in ,

Bayer Zsolt rendet tesz a Budai várban – Balliberálisok vári lakásai – 4. rész

Tamási Miklós a CEU munkatársa volt, majd ő lett az egyik alapítója a valóban zseniális Fortepán archívumnak

Tamási Miklós a CEU munkatársa volt, majd ő lett az egyik alapítója a valóban zseniális Fortepán archívumnak, amelynek magam is nagy rajongója vagyok. Nincsen Tamási Miklóssal semmi baj, mást gondol a világról, mint én, ő liberális, rendben van. Ezt amúgy ki is fejtette levelében, amelyet akkor írt, amikor közérdekű adatigényléssel fordultam V. Naszályiékhoz, és többek között az ő adatait is kértem. Ekkor Tamási nagyon karakán módon nyílt levelet írt, amelyben kifejtette, soha, semmiben nem értett egyet velem, de most igen, és mindjárt el is mondta, hogy ő nagyjából 300 forintot fizet négyzetméterenként a bérleményéért.

Nos, lássuk a részleteket!

Az önkormányzattól kapott adatok szerint Tamási Miklós az Országház utca 23. I/1. szám alatt bérel egy lakást az önkormányzattól.

A bérleti viszony kezdete: 2010 december 13.

A lakás mérete: 41 négyzetméter.

A lakás bérleti díja: 8979 forint/hó.

Vagyis Tamási Miklós négyzetméterenként 219 forintot fizet az önkormányzatnak.

Rendben, ez a szokásos adat, tehát Tamási is nagyjából az egyharmadát fizeti az én bérleti díjamnak.

De térjünk vissza a dokumentumokhoz!

Tamási Miklós csere útján jutott hozzá ehhez a bérleményhez.

A csereszerződés szerint „Tamási Miklós tulajdonosa a tarnaleleszi, 676. hrsz. alatti, 765 négyzetméter telekkönyvi területű lakóházas ingatlannak, amely természetben Tarnalelesz, Egri út 7. szám alatt található.”

Sch. É. pedig bérlője a Budapest, I. ker. Országház utca 23 I/1. alatti önkormányzati lakásnak.

„Szerződő felek lakásaikat egymással értékazonosan elcserélik (…).” Eddig megint minden stimmel.

Nézzük meg a tarnaleleszi ingatlan tulajdoni lapját! Ez egy felettébb olvasmányos tulajdoni lap, eleve hat oldalas. Ebből pedig a következők derülnek ki, lépésenként, időrendben:

1.: 2010. szeptember 22. Ezen a napon lesz a tarnaleleszi ingatlan tulajdonosa Tamási Miklós. Az ingatlan előző tulajdonosa, akitől Tamási megvette a házat, B. F.-né, leánykori neve Z. M., anyja neve V. M., született 1965. (Ennek nemsokára nagy jelentősége lesz!)

2.: Nem egészen egy hónap múlva Tamási Miklós elcseréli a tarnaleleszi házát az Országház utcai bérleményre. A csereszerződés aláírásának dátuma: 2010. október 20.(!)

3.: Nem egészen három hónap múlva, vagyis 2010. december 13-án a budavári önkormányzat már meg is köti a bérleti szerződést Tamásival, amelynek alapja a tarnaleleszi ingatlan cseréje.

4.: A tarnaleleszi ingatlan tulajdoni lapjára a csere után egy hónappal, 2011. január 21-én jegyzik be tulajdonosként az Országház utcai lakás korábbi bérlőjét, Sch. É.-t.

5.: És most figyeljenek! Alig négy hónappal azután, hogy Sch. É.-t bejegyezték tulajdonosnak a tarnaleleszi házba, a tulajdoni lap szerint az ingatlan máris visszakerült… na, kihez? Tamásihoz? Nem, nem! Hanem ugyanahhoz a B. F.-néhez (leánykori neve Z. M., anyja neve V. M., született 1965.), akitől Tamási fél évvel azelőtt a házat megvásárolta.

Hogy micsoda véletlenek vannak!

Mert ugye, esetünkben két forgatókönyv lehetséges, vázoljuk mindkettőt:

Forgatókönyv 1.

A tősgyökeres budapesti, liberális Tamási Miklós 2010 napfényes őszén Tarnaleleszen múlatta az időt, s ott hirtelen beleszeretett a helyi dzsumbuj végén álló, nem igazán takaros házikóba. Azt hamar meg is vásárolta, hogy amint lehet, elköltözik Tarnaleleszre. Már éppen összecsomagolna és költözne, amikor – mit ad Isten ! – belebotlik Sch. É.-be, aki szintén arra járt, Tarnaleleszen, és szintúgy beleszeretett a dzsumbuj végén álló házba. Sch. É. olyan szívhez szólóan könyörög Tamásinak, hogy cserélje már el vele a tarnaleleszi házat az ő budavári, országház utcai bérleményére, hogy Tamásinak megesik a szíve rajta, és rááll a cserére.

Igen ám, de miután elcserélik egymással az ingatlant illetve a bérleményt, és Sch. É.-t bejegyzik tulajdonosként Tarnaleleszre, hirtelen megjelenik a színen a korábbi tulaj, B. F.-né, és közli Sch. É.-vel, hogy ő bizony nagyon megbánta, amiért eladta a szeretett tarnaleleszi házát Tamásinak, nem is érti, mi történhetett vele, hiszen nincsen szebb és jobb hely annál, és addig könyörgött Sch. É.-nek, ameddig az ő szíve is megesett rajta, és feladva Tarnaleleszbe szőtt gyönyörűséges álmait, eladta a házat az eredeti tulajdonosnak újra.

Ez tehát az egyes számú forgatókönyv.

Forgatókönyv 2.

Tamási Miklós, mint mindenki más, ingatlanközvetítőnél vagy a budavári önkormányzat hivatalos lapjában, a Várnegyedben vári lakást keresett magának. Így bukkant rá az Országház utcai bérleményre. Közölték vele a bérleti jog árát, majd az ügyvédje elmondta neki, hogy előbb cserealapot kell hoznia, amit papíron elcserélnek a bérleti jogra, aztán majd megoldják, hogy a korábbi bérlő által közölt pénzhez a korábbi bérlő hozzájusson. A megoldás pedig végtelenül egyszerű: Tamási papíron megvásárolja a tarnaleleszi ingatlant, azt mindjárt elcseréli az Országház utcai lakás bérleti jogára, de már ezzel együtt kész az új adásvételi szerződés is, amelyben a tarnaleleszi ház eredeti tulajdonosa visszavásárolja az ingatlant a cserével tulajdonba lépő Sch. É.-től. A pénzt Tamási adja, ami tesz egy kört, Tamásitól B. F.-néhez, majd B. F.-né szépen odaadja Sch. É.-nek, és mindenki megkapta, amit akart. Mindössze fél év telt el, viszontlátásra.

Természetesen fogalmunk sem lehet róla, melyik forgatókönyv lehet a valódi. De azért gondolom, mindenkinek van róla véleménye.

 

(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)

 

 

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

A dráma fokozódik a Pesti úton. Már 29-en haltak meg a Pesti úti idősotthonban

Indulhat a libsi visítás: tovább nő a családtámogatás