„Összesz@rta magát a telex a Nagy-Magyarország-zászlótól
Komolyan, érdemes elolvasni a tudósításukat. Azt a balliberális oldalra mindenkoron jellemző, orrfelhúzó tartózkodást, amiben persze az is benne van, hogy ők híroldal, hát mit van mit tenni, erről is be kell számolniuk, de mélyen magukban teljes meggyőződéssel vallják, hogy ez csak valami alantas, pórnépnek – talán még vidékieknek is – alkalmas szórakozás.
Ők ilyesmivel nem múlatják idejüket, bizonnyal a foci szabályaival sem igen vannak tisztában, mondjuk a lesszabály értelmezése, pláne elmagyarázása már igencsak megnehezítené a dolgukat.
Nem is lehet ezen csodálkozni, a térdzokni amúgy sem való ilyen környezetbe, aluljárós vietnámi falatozókban, éppen pho-levest eszegetve, minden aluljárók legjobb 16 éttermét összeállítva, bónusz, a kambodzsai gőzgombóc, nem is lehet ilyenekkel foglalkozni.
Meg ilyesmi, mint focilabda, nincs is a Király utcában, ahol negédesen zúg a falakból valami underground visítás, koccannak a kisfröccsök és a kócos negyvenévesek magukat tinédzsernek gondolva lépnek rá vagányan a gördeszkára, miközben határozottan nem önironikusan mesélnek arról, hogy éppen mit csinál a csajuk, aki amúgy gyermekeik anyja és vágyakozva várja a pillanatot, amikor végre eljutnak legalább a barátnő titulusig.
Hiszen örökifjúság, miegymás…!”
(Trombitás Kristóf)
