2022 tavaszán országgyűlési választások lesznek hazánkban. Az elmúlt harminc év során már megtanultuk, hogy a választási kampány – finoman szólva – nem minden esetben az érvek, eredmények, hibák tisztességes csatájáról szól. Már azt is elfogadtuk, hogy külföldi, jórészt tengerentúli kampányguruk és stábjaik is segítik a küzdő feleket. Ők azok, akik pénzért és nem elvi alapon állva teszik a dolgukat. Ezért aztán nekik csupán az eredmény számít, mert csak a sikeres csapatot hívják a következő ország választási csatájába. Végigcsinálnak egy kampányt, majd odébbállnak. Zsoldosok, hideg, profi szakemberek, akik pontosan ismerik a játékszabályokat, tudják, meddig mehetnek el.
Az elmúlt évtizedek során a nemzeti oldal már a saját bőrén megtapasztalta az övön aluli ütéseket. Emlékeznek még? Orbán Viktor megverte a feleségét. Kövér László köteles beszédet mondott. A zámolyi romáknak menekülniük kellett az országból. A sort lehetne folytatni, de felesleges. Az idő bebizonyította, hogy egyik sem volt több, mint mocskos trükk a választók befolyásolására. De a módszer működött. Azért, mert az emberek többsége kritika nélkül elhitte, amit olvasott. Ahogy azonban elkezdik kiismerni az egyszerű hazugságokat, úgy válik egyre rejtettebbé, összetettebbé és egyre brutálisabbá a technológia. Ma már diktatúrát épít a kormány, ki akarja léptetni az országot az unióból, elutasító a multikulturális világgal szemben, sőt veszélyes vakcinákkal oltatja be az embereket. Ezt is megértjük, megkezdődött a választási kampány. Az őszi hónapoktól ez csak rosszabb lesz.
Tartok tőle, hogy ez a kampányév még olyan meglepetéseket is tartogat, ami messze túlmutat a normális választási küzdelem keretein. Egyre inkább látható, hogy ez már nem csupán magyar belpolitikai küzdelem, hanem a nemzetközi színtéren is kiemelt figyelem kíséri. Nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági függetlenségének visszaszerzése, az IMF pórázának elvágása sokaknak nem tetszik. Csakúgy, mint a migrációs áradat megállítása, a genderideológia elutasítása, a keleti nyitás politikája, a keresztény-nemzeti értékek védelme. Ezért aztán nagy valószínűséggel megjósolható, hogy külföldi állami szervezetek és multinacionális gazdasági érdekcsoportok idegenlégiós csapatai is megkísérelnek majd aktívan beavatkozni a választásokba.
Rod Dreher amerikai író az elmúlt napokban adott terjedelmes interjút e lap hasábjain. Az igen érdekes beszélgetésből nekem egy mondat szúrt szemet: „Még régi vágású republikánusoktól vagy hírszerzői körök konzervatívjaitól is hallani ilyesmit Amerikában: meg kellene buktatnunk Orbánt.” Félelmetes. Különösen ha hozzátesszük, hogy már a demokraták liberálisai kormányozzák az Egyesült Államokat.
Tudjuk, hogy 2011-ben az arab tavasz néven elhíresült destabilizációs hullám miként sodorta polgárháborúba és döntötte nyomorba Észak-Afrika és a Közel-Kelet államait, aminek negatív hatásait ma is megszenvedi a világ és főként Európa. Majd 2014-ben a Majdan-forradalma hasonló forgatókönyv szerint tette tönkre gazdaságilag, politikailag és katonailag Ukrajnát. A múlt év során pedig Fehéroroszországban vették elő a már többször használt receptet, de ez most nem működött. Főként Oroszország határozott fellépése miatt.
Az elmúlt hónapok híre volt, hogy az Egyesült Államok újra elindítja a Szabad Európa rádió magyar adását. Németország pedig a Deutsche Welle magyar nyelvű híreivel szeretné „segíteni” a magyarok hiteles tájékoztatását. Ezt már ismerjük, ideológiai alapon befolyásolni az embereket. Nem elegáns dolog, csak a játékszabályokat kreatívan értelmezik, de még nem szegik meg a törvényeket.
Ám az aktív beavatkozás bármely állam részéről már teljesen más kockázati szintet jelent. Az mindegy, hogy a világ mely égtája felől próbálnak nyomást gyakorolni a magyar választások menetére. Mert a hatályos magyar jogszabályok szerint mindegyik a nemzeti szuverenitásunkat fenyegeti. Ezért a magyar nemzetbiztonsági szolgálatoknak éberen őrködniük kell a választások tisztasága felett. A feladat nem egyszerű. Hazánk gazdaságilag, földrajzilag nyitott ország. Mint NATO- és európai uniós tagország, egyértelmű a politikai és katonai értékrendszerünk, elkötelezettségünk. De ez nem jelentheti azt, hogy tétlenül szemléljük az ellenérdekelt szolgálatok aktív műveleteit. Az elmúlt évek során több – főként konzervatív – politikus karrierje ért szomorú véget aktív műveleti csapdák eredményeként. Elég csak az Ibiza-ügybe belebukott Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár ügyére emlékeznünk. Hiába derült ki napjainkra, hogy manipulált, megvágott felvételt tálaltak róla az ismeretlen megrendelők, politikai karrierje derékba tört. A csapda hatékonyan működött. Ahogy sajnálatos módon nálunk is megjelent már ez a módszer. Nem hihetjük el, hogy a Brüsszelben vagy az Adrián készült felvételek lelkes oknyomozó újságírók vagy sértett alkalmazottak művei lennének.
Az elmúlt évtizedek során nálunk is olyan szervezetek kezdtek működni, amelyek adott esetben kiváló fedést adhatnak titkos műveletek végrehajtásához. A magyar állampolgársági törvény alapján pedig a világ legeldugottabb sarkából is bárki hazatérhet ősei szülőföldjére. Ami az esetek döntő részében teljesen rendben lévő dolog. Ám mindig lehetnek, akik ezt a lehetőséget kihasználva, ezzel visszaélve, ki tudja, kik által befolyásolva kapcsolódnak be a belpolitikai életbe és futnak be villámkarriert.
Még egy szűk, de borzasztóan nehéz év áll előttünk a választásokig. Az illetékes hatóságoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy külső befolyástól mentes, tisztességes küzdelem legyen. Amit a választók döntenek el, nem pedig aktív titkosszolgálati műveletek. A felelősségünk közös.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
(Horváth József, magyarnemzet.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
