in ,

A kínai–magyar kapcsolat – Jelentős diplomáciai és külgazdasági csúcstalálkozó házigazdája volt Budapest

Na, ugye…

Az évtized egyik legnagyobb diplomáciai és külgazdasági eseménye volt Budapesten november 27–28-án, amikor hazánk rendezte a Kína és a Kelet-Közép-Európa közötti együttműködés idei miniszterelnöki csúcstalálkozóját és üzleti fórumát. Érdemes összefoglalni, hogy mit is hoztak nekünk a kínaiak, miért volt szükségszerű a sok fővárosit bosszantó útlezárás, és hogy merre is haladnak a Pekinghez fűződő kapcsolataink.

A Kínai Népköztársaság és a kelet-közép-európai országok kapcsolatai már a rendszerváltozás előtti időszakban is hullámzók voltak, de a rendszerváltásokat követően térségünk államainak az euroatlanti integráció, azaz a NATO- és EU-csatlakozás vált a legfontosabb külpolitikai célkitűzéssé, így Kína gazdaságilag érdektelenné, politikailag pedig kényelmetlenné vált. A kapcsolatok takaréklángon égtek egészen az uniós csatlakozási tárgyalások lezárásáig, majd a régió államai eltérő vehemenciával ugyan, de elkezdték újra felfedezni maguknak az addigra dübörögve növekvő kínai gazdaság nyújtotta lehetőségeket. Magyar részről ez a törekvés a 2010-ben hatalomra került kormány keleti nyitás politikájában kapott először önálló karaktert, és bár írásos formát nem öltött a stratégia, a politikai nyilatkozatok alapján sejthető, hogy a fő célkitűzés a magyar áruexport, illetve tőkeimport felpörgetése volt.

Mindeközben Peking is megújult érdeklődéssel fordult a 2010-es évek elején a kelet-közép-európai régió felé, hiszen úgy látták, hogy a világgazdasági válság hatására csökkenő pénzügyi és befektetési aktivitás lehetőséget teremtett a jelentős pénzfelesleggel és építőipari kapacitással bíró kínai gazdaságnak. Ezért is került sor az első Kína–Kelet-Közép-Európa üzleti fórumra Ven Csia-pao akkori kínai miniszterelnök részvételével 2011-ben, hol másutt, mint Budapesten. A rendezvény olyan jól sikerült, hogy egy évvel később Varsóban már hivatalosan is létrehozták a 16+1 együttműködést, ahol az összes érintett ország vezetése képviseltette magát, majd az egymást követő években következett a bukaresti, belgrádi, szucsoui, rigai és végül idén a budapesti csúcs.

A média és a politikusok persze leginkább a csúcstalálkozókat emelik ki, valójában azonban a két fél közötti együttműködés számtalan területre kiterjed: létrehozták a fiatal politikusok találkozóját, a turisztikai, pénzügyi, agráripari, tudományos és oktatási kooperációt vagy éppen a helyi önkormányzatok fórumát. Az elmúlt öt évben több mint kétszáz rendezvényre került sor Kínában vagy a kelet-közép-európai országok valamelyikében a programnak köszönhetően.

A gazdaság terén is látszanak az eredmények: dinamikusan nő a két fél közötti kereskedelem, egyre több kínai turista érkezik térségünkbe, ingatlanokat vásárolnak, a cserediákok pedig évtizedekre biztosítják, hogy régiónkról később se feledkezzenek meg Kínában. A várakozásoktól ugyan elmaradó mértékben, de a kínai befektetések összege is nő a régió egészében, különösen a Nyugat-Balkán egyelőre unión kívüli térségében, ahol a kínai szempontból kedvezőbb, kevésbé szabályozott üzleti környezetben könnyebben megtalálták számításaikat a keleti óriás építőipari vállalatai.

Mindezek fényében érkezett Budapestre a múlt héten tizenhat ország delegációja, mellettük közel ezer kínai és kelet-közép-európai üzletember. Ez hazánk uniós elnöksége óta a legnagyobb külpolitikai esemény volt, és a kétnapos közlekedési kényelmetlenségért cserébe a magyar fővárosra irányította a nemzetközi figyelem egy részét. A magyarral kiegészülve tizenhét miniszterelnöki konvoj miatt elkerülhetetlenek voltak a jelentős útlezárások, valószínűleg nagyon pontos, percekre lebontott menetrendre lett volna szükség a főbb útvonalak állandó helyett időleges lezárásához.

A miniszterelnöki csúcs végén három regionális szintű bejelentés történt. A kínai miniszterelnök beszédéből kiderült, hogy a tavaly létrehozott Kína–Kelet-Közép-Európa Befektetési Alap újabb egymilliárd dolláros kínai tőkeinjekciót kap, így további befektetések történhetnek a térségben. A másik bejelentés szerint létrejön a Kína–Kelet-Közép-Európa bankközi együttműködés, amelyhez hasonlót Kína a Sanghaji Együttműködési Szervezetben Oroszországgal és a közép-ázsiai országokkal közösen tart fenn.

Mindehhez a kínai fél kétmilliárd eurót biztosít. A csúcstalálkozót követően kiadott dokumentumokból pedig kiderült, hogy a pénzügyi együttműködéshez hazánk jelentősen hozzájárul, hiszen a Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György elnöksége alatt kiemelt figyelmet fordít Kínára, ezáltal hazánk a méretéhez képest kitüntetett szerepet játszik a kínai jüan nemzetközi szerepének erősítésében. Budapest az elsők között bocsátott ki államkötvényt kínai devizában, és itt található a Bank of China regio­nális klíringközpontja is. Ennek megfelelően Budapest ad otthont 2018-ban a Kína–Kelet-Közép-Európa központi bankok elnöki találkozójának. Emellett az MNB támogatásával Kína egyik legrangosabb gazdasági egyeteme, a Fudan szoros együttműködést indít a kecskeméti Neumann János Egyetemmel.

A csúcs harmadik kiemelkedő pontja a magyar miniszterelnök bejelentése volt a Belgrád–Budapest vasútvonal felújításáról szóló közbeszerzési eljárás megnyitásáról. A tender első leadási határideje 2018. január 19., az építkezés pedig 2020-ban kezdődhet meg, a befejezés hat-hét évvel később várható. A beruházás megtérülésével kapcsolatban számos hír jelent meg az elmúlt napokban, a spekulációkat pedig sajnos nem sietett elhessegetni a projekt várható előnyeit bemutató kormányzati kommunikáció.

Az ugyan igaz, hogy az áthaladó vonatok által fizetendő tranzitdíjtól aligha várható a kamatokkal együtt közel 750 milliárd forintra becsült belekerülési összeg, azonban ha megfelelő magyar fejlesztési stratégia társul majd a projekthez, megéri adósságba verni magunkat. Ehhez arra lenne szükség, hogy a vasút ne csupán a Pireusz kikötőjéből Németországba tartó vonatok pályahasználati díjával járuljon hozzá a magyar költségvetéshez, hanem a jórészt alkatrész formájában érkező kínai importra építve munkahelyeket és termelést teremtő ipari parkok jöjjenek létre a vasútvonal mentén.

A kínai bérek olyan gyorsan nőnek, hogy egyes ágazatokban már utol is érték vagy akár le is hagyták a magyar fizetéseket, így az összeszerelés versenyképessége folyamatosan romlik Kínában. Ennek következtében bizonyos árutípusok esetében már megérné az EU-n belül, magyar hozzáadott értékkel hazánkba hozni a termelést, ezzel munkahelyeket és adóbevételeket generálva. Jó lenne többet hallani egy ebbe az irányba törekvő stratégia kidolgozásáról.

A Kína és a Közép-, illetve Kelet-Európa közötti együttműködés első öt éve megnyitotta a kapukat, a következő öt évben már leginkább a vállalkozókra, kutatókra, diákokra, turistákra és a többi érintettre vár a feladat, hogy valóra váltsák a 16+1 rejtette lehetőségeket. Bár a média és a politika logikája szerint a figyelem elsősorban a nagy projektekre és nagy bejelentésekre összpontosul, nem szabad elfelejteni, hogy a munka oroszlánrészét a mindennapi munka jelenti, és a kézzelfogható eredményeket az üzleti, tudományos vagy éppen kulturális együttműködés apró lépései útján lehet megvalósítani, hosszú évek alatt.

Ezért is érdemel különös figyelmet a miniszterelnökök találkozója mellett megrendezett üzleti fórum, ahol a két fél több száz képviselője ismerkedhetett, egyeztethetett egymással. Ennek gyümölcsei számos üzletkötésben testesülhetnek meg, amelyek kevésbé követhetők a közvélemény számára, de mégis komolyan hozzájárulnak a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődéséhez. Erre kiváló példa, hogy részben a 16+1 figyelemfelkeltő hatásának is köszönhetően, csupán 2016 folyamán ezerkétszáz lakást vásároltak kínai állampolgárok Magyarországon, ezzel jelentős szerepet játszva a budapesti ingatlan­piac fellendülésében, közel hetvenmilliárd forinttal hozzájárulva a hazai gazdasági vérkeringéshez.

A szerző a Corvinus Egyetem oktatója, a Közép-európai Ázsia-kutató Központ alapítója

(Matura Tamás, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Tiltakozunk George Soros Nobel díjra terjesztése ellen!

Hoppá! Havas tanár úr bajban van! – Havas Henrik lehet Baukó Éva zaklatója