árulóvá vált fiú, Erik drámája a legfelkavaróbb epizód, a rendező az elárult és az áruló kibékülését is képes a negédesség veszélyétől megmenteni.

Kraume hiányosságai mellett is jó történelmi filmet alkotott, alaposan felvázolja a diktatúrának alávetett helyi kisközösség generációkon átívelő viszonyait, ráadásul új szemszögből láttatja a budapesti eseményeket is.

 

(forrás Szilléry Éva, :magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Written by mindenszo

Keményen Beszólt Márki-Zaynak a Kárpátia frontembere

Csak a szokásos – A DK és Gyurcsány ismét a magyart hangolja a magyar ellen