Hurrá, nahát, sikerült megegyezni, érkeznek a milliárdok Magyarországra? Másról sem szólnak a hírek, csak erről. És valóban van okunk most elégedettnek lenni? A legkevésbé sem. Mintha egy olyan helyzetben lennénk, ahol egy sok szempontból erősebb csávó jelentős vagyoni hátrányt okoz nekünk, majd évekig tartó rábeszélést követően visszaadja nekünk nagyjából a felét. Annak, ami jár nekünk. Így vagyunk valahogy a brüsszeli pénzekkel, amik persze a maguk valójában nem brüsszeli pénzek, csak így a legközérthetőbb fogalmazni.
Azok a pénzek ugyanis nem könyöradományok, nem puszira kapjuk őket és főleg nem azért, mert meg kell felelni bizonyos európai értékeknek, amelyek persze immár teljesen mások, mint 2004-ben voltak és senkit nem kérdeztek meg arról, egyetértenek-e azzal, ha ezek a bizonyos értékek teljesen kicserélődnek az évek során és a többi.
Az a pénz azért a mienk, mert többek között megnyitottuk piacainkat a sokkal fejlettebb és gazdagabb európai gazdaságok előtt és azt is vállaltuk, hogy bizony a sajátjainkat nem fogjuk előnyben részesíteni. Azokat a cégeket, vállalkozásokat, amelyek nyilvánvalóan súlyos hátrányból indultak és indulnak, hiszen némileg máshogy alakult Közép-Európa 20. századi történelme, mint Nyugat-Európáé. És nem a drag queenek társadalmi elfogadottsága az, amihez ezeket a pénzeket kötni szükséges, hanem ahhoz, hogy gazdasági értelemben mindig aszerint jártunk el, amit ez a nyugat akart. Miközben ilyen formában nyilván ez sem igaz, hiszen a torzsalkodás kiváltó oka annak idején éppen az volt, hogy 2010 óta nem szándékozunk gyarmat lenni, innen indult minden, mindezt csak arra értem, hogy a közös gazdasági szabályok szerint játszottunk és játszunk.
Szóval még egyszer: kell-e örömködni a valószínűleg érkező pénzek miatt, amivel együtt a Bizottság még mindig több mint az 50 százalékát visszatartaná annak, ami jár? Nem, nem szabad örömködni. Talán önök is hallották, milyen balhé – valójában olyan sok embert azért nem érdeklő – robbant ki Orbán Balázs minapi szavai alapján, amiket persze alaposan kiforgattak. Orbán Balázs szerint az ukránok uniós csatlakozási kérelme és a mi pénzeink kérdése két teljesen különböző téma, ha viszont azt nézzük, hogy a közös költségvetésből szeretné Brüsszel továbbra is finanszírozni az ukránok harcát, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy ugyanebből a közösből, mi, magyarok, miért is ne kaphatnánk már még a pénzünket, mikor ez egyrészt jár, másrészt Ukrajnával ellentétben, Magyarország az Európai Unió tagja. És ha így nézzük, akkor elméleti szinten elképzelhető, hogy ha minden pénzünket megkapjuk végre, akkor nyitottabbak leszünk az ukránokra is.
(Trombitás Kristóf, Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
