A 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormány új mintaadó stratégiája a maga érdekkövetésével, gyakorlatiasságával regionálisan is új szintre emelte a magyar politika akciórádiuszát, melyet jól mutat a visegrádi négyeken, de akár az uniós politikaformálásban is betöltött egyre hangsúlyosabb szerepe – minderről Szánthó Miklós beszélt az Origónak annak kapcsán, hogy a Fidesz-KDNP idei első félévét és kilátásait elemeztük. Az Alapjogokért Központ vezetője szerint a hazai kormányzat is azokkal a kihívásokkal fog szembesülni, mint sokan mások az északatlanti kultúrkörben: a negatív demográfiai trendeket meg kell fordítani; a nemzeti identitást meg kell őrizni; újra meg kell találni az önálló, konzervatív, a teremtett világ védelmét valló választ a környezeti problémákra, illetve a digitalizációs és robotizációs folyamatokra, mely utóbbiak egy bizonyos pontig természetesen az ember érdekét szolgálják, egy bizonyos pont után azonban éppen a dehumanizáció, az „elembertelenedés veszélyét jelenthetik”.
A Fidesz, illetve a jelenlegi kormányzat stabil pozíciója alapvetően abból a politikai testtartásból érthető meg, mely radikálisan eltér a 2010 előtti, de valójában a rendszerváltást követő valamennyi kormányzat politizálásától – mondta Szánthó Miklós. Az Alapjogokért Központ vezetője szerint a rendszerváltást követően ugyanis a politikai elitek gondolkodását is áthatotta a „történelem végének” életérzése: azaz, hogy a kommunista blokk összeomlásával egyetlen járható politikai alternatíva maradt, ez pedig a liberális demokrácia.
Az 1990-et követő zavaros egy-másfél évtizedben az ebből fakadó nyugati integrációs cél vált oldalakon átívelő nemzetstratégia céllá: azonban a NATO-hoz és az EU-hoz történt csatlakozással ez a cél megvalósult, és a magyar politika jóformán „stratégiahiányossá” vált.Ráadásul időközben „kiderült”, hogy az integrációs folyamatok során kizárólagosnak tételezett elméletek a demokrácia egyetlen lehetséges válfajáról valójában egyáltalán nem semlegesek vagy értékmentesek. Épp ellenkezőleg: egy olyan kulturális imperializmus kifejeződései, mely a liberális értékkánont akarja rákényszeríteni valamennyi nyugati, európai társadalomra – mondta Szánthó Miklós.
A stabilitás az egyik legfontosabb dolog
Szerinte, mivel azonban az integrációs vágy ’90-et követően az egész magyar politikai életet áthatotta, a fentiekről kevés szó esett, a 2000-es évek közepét követően viszont az addig szőnyeg alá söpört értékkonfliktusok elementáris erővel törtek a felszínre. Többek között azért, mert míg a hazai balliberális oldal, pártok, civilek és sajtó továbbra is a nyugati minták, modellek kritikátlan követését erőltette vagy kérte számon, addig a magyar jobboldal elkezdett egyéb stratégiákban gondolkodni.
Utóbbiak lényege, hogy felelős pénzügy- és gazdaságpolitikára alapozva, a pillanatnál szélesebb horizontra tekintő távlati gondolkodással, professzionális kommunikációval, jó értelemben vett hatalomtechnikával elérhető a politikai stabilitás, e stabilitás pedig nélkülözhetetlen az országszervezéshez.
E szervezés lényege pedig, hogy alternatívát mutasson az uralkodó liberalizmussal szemben: hogy a demokráciának – akárcsak a kapitalizmusnak – különböző válfajai vannak, melyek közül csak egy a „liberális verzió”, és lehet demokratikus rendszert „üzemeltetni” konzervatív, kereszténydemokrata vagy akár illiberális alapokon is – hangsúlyozta Szánthó Miklós.
Az EU nem önmagában vett cél
Mindez viszont nyilvánvalóan szembemegy a nyugati politikai divattrendekkel: tehát a balliberális oldal szolgalelkű modellkövetését felváltotta egy mintaformáló, de talán inkább mintaadó stratégia, ami a globális, föderális és kozmopolita struktúrák követése helyett a helyhez kötöttség, a lokalitás életérzéséből indul ki.
A civilizációs konfliktuszónák ütközésekor ez a politika az »Isten, haza, család, munka« nemzetstratégiáját követi, és a jelenlegi integrációs keretrendszereket nem önmagában való célként, hanem eszközként tételezi: tehát az Európai Unió nem önmagában vett cél, hanem eszköz a magyar érdek érvényre juttatásához – mondta az elemző.
Az ehhez társított monetáris és gazdaságpolitika is hasonló elven alapul: nem dogmatikus, nem tankönyvszerű példákat követ – ha az adott helyzet úgy kívánja, unortodox eszközöket, állami beavatkozást valósít meg, más szituációban engedi a piaci erőket szabadon érvényesülni, vagy ezek keverékét alkalmazza. Ez az új mintaadó stratégia a maga érdekkövetésével, gyakorlatiasságával pedig regionálisan is új szintre emeli a magyar politika akciórádiuszát, melyet jól mutat a V4-ekben, de akár az uniós politikaformálásban is betöltött egyre hangsúlyosabb szerep. Összességében tehát a modellmásolást felváltó mintaadó országstratégia áll a kormányzat sikerességének középpontjában – hangsúlyozta a Központ igazgatója.
Az országot vezetik, nem menedzselik
Szánthó Miklós szerint a mögöttünk hagyott kilenc év a modern kori magyar történelem egyik legsikeresebb periódusa, egyszerre van társadalmi béke, azaz politikai és gazdasági stabilitás.
Egy olyan országhoz mérten, melynek különbözői alrendszereit a 20. század viszontagságai, legfőképpen a 45 év kommunizmus tönkretette – és mely ország a posztkommunista erők katasztrófaturizmusnak beillő gazdaságpolitikája miatt 2009-re az államcsőd szélére került –, az államszervezet összességében diszfunkciók nélkül működik, a főbb makrogazdasági és foglalkoztatási mutatók csúcson vannak, a családpolitika egyedülálló.Az országot tehát – egy jól meghatározott narratíva mentén – szervezik és vezetik, nem pedig „menedzselik”, ahogy azt a balliberális kormányok tették – hangsúlyozta az elemző.
Az Alapjogokért Központ elemzője elmondta, a kormányzat előtt álló rövid és középtávú feladat nyilvánvalóan a gazdasági konjunktúra fenntartása, illetve felkészülés és tartalékolás arra az időszakra, amikor a külső környezet számottevően fog romlani.Bár a politikai stabilitás már-már természetesnek hat, de nyilvánvalóan arról sem lehet elfeledkezni, hogy a meglévő eredményeket és »országtörténetet« továbbra is kommunikálni szükséges, azokat meg kell ismertetni a választópolgárokkal.
Hosszú távon a geopolitikai problémákon túlmenően a hazai kormányzat is azokkal a kihívásokkal fog szembesülni, mint sokan mások az északatlanti kultúrkörben: a negatív demográfiai trendeket meg kell fordítani; a nemzeti identitást meg kell őrizni; újra meg kell találni az önálló, konzervatív, a teremtett világ védelmét valló választ a környezeti problémákra, illetve a digitalizációs és robotizációs folyamatokra, mely utóbbiak egy bizonyos pontig természetesen az ember érdekét szolgálják, egy bizonyos pont után azonban éppen a dehumanizáció, az „elembertelenedés” veszélyét jelenthetik – tette hozzá.
Fontos
A legutóbbi EP-választás után stabilizálódni látszanak a frontvonalak, a kormánypártok tovább tudtak erősödni,ráadásul az elmúlt egy-másfél évtized dinamikáját nézve még mindig a Fidesz-KDNP-nek van nagyobb esélye szavazótábora bővítésére.Az egyre szűkülő ellenzéki szegmensben pedig átrendeződni látszik a „piac”, a Gyurcsány vezette DK akarja maga alá gyűrni az egész balliberális oldalt, és az „egységesülésért” az esetleges bukás árát is késznek tűnik megfizetni – mondta Szánthó Miklós.
Mindez nagyban rá fogja nyomni a bélyegét az önkormányzati kampányra és választásra is. Az önkormányzati rendszer összetettségéből fakadóan az eredményeket persze majd mindenki persze a saját szája íze szerint fogja értékelni, de a politikailag releváns szintek többségében – 10 ezer fő feletti települések, megyei közgyűlések, megyei jogi városok, főpolgármesterség – a jelenlegi adatok alapján a kormányoldal győzelme várható.Természetesen nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni, tehát mindezt nem homályosíthatja el az, ami az EP-választásokra is igaz volt: a várakozásokat, ahogy a majdani eredményeket is a helyükön kell kezelni, azokat sem alul-, sem felülértékelni nem szabad– zárta szavait az elemző.
(Kovács András, origo.hu)
