Félre kell nézni, be kell fogni az orrot, zaciba kell vágni elvet és erkölcsöt – ez a pesti ballib értelmiségi elit üzenete, amikor a Jobbikra való szavazásra buzdít. Ezt teszi Konrád, Heller, Alföldi, Schilling, Ungváry és az örök „stb”. Orbán annyira gonosz, hogy már ez is belefér nekik? Egy nagy túrót! Orbán ősbűne: elvette tőlük azt az előjogot, hogy csak és kizárólag ők mondhassák meg, mi a jó és rossz, mi a kultúra. És hát persze a pénz, amit már nem ők osztanak. Maguknak.
Van egy színész barátom. Több mint jó nevű, országos szinten. Írnám, „sztár”, ha őt ez a meghatározás – neve megjelenítése nélkül is – nem idegesítené piszkosul. Kultúráról szinte ugyanúgy, politikáról gyökeresen ellenkezőleg gondolkozunk.
Tőle kérdeztem, még jó pár évvel ezelőtt, a fővárosi színházigazgatói kinevezések körüli mizéria idején, hogy ez miről szól. Teátrumi szakmai vita vagy politika?
Ő keserű félmosollyal magyarázta: ebben a történetben nincs szakma, a magát baloldalinak vagy jobboldalinak tartó színész ugyanúgy elismeri egymást, ha tehetséges. Akik viszont „mentoroknak” köszönhetően kapaszkodnak fel, azok megrendelést teljesítenek. Ráadásul a tehetségtelenség hihetetlenül tud hinni saját zsenialitásában, ha pozícióba kerül.
Az elmúlt évtizedekben a hazai ballib értelmiségi – vagy magát fennkölten annak tituláló – elit elhitte, hogy ők a bölcsek kövének hordozói. Ők megmondhatják, mi a jó színház, mi a jó könyv, avagy mi a jó újság: mi a helyes gondolkozás.
A rendszerváltás után kulcshelyzetben voltak. Jobboldali kormány sem mert hozzájuk nyúlni, az okokat majd egyszer talán feltárják. A Fidesz 2010 után folyamatosan elkezdte ezeknek a privilégiumoknak a felszámolását.
És akár hiszik, akár nem, ez a „ballib értelmiségi elit” valahol még örült is ennek. Kultúrára a szoclib kormányok alig áldoztak, kevés zsugát kellett sokak között elosztani. Viszont Orbánnal megnyílt a nyugati mártír-piac.
Addig Konrád, Heller, Esterházy, Nádas és Kertész volt márkáért, schillingért, majd euróért eladható. 2010 után mehetett mindenki, aki jól lefasisztázta Orbánt, diktatúráról, kulturális- és sajtószabadság korlátozásáról beszélt. Kiadták nímandok könyveit, lehetett nyilatkozni, pénzes előadást tartani, kaptál szerepet, mert „demokrata magyar” voltál.
Csak a mártírsággal az a baj, hogy előbb vagy utóbb tényleg „bele kell halni”. Csakhogy Magyarországon a lőtéri kutya nem hurcolta meg őket, nem történt semmi, legfeljebb tehetségükhöz mérték őket. Lehullott a „mindent tudó fensőbbség” álarca. A fejlett Nyugat így többségükbe beleunt, nem finanszírozta tovább őket. Itthon ugye már nem voltak a kasszakulcs közelében, és nem is szabhatták meg az „erkölcsi minimumot”.
Ezért a béka valaga alá süllyedtek.
A „nagy hazai nevek” elkezdtek a Jobbiknak kampányolni. Saját vélt vagy valós hitelességükkel igazolva Vona Gábort a ballib szavazók előtt. Mintegy feloldozva őt korábbi náci, antiszemita, rasszista kirohanásai alól. Szentesítve a Jobbik-vezér köpönyegforgatását.
Heller, Konrád már jóideje kampányol mellettük. Most a Magyar Narancs kérdezte körbe a ballib-potentátokat. Kevés kivétellel mindannyian hűségesküt tettek Vonának és szponzorának.
Csak pár mondat.
Alföldi Róbert: A legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni, bármennyire félelmetes, vagy nehéz is a kérdés.
Karafiáth Orsolya: Pár éve még azt hirdettem, szóba sem szabad állni a Jobbikkal, mára vállalni kell a vállalhatatlan szövetségeseket is a Fidesz ellenében.
Vekerdy Tamás: Szívesen szavaznék egy jó konzervatív pártra, most elfogadhatónak tartom a Jobbikra való voksolást.
Ungváry Krisztián: Nem kifogásolható a Jobbikra történő szavazás, ha a jobbikos jelölt az esélyesebb, mivel Magyarországon a Fidesz a leginkább szélsőjobboldali párt.
Schilling Árpád: Orbán Viktor a legveszélyesebb ragadozó, aki meg akar tőle szabadulni, annak az orrbefogás javasolandó.
Hát ennyi. Orrbefogva, hányva, erkölcsöt és elvet, önbecsülést, múltat feladva a kasszakulcsért és a saját felsőbbrendűségért!
Előre! Éljen a demokrácia! Éljen a progresszív értelmiség!
(forrás:matete.pestisracok.hu)
