Veszély! Veszély! A progresszívek forradalmi helyzetre vágynak Magyarországon, Szerbiában és Szlovákiában is

Természetesen az ő szempontjukból, hiszen ha nem ők vannak hatalmon, akkor mindig az van. A forradalmárokat sohasem érdekelte semmi azon kívül, hogy eljött az idő a hatalomátvételre és az azzal örömteli módon együtt járó gyilkolászásra és szabadrablásra. Ezért nem szeretem, hogy 1848-at és 1956-ot forradalomnak hívjuk. Kevés jobban lejáratott fogalom van forgalomban, mint ez a szegény forradalom.

Magyarországon 2010 óta van forradalmi hangulat szerintük és tényleg igaz, hogy pár ezer, magát sajnálatosan sok esetben értelmiséginek képzelő ember állandóan ebben a lelkiállapotban leledzik, és néha a buborékjukban tartózkodó lakosság egy része is, de sose sikerült eddig még csak a komolyabb balhé közelébe sem kerülniük. Elég csak arra gondolni, hogy Fekete-Győr András és Varjú László a legnagyobb akcionista forradalmárjuk, meg az az ajtónak rohanó nő, akinek a neve nem jut az eszembe. Előbbi kettő megúszta felfüggesztettel a hatóságokkal szembeni hepciáskodását, arányos büntetés egyébként, ha már a kényszergyógykezelésüket jogi okokból és nagyon helyesen, nem lehetett elrendelni. A harmadik esetben meg talán az ajtó kapott egy szóbeli figyelmeztetést, hogy máskor legyen puhább, ha valamelyik ellenzéki le akarja fejelni. Sokan csak most értettük meg az egykori párnázott ajtók kettős funkcióját.

Persze nem akarom eltréfálni a helyzetet, Szerbiában és Szlovákiában komoly társadalmi rendetlenkedés van folyamatban és mindkét ország közállapotai és történelmei olyanok, hogy sokkal könnyebb elégedetlen tömeget találni, mint nálunk. És ne legyenek kétségeink, pontosan azok pénzelik ezeknek a tömegeknek a mozgatóit, akik nálunk az ellenzék mögött állnak. Mindhárom országban a végső kétségbeesés feszíti azokat, akik pontosan tudják, hogy csak külföldi segítséggel képesek hatalomra jutni a saját hazájukban. Mind az EU, mind a Soros-hálózat, mind az amerikai külügyminisztérium progresszív mélyállami diverzánsai úgy ítélik meg láthatólag, hogy még van esélyük arra, amire a hatalomban töltött idejükben képtelenek voltak, a közép-európai nemzetállamok lengyel szintre züllesztésére és feltétlen brüsszeli zsoldba állítására. Amint a Trump-adminisztráció ideér ez a lehetőség elillan. Különösen az utolsó oroszbarát európai ország, Szerbia bedöntése lenne jó a számukra, hogy a minél rosszabb, annál jobb elve alapján a káosz felé tartó Ukrajna mellé még megterheljék pár problémával Európát. Nem csak az EU-t, hanem az egész kontinenst.

Az EU magállamai mindent megtettek azért, hogy Közép-Európában semmiféle értelmes együttműködés ne alakulhasson ki a nemzetállamok között, ezért rombolták a V-4-et minden erővel, hiszen ezek az országok már a nagyokhoz is mérhető érdekérvényesítő képességgel rendelkeztek volna együtt, ha konzekvensen összetartanak. Mint minden számunkra jó dolognak, ennek is megvoltak az árulói minden országban, azok, akik bármikor hajlandóak voltak a nemzetük érdekeit alárendelni a német és a francia érdekeknek vagy egy lehetőleg külföldi nagyvállalatnak.

Nálunk a nyilasok a német, a kommunisták a szovjet érdekeket nemes egyszerűséggel a saját érdekeinek nyilvánították, pontosan úgy, ahogy most az európai fősodorba tartozó pártok teszik ezt a látszólagos európai érdekek mentén.

Ezeknek a globalista csoportoknak nem az a legnagyobb rossztéteménye, hogy fenyegetik a törvényesen megválasztott kormányokat, hanem az, hogy lehetetlenné teszik az állandó visítozásukkal a problémák társadalmi kibeszélését. A polgárháborús retorika, amelyet képesek egy mosdófelújítás csempeszín választásának kritikája mögé is odatenni, lehetetlenné teszi, hogy egyedi ügyeket, döntéseket a másik álláspontokra is érzékenyen megbeszéljenek az emberek. Szerintem a szlovákok se tudják, hogy miért nem képesek nemzeti minimumot találni maguknak, a szerbek sem képesek értelmesen átbeszélni, hogy mit is kellene kezdeni a náluk nagyon durva minőségi és biztonsági kockázatokhoz vezető korrupciójukkal. A globalisták helyi bérencei minden konkrét ügyben polgárháborút hirdetnek, minden egyes beruházás az ismert univerzum legnagyobb korrupciós ügye, a nyugati fősodorral történő bármilyen szembeszegülés pedig a hazaárulás minősített esete. Különösen érdekes, hogy még ezt a fogalmat is merik használni, amikor rendszeresen külföldi pénzből lázonganak és ha tehetik ott ártanak a saját országuk gazdasági érdekeinek, ahol tudnak.

Ez ellen jogállami körülmények között egyetlen dolgot tehetünk, keresünk másokat, akikkel meg lehet beszélni a saját álláspontunkat, olyanokat, akik nem hazaárulók és abban érdekeltek, hogy a törvényesen megválasztott kormány sikeresen tegye a dolgát. Bizony komoly ellentmondás ez, ellenzékiként is az az érdekünk végül, hogy a kormányzás jó legyen. A jóindulat és a képességek teljes hiánya vezet oda, hogy a magyarországi, a szerbiai, a szlovákiai ellenzék nem tudja elképzelni, hogy úgy is lehet kormányzóképességet mutatni, sőt inkább úgy lehet, ha az ember segíti a kormányt abban, hogy az jobban működjön. De az elmebeteg forradalmárok nem jó kormányzást akarnak, mert akkor nincs ki ellen lázadni.

Nem tetszik a csempe színe a felújított mosdóban? Nyilván a teljes elitváltás, az őket nem pénzelő gazdagok kirablása, kiirtása, a teljes külpolitikai irányváltás, a középosztály brutális megadóztatása a megoldás. Ja és persze a nemzeti vagyon privatizációja, ami olyan jól bejött már egyszer-kétszer. Csak azok a rohadék nemzeti pártok visszavásárolták a stratégiai ágazatokat, de van megoldás! Újra eladják őket nyugati cégeknek.

És ha nagyon nyilvánvaló példát szeretnénk: Karácsony Gergely egyetlen olyan beruházást sem támogat Budapesten, amelyben a haverjai nincsenek benne. Igen, ennyire egyszerű a forradalmár lelke.

(pestisracok.hu)

Ha teheted, támogasd munkánkat, köszönjük!