„Budapest 1973-ban volt száz éves, a főváros egyesítésének 100 éves fennállásának évfordulójára:
– Elkészült a Kisföldalatti teljes rekonstrukciója, Mexikói úti hosszabbítása és megjöttek a máig szolgáló új járművek.
– Elkészült az M2-es metró Déli pályaudvar és Deák Ferenc tér közötti szakasza és a felszíni átrendezések a Moszkva téren, a Batthyány téren
– Elkészült a H5 hév Batthyány téri hosszabbítása és Margit hídtól föld alatt vezetett szakasza
– Elkészült az új Déli pályaudvar utasforgalmi csarnoka, elkészül az új metrókapcsolat, aluljáró
– Elkészült a Fogaskerekű teljes felújítása és megérkeztek a máig szolgáló járművek
– Megérkeznek az első Ikarus 260-as és 280-as buszok a BKV állományába, százszámra cserélik a Budapestről az elmúlt években leköszönt, akkor teljesen korszerű új magyar buszokra a budapesti buszállományt
– Új felüljárók épültek a Csömöri úton, a Jászberényi úton, a Grassalkovich úton
– Nagy erőkkel zajlott az M3-as metró építése a Deák Ferenc tér és a Nagyvárad tér között
– Átadták a forgalomnak a megújított Lánchidat és Váralagutat
És akkor ez csak a közlekedés, megújult parkokról (Gellérthegy), új kórházakról (Kútvölgyi Tömb, II. Női Klinika), egyéb létesítményekről (BNV, mai Hungexpo) és persze a lakásépítésekről nem is beszélve.
Ma ehhez képest Budapesten egyetlen kötöttpályás beruházás sincs folyamatban, az M3-as metró felújításának elkészülte után. Egy sem. Ez teljesen egyedülálló ebben a városméretben Európában, mindenhol metrók, elővárosi vasutak, villamosok épülnek, Varsótól Prágáig, Bukaresttől Bécsig, Münchentől Barcelonáig.
Nem sírom vissza a hetvenes éveket, félreértés ne essék. De az ötven évvel ezelőtti listát a mai helyzettel összehasonlítva olyan érzésem van, mintha megállt volna az idő. Lényegében ott tartunk, hogy minden érezhető ambíció és vízió eltűnt a város valós, nagy léptékű infrastrukturális fejlesztése mögül – úgy a fejlesztéseket sorra leállító és a vidék fejlesztésében gondolkodó kormányzati oldalon, mint a kétségtelenül valós városi forráshiány mögé bújva minden fejlesztésről lemondó és már a jövőről gondolkodni sem merő, terveket sem készítő, kizárólag a gyors publicitást hozó kis beavatkozásokat előnyben részesítő, ráadásul egy hamis »zöld« ideológia mentén minden nagyobb lehetséges fejlesztést (lásd elővárosi vasútvonalak vagy a Galvani híd példáját) módszeresen akadályozó önkormányzati oldalon.
Így aztán Budapest fejlesztéséről a 150. születésnapon egy szó sem eshetett. Kedves dolog kitakarítani az aluljárókat (miért csak ilyenkor?), leszórni egy kis kaviccsal a Városháza parkolójának egy részét és végre átengedni az embereket az udvaron (régesrég kellett volna), és indítani egy bulivillamost pár napra. De ha eközben akár csak az említett Kisföldalattira vagy a Fogaskerekűre nézünk, akár az 1973-as évfordulóra vásárolt járművek 50 éves évfordulóját is ünnepelhetnénk, a hévekről nem is beszélve. Ezek cseréjére még csak bármiféle kilátás sincs a következő években. Ebben a helyzetben tehát valójában a főváros fejlesztéséről való teljes lemondás jelképe volt ez a 150. évforduló számomra – kár érte. Ha lehet, ne várjunk Budapest 200. születésnapjáig, hogy ez megváltozzon.”
– írja Vitézy Dávid.
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
