Apponyi Albertet még ellenfelei is tisztelték Bukaresttől Genfig.
Két végpont, 1846 és 1933, de szebben hangzik, ha így írjuk le: apja a Metternich irányította Habsburg Birodalom főkancellárja lett egy hónappal születése előtt, és a halála előtti hónapban jutott egy új kancellár Németország élére: Adolf Hitler.
Megemlíthetnénk azt, hogy első szereplése a politikában mindjárt Deák Ferenc mellett következett be, amikor egy dalmát delegációval folytatott tárgyalás során ő tolmácsolt olasz nyelvre. Szót ejthetnénk arról, hogy 1872-től haláláig – 61 évig! – országgyűlési képviselő volt. Felhívhatnánk a figyelmet arra, hogy előbb Ferenc József tanácsadója volt, később a magyar nemzeti törekvések szószólójaként Kossuth Ferenccel, az egykori kormányzó fiával politizált egy oldalon.
Megemlíthetnénk azt is, hogy az 1907-es Lex Apponyi ugyan nem adta meg azt a szabadságot a magyar nyelv (nem) tanulása ügyében, mint Eötvös József 1868-ban, de ha ma csak ennyit várnának el a határon túli magyar diákoktól a kocka fordultával, akkor az enyhülés lenne a jelenlegi viszonyokhoz képest. A világháború után ugyan legitimistaként IV. Károly érdekeit védte, de ugyanígy cselekedett, akkor is, amikor a csonka országba átköltözött magyar birtokosok érdekeit kellett védeni, miután a románok „földreform” néven elvették a birtokaikat, vagy akkor is, amikor a Nemzetek Szövetségében a magyar delegációt vezette. De mi most a trianoni békeszerződés súlyos területi követelései ellen elmondott beszédéből idéznénk:
„A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy oly államot tartva fenn, amelyben egyensúly és biztonság uralkodott, megvédte Európát a keletről fenyegető közvetlen veszedelmek elől. Ezt a hivatását tíz századon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége képesítette. Idézem a nagy francia geográfusnak, Reclus Elisének szavait, amelyek szerint ez az ország oly tökéletes fölrajzi egység, amely Európában egyedül áll. Folyóink és völgyeink rendszere, amelyek a határokról kiindulva a középpont felé törekszenek, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható. Részeinek gazdasági függése szintén a legteljesebb, miután a közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák pedig mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van.
A történelmi Magyarország tehát Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megőrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait mint elvet egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanulságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniök” – fogalmazott.
A végeredményt tudjuk. De mindez nem Apponyi Alberten múlott…
(forrás:Tóth Marcell, tortenelem.blogstar.hu)
