„Fura időket élünk. Én például sosem gondoltam volna, hogy Megadja Gábor haverja, Demeter Szilárd írását osztom majd meg. Az oldalomon viszont sosem élt a »nem számít mit mond, az számít ki mondja« elve. Heller Ágnes szerint ilyet egyébként gondolkodó embernek nem is szabadna leírnia. Ez pedig itt az egyik legjózanabb írás a napokban.”
Nincs olyan ép erkölcsű ember, aki helyeselné a háborút. A háborúban meggyilkolt emberek életét sem eszme, sem pénz nem adja vissza. Nincs másik életed, a halál visszavonhatatlan.
Legalábbis ezt gondoltuk a második világháború után, ez volt a vezérlőelve az európai építkezésnek. Ebben és eszerint éltünk az elmúlt pár évtizedben.
Morálisan tehát bármiféle háború vagy fegyveres konfliktus igazolhatatlan. Ettől még létezett és létezik, valószínűsíthetően létezni is fog. Emberi életeket oltottak ki akkor is, amikor a NATO Szerbiát bombázta. Emberi életeket oltottak ki Szíriában és Afganisztánban. Emberi életeket oltanak ki Ukrajnában. És ha eszkalálódni fog ez a háború, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy túl fogja lépni Ukrajna határait, akkor emberi életeket fognak kioltani Oroszországban – és Európában is.
A legrosszabb, ami bekövetkezhet, hogy nukleáris bombákat dobálnak az atomnagyhatalmak, aminek a következményeit el sem tudjuk képzelni. Most kellene megállni. Hátralépni kettőt. Megérteni, hogy miről szól ez a háború. Eldönteni, hogy mit akarunk. Hogy Putyin számára miről szól, azt pontosan nem tudjuk. Sokféle magyarázatot lehet olvasni a nemzetközi sajtóban, de igazából ezt csak Putyin tudja.
A mi szempontunkból, az európai értékek horizontján belül ez a háború egy ország függetlenségéről és szuverenitásáról szól, valamint az önvédelemhez és a saját élethez való jogról, amit magyar nézőpontból csak helyeselni lehet. Helyes, hogy Európa ezeket védendő értékeknek tartja, ezek mellett érvelünk évek óta. Amire még választ adhatunk, az az, hogy mit akar a Nyugat. Még pontosabban az Európai Unió. Minden jel arra mutat, hogy nem békét akarnak, hanem legyőzni Putyint. És ez két különböző dolog.
Hát ne csodálkozzunk, ha visszaüt. És nagyot tud ütni. Fájni fog. Ráadásul ENSZ ide, NATO oda, a világ többi része abban érdekelt, hogy az Európai Unió gyengüljön. Márpedig most a szankciókkal éppen gyengítjük magunkat, és ha erre még az oroszok is rásegítenek, akkor az EU lesz a kéz és láb nélküli lovag, aki a földön fekve akar harcolni.
Szóval még mielőtt önnön nagyszerűségünktől eltelve beleájulnánk saját hátsónkba, tegyük fel magunknak a kérdést: készek vagyunk megfizetni az árát egy EU-Oroszország háborúnak? Készen állunk a nélkülözésekre, az energiaszegénységre, az áldozathozatalra, a megromló közbiztonságra, a bizonytalanságra? Van elég lelki tartalékunk az újjáépítéshez? Mit akarunk? Béke vagy győzelem? Mert ha az utóbbi, az olyan győzelem lesz, amibe belerokkan az Unió.
(mandiner.hu)
Add tovább!
