Volt egy kutyánk, „aki” rosszul sorolta be magát a családi hierarchiába. Apámat tekintette az első számú gazdájának, s önmagát a kereső családtagok után, de a gyerekek elé helyezte. Nagyon kellett rá figyelni, mert képes volt a teraszról – pusztán játékból – ráugrani a maga mögé sorolt kisebb gyerekekre. Sokszor dorgáltuk, hogy nem szabad, hiába. Később persze le lett keverve neki egy agyas, ám a rossz szokásáról csak nem mondott le, sőt az egyébként kíméletesen kimért agyas után megsértődött és a selyem huzatú kanapén keresett vigasztalást. Na ilyenkor jött a nagy kiutasítás mellett eldörgött „Aló mars!” A felemelt hangon elmondott bűvös mondat és a határozott mozdulat hatására az eb farkát behúzva kikotródott.
Miért jut eszembe George Soros Financial Timesnak adott nyilatkozatáról ez a régi eset? Mert pofátlanul egyoldalú a brit lap elemzése, melyben közlik, hogy visszavágásra készül a spekuláns az őt és szervezeteit ért támadások miatt. Az annak idején még a zsidókat is kíméletlenül megkárosító tőzsdespekuláns, vesztére, párhuzamot von az általa „populista-nacionalista politikai kurzusnak nevezett” nemzeti kormány és a megbukott kommunista rezsimek között. Azt mondja, hogy déjá vu érzete van. Most ezt így hogy? Megint fosztogatni szeretne, mint a vészkorszakban?
Azt is mondja, ő mindig a javunkat akarta. Tudjuk, de nem adjuk! Ez a köztünk lévő konfliktus. A marxizmus–leninizmus bejött neki, a nácizmussal sem járt rosszul. Ezért ha lehet ne keverje már össze a recsegve fingó kecskét a kecsegve ringó fecskével! Mert a nacionalizmus az nem nácizmus. Hiába reménykedik, ha rajtunk múlik, többé nem lesz lehetősége, mint 44-ben volt, vagyonokat elkonfiskálni.
És ha nem ért a szép szóból, akkor aló mars!
(forrás:magyarforum.hu)
