Kering egy fotópár a neten: az egyiken a 2006-os zavargások, a könnygázban úszó város, erőszak és brutalitás, a másikon a mostani választás utáni tüntetés, béke, nyugalom, csend, madárcsicsergés, magasba emelt, világító telefonok („aki éhezik, emelje magasba az okostelefonját!”). Értsd: akkor az erőszakos szörnyetegek lángba borították a várost, bezzeg most, a báránykák… A valóság azonban az, hogy ugyanazt a képet nézzük.
Emlékezzünk csak!
2006-ban elhangzik Gyurcsány őszödi beszéde, és spontán tiltakozás kezdődik a Parlament előtt. Aztán jön Toroczkai László és a tévé székháza elé viszi a tömeg egy részét, majd az a tömeg megtámadja a székházat, a székházat védő rendőröket, majd fel is gyújtják a parkoló autókat, s végül betörnek az épületbe.
A székház bejáratát fegyvertelen, védőfelszerelés nélküli rendőrök „védik”, az ő életük egész idő alatt veszélyben van, többen súlyos sérüléseket szenvednek, amikor a tömeg flaszter- és betondarabokkal kezdi dobálni őket.
Ott voltam, soha nem fogom elfelejteni: eközben a székház háta mögött, a Nádor és Zoltán utca sarkán talpig beöltözött rebiszesek ácsorogtak, és a parancsnokuk valakinek ezt üvöltötte a telefonba: „Nem érdekel, mi a parancs, én most odamegyek, és kimentem az embereket!” Mint tudjuk, Gyurcsány személyesen osztogatta utasításait a rendőri vezetőknek azon az éjszakán, és a rebiszesek végül nem mentették ki az életveszélyben lévő rendőröket a székház bejáratától.
Kinek volt az érdeke ez az egész? Gyurcsánynak, aki arra várt, hogy meghaljon egy rendőr, hiszen attól kezdve nem az ő beszédéről lett volna szó, hanem a rendőrgyilkos csőcselékről. Miképpen a tévé felgyújtása és feldúlása is neki jött kapóra. S mindezt kinek köszönhette? Toroczkainak. S mi lett a vége?
Az, hogy később az azonosító szám nélküli, állattá vált rendőrök a Fidesz nagygyűléséről békésen hazafelé tartó tömeget verték félholtra, kisgyerekes anyukákat, fiatal apukákat, nagypapákat és nagymamákat, olimpiai bajnokot és jezsuita szerzetest, nekik törték kezüket-lábukat, lőtték ki a szemüket, kardlapozták őket lovasroham keretében, és őket ítélték el futószalagon bírói talárba öltözött gazemberek.
Őket, nem Toroczkaiékat. Toroczkaiék viszont nagy genezist építettek a történtekre, mondván, igazából ők ott születtek meg, a gyurcsányi erőszak könnygázfelhőjében – amely erőszak és könnygázfelhő nem lehetett volna, ha előzőleg Toroczkaiék nem borítják lángba a tévé székházát, és nem támadják meg a Gyurcsány által direkt fegyvertelenül hagyott rendőröket.
Ez látható az első fényképen, persze ha valaki lát, nem csak néz.
S mi is látható a második képen? Hát az, ahogy Gyurcsány, Vona és Toroczkai együtt tüntet a választás után hat nappal a kormány és a Fidesz ellen.
Akik állítólag a gyurcsányi erőszak füstjében és lángjában születtek és kovácsolódtak össze igazi közösséggé, „radikális magyarokká”, azok most Gyurcsánnyal összefogva hisztériáznak és beszélnek összevissza minden hülyeséget és hazugságot, pusztán azért, mert 1,8 millióval kevesebb ember szavazott rájuk, mint a Fideszre és Orbánra.
Láttunk már ilyet is. A rendszerváltás hajnalán egy SZDSZ nevű formáció, amikor az emberek nem őket szavazták be a hatalomba az első szabad választáson, úgy döntött, hogy elárulva mindent és mindenkit, kiereszti a politikai karanténból a kommunista utódpártot, és a Charta mozgalom keretében egyszer csak együtt tüntetett az első szabadon választott kormány ellen az SZDSZ teljes vezérkara – Berecz Jánossal!
Mert éppen „barna eső” esett… Most pedig a „barna eső” tüntet Gyurcsánnyal, és megint a polgári közép ellen. Hiszen nincs új a nap alatt. Ez van a második képen. A szereplők is ugyanazok. Hiszen teljesen mindegy, hogy aktuálisan melyiknek mi a neve.
Tudjuk, még a nevük se az, amit az őseiktől kaptak.
(Bayer Zsolt, magyaridok.hu)
