in ,

Trombitás Kristóf: Karácsony éppolyan politikai hulla, mint Márki-Zay

Nem gondolom, hogy Karácsony Gergelynek igen sok jó tulajdonsága lenne.

Nem gondolom, hogy Karácsony Gergelynek igen sok jó tulajdonsága lenne. Túlozni nem akarok, hiszen ha már egy is akad – amit a nagy számok törvénye alapján teljesen kizárni nem lehet –, akkor hazugság lenne a megállapításom. Például teljes mértékben elképzelem, hogy rendesen neveli a gyermekét, joviális zöldpolitikusként nem dobálja a szemetet a földre, rendet rak maga után, és így tovább, és így tovább, sőt, amint azt egy vele frissen készített interjúból megtudtuk, az ellenzéki pártelnökök által alkotott Signal-csoportból sem rakta még ki Gyurcsány Ferenc, mint ahogy tette azt a választásokat követő napon Márki-Zay Péterrel.

Arra így rögtön az elején – téve egy érdekes hajtűkanyart – hadd irányítsam rá a figyelmet, hogy milyen szépen mondja fel ugyanazokat a megállapításokat április harmadika után a balos sajtó, mint amelyeket annak előtte a jobbos tett. Mikre gondolok? Elsősorban például arra, hogy Gyurcsány a főnök, ő határoz meg mindent, ő fújja a passzátszelet és tőle függ, hogy úgy igazán mi is történik az ellenzéki térfélen – lásd még a Signal-csoport adminságát.

Aztán arra is gondolok, hogy ő az az ember, aki egészen konkrétan „baszd megek” kíséretében küldi el melegebb éghajlatra Karácsonyt, mintha valóban a főpolgármester tehetne arról, hogy Márki-Zay az ellenzék nyakára lett ültetve. És hadd ne menjünk el észrevétlenül a többi megállapítás mellett sem, amelyeket a balos sajtó is, volt oly’ szíves kikutatni mindenki részére. Amelyeket mi, itt a jobboldali sajtóban hosszú-hosszú ideje mondtunk, hiszen volt szemünk. Ám az azzal nem rendelkezők – következzék egy Márki-Zay felé táplált olthatatlan szerelmükből vagy egyéb, eseti perverziókból – olyan fogalmakat dobáltak felénk, mint propagandista, kontextusból kiforgató munkások és egyebek. Szomorú ez, na. Hiszen vegyük csak sorra, mi miket mondtunk az elmúlt hónapokban, illetve azt, hogy csodálatos kutatómunkával miket derítettek ki a telexesek: a kapitányt a sajátjai is rühellték, főképpen azért, mert arrogáns, nagyképű, kezelhetetlen, mindenbe beleszólni szándékozó, kezelhetetlen csávó, aki tudomása szerint a spanyolviaszt is feltalálta, politikai érzéke, tehetsége és arra vonatkozó meglátásai a nulla felé konvergálnak, a kampánylapokat olyan akkurátusan nézte át, megfelelnek-e azok neki, hogy azt Rákosi is megirigyelte volna, illetve valóban fel akarta venni a kapcsolatot Zelenszkijjel, ez csupán rajta kívülálló okok miatt nem sikerült.

 

Akkor még egyszer: amikor mi ezeket mondtuk, hazugnak voltunk titulálva. Most ugyanők, ugyanezt leírták. Szívesen az idejekorán megtett tájékoztatásért! Az ebből fakadó események pedig odáig is elvezettek, hogy a fentebb már citált interjúban Karácsony finoman pedzegette, hát igen, azért kicsit a külső szemlélő perspektívájából szemlélve az ellenzéket, nem csak nem véletlen, hogy nem nyertek, de talán mindenkinek jobb is így. Sőt, még a mi állandó toposzunkat is ellopta, minekutána szürke kardigánosnak nevezte azt a Lengyel Lászlót, akit tulajdonképpen már csak e nemes ruhadarabja miatt ismerünk, hiszen ami a köztevékenységét illeti, az nagyjából annyira meghatározó az utóbbi harminc évben, mint Freddie Mercury-nak. Utóbbinak legalább megvan rá az a mentsége, hogy meghalt. No, de miért is hozta elő a beszélgetés egy pontján Karácsony Lengyel Lászlót, miért volt különösen kritikus az ellenzékkel szemben, és egyebekben miért azzal a tőle szokatlanul erős kijelentéssel zárta az interjút, hogy a 2024-es választást is megnyeri?

Mert Karácsony Gergely pontosan tisztában van vele, hogy neki többé nem osztanak lapot. Egy utolsó esélye megvolt még az előválasztáson, de visszalépésével teljesen nyilvánvaló lett, hogy mindenfajta komolyabb feladatra megbízhatatlan és elképzelhetetlen a jelenlegi főpolgármester. Népszerűségi mutatóit elnézve pedig az is bizton kijelenthető, hogy legendájának legfontosabb toposza is megdőlt: nem teflonbőrű. Ez csak addig volt rá igaz, amíg nem viselt fontos tisztséget. Azóta népszerűségének és megbecsültségének jelentős részét felélte, most pedig mindenki tudja, hogy Feri sem nagyon akarja többé pajzs gyanánt maga elé helyezni. És miért a Lengyel László-féle kitétel? Mert a kérdező finoman azzal is szembesítette, hogy most már saját, természetes hátországának tagjai sem szívesen látják maguk között. Nemrég volt ugyanis egy műhelybeszélgetés a balliberális értelmiség kiemelt tagja és kerületi polgármesterek között, ám Karácsony meghívót sem kapott rá. Ezért a nagy mellénnyel előadott szürke mellényezés, ezért a komoly kritika: mert neki már mindegy. Ha valahova, hát innen csak felfelé neki már nem halad az út.

Ő pedig mindezzel tökéletesen tisztában van. Lázár János mondta a választásokat megelőzően, hogy április harmadikán, este tízre Márki-Zay Péter politikai hulla lesz. Teljesen igaza volt ebben, de magabiztosan hozzátehetjük: Karácsony Gergely is azzá vált. Jelenlegi pozíciójuk azt a látszatot kelti, mint Szulejmán szultán trónja, amikor kitették egy jól látható pontra, de jó messze a seregtől, hogy a Szigetvárt ostromló katonák azt higgyék, él még az uralkodó. Pedig csak éppen annyira támasztja alá a mondanivalójukat, hogy egy ideig a siserehad vakon biztassa magát, talán még sincs olyan nagy baj.

 

(Trombitás Kristóf, pestisracok.hu)

 

 

Add tovább!

A magyar újságírás felért a csúcsra – Tóth Ákos, a Jelen főmunkatársa: „Kövér, a baromarcú”

Megint mozog a szája: a bolgár nő nekiment Pintér Sándornak – Nem kéne