in

„Borzalmas fájdalmaim voltak, pár napig azt hittem, nem bírom tovább” – Kaiser József koronavírusos volt képviselő döbbenetes beszámolója

Egy hónapig szenvedett a koronavírus-betegségtől Kaiser József volt VIII. kerületi önkormányzati képviselő

Egy hónapig szenvedett a koronavírus-betegségtől Kaiser József volt VIII. kerületi önkormányzati képviselő, a helyi polgárőrség volt vezetője. Már majdnem kilábalt belőle, de három-négy napig úgy érezte, nem biztos, hogy túléli. Arról kérdeztük, hogyan kapta el ő és családja a betegséget, kinél hogyan folyt le, mit élt át, s hogy miként élte túl. Interjúnk.

Hogyan érte el önöket a vírus?

A fiam február végén egy buliban volt a Király utcában, és ő hozta haza. Ő március 3-án, kedden lett beteg, ami négy napot tartott, és nem tudtuk, hogy koronavírus: volt egy kis náthája, köhögött, hőemelkedése volt, de ennyivel vége is volt a dolognak. A feleségem, aki tüdő- és háziorvos, március 7-én kapta el. Ő három napig feküdt, lázas volt, nem tudott felkelni, összességében pedig öt-hat napig volt beteg, de még ma sem érez ízeket és szagokat.

 

Ön hogy kapta el?

Én 10-én már nem tudtam felkelni. És bár túl vagyok rajta, még

most sem érzek szinte semmit; az alapízeket érzem, a sóst, az édeset, de más ízeket nem, szagokat egyáltalán nem;

vaktában főzök tehát. Szóval mire a feleségem felgyógyult, én betegedtem le: nem tudtam felkelni, épphogy ki tudtam menni a vécére, meg tudtam enni valamit. A feleségem 16-án gyanút fogott: lehet, hogy koronavírusos vagyok. Betelefonált a Szent Lászlóba, ott azt mondta neki egy doktornő, hogy a tünetek alapján több mint valószínű. A feleségem elmondta a doktornőnek, hogy cukorbeteg vagyok, volt szívinfarktusom, szív- és érrendszeri beteg vagyok. A doktornő azt mondta, két eshetőség van: bevisznek vagy sem. Ő azt javasolta, hogy ha a feleségem tud ápolni, ápoljon, mert ha mégsem vagyok koronavírusos, de bevisznek, akkor a kórházban biztos elkapom. Elmondta neki a doktornő, mit csináljon. Infúziót kötött be, vitaminokat adott nekem. Én beszedtem a cukorbetegségre való gyógyszereimet, amitől viszont még lejjebb esett a cukrom, sokat izzadtam, összeesett a cukorháztartásom és a sóháztartásom. Sokat kellett innom, sok sósat ennem, mivel több litert izzadtam naponta, állandóan cseréltük alattam az ágyneműt.

 

Hogyan élte meg? 

Rosszul. Főleg azért, mert

hihetetlen fájdalmaim voltak, mindenem fájt: az izmaim, a csontjaim, a bőröm, a hátam, a fejem.

Ha valaki hozzámért, ordítottam; ez tíz napig tartott, a fejfájás meg három hétig. Életemben nem fájt így semmim soha, elképesztő volt. Sokféle fájdalomcsillapítót kaptam, de kiderült, hogy az Algopyrin nem jó. Ugyanis a vírus csökkenti a vörös- és fehérvérsejteket, akárcsak az Algopyrin, tehát az együtt dolgozik a vírussal. A feleségem rendelt másik három fajtát. Tesztem ekkor még nem volt, csak sok orvos van a családban, és ők konzíliumot tartottak, és a feleségem az ő utasításaik alapján járt el. 10-14 nap után kezdtem jobban lenni, az izom- csontfájdalmak elmúltak, a fejfájásom viszont még mindig nem múlt el teljesen – pedig egyébként nem vagyok egy fejfájós típus.

 

Élet-halál között érezte magát?

Három napig igen. A fiaimnak mondtam, hogy ha bármi baj történik, vigyázzanak a lányokra, ezen ők eléggé kikészültek. Könnybe lábadt a szemük, mondták, hogy ne mondjak már ilyeneket, s mikor jobban lettem, nagyon örültünk. Három-négy napig éreztem úgy, hogy nem bírom. A feleségem is látta ezt rajtam, s azt mondta, hogy amikor öt éve infarktusom volt és utána rehabilitáció, semmi nem volt ahhoz képest, amit most látott rajtam. Ülni sem tudtam, annyira fájt a gerincem. Érdekes módon viszont épp a tüdőmet nem támadta meg a vírus. A bőrfájdalmaim ellenben borzalmasak voltak, amikor a kislányom meg akart simogatni, kénytelen voltam mondani neki, hogy ne simogasson meg, mert fáj, és ő értetlenül nézett, hogy miért nem simogathatja meg az apját. Az öthónapos kislányomat nem tudtam ölbe venni.

 

Kilábaltak belőle?

Még nem teljesen. Szédültem, mert a cukrom is leesett és a só is elfogyott a szervezetemből. Infúzió, gyógyszerek, vitaminok, cukros és sós ételek – ezek tartottak életben. Fogytam nyolc kilót, ráadásul az izmomból.

A vádlimból bőrzacskó lett, pedig elég fitt fickó vagyok. Ugyanez történt a karommal.

S ezért vagyok gyenge is. Öt-hat liter vizet már nem tudok megemelni. Most már gyúrtam tésztát, reggel sütöttem zsemlét és kiflit, de teljesen kifáradtam tőle, utána feküdtem egy-két órát. A feleségem szerint még egy hónap, amíg regenerálódok. Tevékenykednem kell mindenképp. A tévé könnyed gyógytornája épp jól jön. S van egy itthoni edzőgép, amit használgatok.

 

Tesztet csináltak végül?

Most nemrég, pénteken kértem tesztelést, mert el kellett volna vinnem kötelező oltásra a legkisebb lányomat, és nem tudjuk elvinni, amíg nincs teszt arról, hogy negatívak vagyunk. Kijött a tesztautó vasárnap. Eközben a barátaim mondták nekem online, hogy ők már unják a karantént, ők bizony ki fognak menni a lakásból. Kedden megjött a teszt, hogy pozitív vagyok, s még két hétig nem mehetek ki, hatósági karanténba kerültem. Akkor írtam meg a Facebookon a történetemet, hogy lássák az emberek, hogy tényleg van ok a kijárási tilalomra. A két kislányom negatív lett, pedig volt egy egy-két napos náthájuk. A feleségem szerint a gyermekeknél nem tud megtapadni a vírus, mert nem alakul ki a torokban az a receptor, amin keresztül a vírus be tud hatolni a szervezetbe, így csak felszínes, igen enyhe betegség fut rajtuk át. Szerintem azért lettek negatívak, mert mire a tesztelésre sor került, már kiürült a vírus a szervezetükből.

 

Mostanra immunisak lettek?

Mivel ellenanyagot termelt a szervezet – a teszt az ellenanyagot mutatja ki –, mástól már nem kaphatjuk el, de a dél-koreai hírek szerint arra van esély, hogy a vírus reaktiválódik. Két hét múlva negatívak leszünk, ha minden jól megy, s utána már nem is csinálnak tesztet többet, mert felesleges.

Amíg pozitívak vagyunk, addig viszont fertőzőek vagyunk.

 

Most már fellélegzett?

Fel. Már csak azért is, mert rizikócsoportos vagyok. És itt jegyezném meg, hogy pont ők, a rizikócsoportosak a legtürelmetlenebb emberek. Örülök, hogy immunis lettem, de szívesen megspóroltam volna a fájdalmat. Sokan írtak nekem, hogy én győztem meg őket az otthonmaradásról a posztommal. S innen is üzenném, hogy mindenki vegye komolyan a dolgot, maradjanak otthon! Ha az ország három hétig otthon maradna és kiszűrnék a betegeket, akkor a járványnak egy hónap alatt vége lenne.

 

Önöket nem kísértette a jó idő?

Mi épp azelőtt akartunk lemenni a Balatonra, hogy kijött a rendelet, és rosszul kezdtünk lenni. De ezek után persze letettünk a balatoni kiruccanásról, szerintem már hatalmas a fű a telken. Ha kell, nyár közepéig nem megyünk sehova.

(Szilvay Gergely, mandiner.hu)

 

 

Oszd meg másokkal is!

 

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

A nagytokájú V. Muszáj Márta álságossága: kampányban favédő tündér, polgármesterként kíméletlen favágó

A Föld üzenete – Mit tettél, ember? Videó