A BALOLDALI KERÜLETEK ÖNKORMÁNYZATI LAPJAI SZOLGAI MÓDON HAJBÓKOLNAK POLGÁRMESTEREIK ELŐTT.
Akik a honi ellenzéki sajtóval szokták indítani a napjaikat, azok tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, Orbán Viktor pedig addig el sem kezdi reggelente a zokniját felhúzni, amíg nem írja alá legalább egy balliberális sajtómunkás halálos ítéletét.
Rendben, elismerem, kicsit túloztam. Ilyen szörnyűségeket csak a külföldi sajtót forgató nyugat-európai polgártársaink gondolnak a magyarországi (sajtó)viszonyokról. Mondjuk ők valóban, túlzás nélkül ilyenekben és ehhez hasonlókban hisznek. No és persze Greta Thunbergben.
A tipikus magyarországi balliberális mindössze arról szokott beszélni, hogy a Fidesz bezáratta az ellenzéki lapokat és megszüntette az ellenzéki nyilvánosságot. Hogy erről az Indexen, a HVG-ben, a 24.hu-n, a 444.hu-n, a Mérce.hu-n, az Átlátszó.hu-n, az Azonnali.hu-n, a Nyugatifény.hu-n, a Magyar Hangban, a HírHugó-n, a Hírklikken, a Zsúrpubi-n, az Alfahíren, a 168 Órában, a Magyar Narancsban vagy a Népszavában olvasott egy vagy több átfogó elemzést, esetleg az ATV-ben látta és a Klubrádióban hallotta, ahogyan az ellenzéki újságírók és politikusok ezen versenyt siránkoznak a Nap híre című műsor keretein belül, azt nem tudni, de a forrás talán nem is olyan fontos, a lényeg úgyis mindenhol ugyanaz.
Nincs ellenzéki, nincs baloldali sajtó, így az ellenzék képtelen eljuttatni, artikulálni az üzenetét a választók felé. A tipikus budapesti, belpesti ellenzéki nem hagyja magát összezavarni olyan ellentmondásokkal sem, hogy mégis milyen az az ellenzéki sajtó nélküli diktatúra, ahol ellenzéki sajtó nélküli diktatúráról szóló posztokat oszthat meg ellenzékiként az ellenzéki sajtóhoz tartozó hírportálok valamelyikéről. Ahogyan az sem szokta frusztrálni az összellenzékkel szimpatizáló, diktatúrát kiáltó polgártársainkat, hogy egy olyan botcsinálta diktatúrában kénytelenek lázadni a rezsim ellen, ahol mindenki szabadlábon lehet és gondtalanul élhet, aki Orbán Viktor haláláról vagy meggyilkolásáról sző terveket, és fegyveres forradalomról álmodozik a Facebookon.
De hogy ne csak általánosságokról és olvasóink előtt ismert tényekről essék szó, nézzük meg, mik történtek az elmúlt héten a nyolcadik kerületben, ahol a mindentől és mindenkitől független Klubrádiós exműsorvezető lett a polgármester. Arról a kerületről van szó, ahol Pikó András szerint eddig olyan károkat okozott a kerületi lapban tomboló propaganda, hogy megválasztása esetén az első és legfontosabb dolga az lesz, hogy ellátogat a szerkesztőségbe, mintegy rendet tenni és megtanítani a sok orbánista fasisztát a tisztességes újságírás minden apró csínjára no meg bínjára. Hisz az ördög a részletekben rejlik.
Egészen pontosan így fogalmazott: „Objektív, nem az önkormányzatot egekbe emelő, politikailag kiegyensúlyozott, az ellenzéknek is helyet biztosító lap lesz majd.” Azt is hozzátette, hogy a lapot valódi közszolgálati újsággá nemesíti, és minden politikai erő a súlyának megfelelően kap majd teret. Mármint ha rajta múlik.
Ez a rendcsinálással egybekötött függetlenobjektív újságírásra felkészítő, gyorstalpaló kurzus olyan kiválóan sikerült, hogy a húszoldalas újság legújabb számában alig tizenkilencszer – nem költői túlzás, tizenkilencszer! – találkozhatnak a gyanútlan és a propagandát nem kedvelő nyolcadik kerületi lakosok Pikó András nevével. Fényképek is akadnak nagy számban a szép szál rádiósról, de a 168 Órától érkező, új főszerkesztő komoly önmérsékletről tanúbizonyságot téve mindössze nyolc, azaz nyolc darab Pikó Andrásról készült képpel harcol a politikai sikerpropaganda ellen, mutat utat a jobboldali sajtóban dolgozó kollégáinak a tisztességes, a szakma és a demokrácia minden apró részleteit figyelembe vevő, szélsőségesen objektív újságírásról.
A Pikó-propaganda azért is tűnik különösen töménynek, mert a lapban összesen hét oldal foglalkozik közélettel, így viszonylag könnyen kiszámítható, hogy oldalanként majdnem háromszor íratta le a propagandát mélyen és őszintén megvető, a kiegyensúlyozottságra viszont kínosan ügyelő főszerkesztő a nyolcadik kerületet irányító polgármester nevét, és minden lapra rakatott egy Pikót ábrázoló fényképet. Van, ahova kettőt is. A jelenség egyébként korántsem példa nélküli, hiszen az ellenzéki irányítás alatt álló városok és kerületek önkormányzati lapjai eddig is hasonlóképpen néztek ki.
Botka városában is Botka-propagandával szokták eldugítani a szegedi önkormányzat által kiadott újságot, és Tóth József XIII. kerületi lapja is a jóságos és igazságos Tóth Józseffel kezdődik és fejeződik be. Persze két Tóth József között is van egy kis Tóth József, csak az íze végett, de igazán felesleges aggódni, hiszen az nem propaganda, ha Pikó és Tóth urak szerepelnek minden lapon, mindössze vegytiszta közszolgálat. Beszélhetnénk még Gajda úrék kerületi újságjáról is, de úgy hiszem, felesleges, egészen biztosan mindenki kitalálta, Kispesten sem a hatalmat ellenőrzik az ellenzéki őrkutyák.
Amivel természetesen a folyton propagandázó és minduntalan az objektivitást és a hatalom ellenőrzését reklamáló Indexnek nincsen baja, hiszen az nem probléma, ha a propaganda ellenzéki. Pedig Pikóról mostanában nem az legfontosabb hír, hogy együtt tolta a biciklit Karácsony Gergellyel. Talán a kerületieket az is érdekelheti, hogy Józsefváros új baloldali vezetése inkább saját magára költi a pénzt, és már most több mint 150 millió forinttal kerül többe az önkormányzat működése, mint a korábbi, jobboldali vezetés alatt.
De ott van egy másik vérforraló eset, amiről szinten nem fog beszámolni a Pikó András dicsőítését most már készségesen végző propagandakiadvány. Történt, hogy amiatt bocsátottak el egy kétgyerekes családanyát a józsefvárosi önkormányzattól, mert nem vállalta a túlórázást. Annak ellenére küldték el a nőt, hogy Józsefváros új vezetése az elsők között döntött arról, hogy nem kötelezi a kerületben dolgozókat túlmunkára – függetlenobjektívül: rabszolgamunkára –, ami elméletben nagyon jól hangzott, kampányolni is kiválóan lehetett a vállalással, a gyakorlatban viszont mégis úgy dobtak ki egy kétgyermekes édesanyát az önkormányzattól, mint macskát a nagydolgát végezni, pusztán amiatt, mert nem tudott vagy akart túlórázni.
A Pikó-propaganda (és az összes többi kerületi, helyi dicshimnuszokat zengő sajtó) esete több tanulsággal is szolgál.
Először is, szétporlasztja az úgynevezett független újságírók mesébe illő mítoszát. Ez a mítosz csak addig érvényes, ameddig jobboldali a kormány vagy a polgármester. Amint ellenzékiből-baloldaliból lesz polgármester, főpolgármester, kurzusváltás jön. Karácsony Gergelynek eszébe sem jut, hogy hatalmi helyzetéből adódóan nem az ő dolga megítélni a Lokál című budapesti kiadványt. Ez az olvasók, a nagyközönség dolga. Mégis felmondott a Lokálnak. Lesz helyette – szinte a semmiből – új, ingyenesen kapható, a helyi hatalomhoz immár kétségkívül hű és lojális másik lap, a Pesti Hírlap. Mindent elárul az induló lapról, hogy a Hvg.hu, az Átlátszó és a 168 Óra szerkesztőségeiből toborozták az új csapatot. A magyar sajtót goebbelsi propagandával vádoló Haraszti Miklós becses figyelmébe ajánljuk, hogy itt hamarosan a Pikó-propaganda fog mutálódni, csak nem helyi, hanem fővárosi léptékben. Így nyomva el még jobban a sajtó szabadságát.
Másfelől tanulság, hogy a kampányban tett ígéreteknek annyiban szabad hinni, amennyiben Pikó polgármester úr a helyi ellenzéknek is helyet biztosít majd a nyolcadik kerületi lapban. Nagyjából és egészében véve semennyire.
