Ellenzéki politikusok rendre azzal védekeznek a fővárosi dugók miatt, hogy a jelenlegi vezetés kénytelen bepótolni az előző ciklus elmaradásait, sőt, némelyek szerint 2019 előtt nem történt semmi. Karácsony Gergely szerint a „Lánchíd felújítása, a rakpart megújítása, majd a Blaha Lujza tér megszépítése hosszú idő óta esedékes, elkerülhetetlen fejlesztések. Ezeket az előző városvezetés is megígérte vagy tucatszor, aztán nem történt semmi.” Mit szól ehhez?
Ha valaki tényleg nem csinált semmit, az Zugló előző polgármestere, ahogy Budapesten az elmúlt két évben sem történt sok minden. Jó néhány hasonló nyilatkozatot hallottam én is, és nem tudok másként fogalmazni, minthogy ez hazug emberek gyáva viselkedése. Az utóbbi pár évben azt tapasztalom, hogy a fővárosban van egy viszonylag széles réteg, amelyik mintha elvesztette volna a kapcsolatát a valósággal. Lehetséges persze, hogy az említett kommunikációval a városvezetés a hívek, esetleg a hvg.hu – tisztelet a kevés kivételnek – véleményem szerint gyűlölködő, félművelt kommentelőinek a kedvében akar járni. Ám ha megnézzük, milyen helyzetben volt a város 2011-ben, és milyenben 2019-ben, s készítünk egy tárgyilagos leltárt, valamint áttekintjük az azt megelőző húsz és az azóta eltelt két évet, mindenki számára világos lehet a kép.
Ami pedig az említett beruházásokkal kapcsolatosan elhangzik, az egyenesen nevetséges.
Miért?
Műszakilag és gazdaságilag aligha van észszerű indoka annak, hogy a Lánchíd és a Blaha Lujza tér 2019-re teljesen előkészített felújításához másfél évig hozzá sem fogtak. Erre semmiféle értelmes magyarázatot nem lehet adni, legfeljebb halandzsázni. Nyilván meg lehet próbálni védeni a semmit, lehazudni a csillagot az égről, ám ha valaki használja az eszét, és van egy cseppnyi ítélőképessége, pontosan tudja, miről van szó.
Vegyük sorra: milyen szakaszban volt a Lánchíd rekonstrukciója 2019 őszén?
Bőven megvolt a hídra a szükséges fedezet, a projekt teljesen elő volt készítve, az engedélyokiratot már 2019 novemberében módosíthatták volna. Rejtély, miért nem csináltak vele hosszú ideig semmit. Most sokkal drágábban, rosszabb feltételekkel, szűkített műszaki tartalommal kezdődnek el a munkálatok, egy késleltetett újabb közbeszerzés nyomán.
Akárcsak a Blaha Lujza térnél, hiszen ott is többe kerül végül a beruházás.
Igen, ráadásul a műszaki tartalom mindkét esetben jelentősen szűkült. Ott sincs semmi magyarázat a késlekedése. Nem akarok senkit megbántani, de egy átlagos technikumban egy záróvizsgán nem lenne elég a ketteshez ez a kommunikáció, amit a főváros jelenleg folytat. Ettől függetlenül azok közül, akik elvbarátaiknak tartják a jelenlegi vezetést, sokan el is hiszik, amit a HVG-ben vagy a Népszavában olvasnak. Mert el akarják, és mert elszakadtak a valóságtól. Ez a szomorú helyzet.
Karácsony Gergely mindenesetre már lépne a hivatalból, immár hivatalos, hogy a miniszterelnök-jelöltségre hajt, ráadásul komoly esélyekkel.
Nem minősíteném ezt a lépést. Én mindig városvezető akartam lenni, természetesen egy értékrend mentén, de Budapest ügyeivel próbáltam foglalkozni. Nem volt könnyű: megörököltem több mint 250 milliárdnyi adósságot, egy félkész 4-es metró beruházást borzalmas szerződésekkel, a hetvenes évek óta érintetlen 3-as metrót, ezrével a pereket, kötbér követeléseket, és még sorolhatom, miket. Sosem voltak miniszterelnöki álmaim. Függetlenül a személy nevétől:
Régi mondás: az a legborzasztóbb, amikor valaki gátlás nélkül vállalkozik valamire, amihez nem ért. A jelenlegi miniszterelnököt lehet szeretni vagy nem szeretni, én sem mondom, hogy hibátlan, de régen bebizonyította, hogy képes egy országot vezetni, ráadásul a jövő generáció érdekeire figyelve. Egy félszázalékos párttal, meg négy-öt sokkal erősebb koalíciós partnerrel eldirigálni egy országot, nos, azért az nem semmi. Megjegyzem, a főpolgármester úr egyszer már nekiszaladt ennek a „miniszterelnökösdinek”, tehát annyira azért nem lepődtem meg a mostani bejelentkezésén. Amennyiben főpolgármester úr válna miniszterelnökké, azt hiszem, soha nem tudnánk, ki a valóságos miniszterelnök. Dobrev asszony személyére tekintettel a főpolgármester szerepe egyelőre amúgy sem világos. Egyébként aligha ez a legjobb időszak arra, hogy tárgyilagosan megítéljük a budapesti teljesítményét, majd az eredmények beszélnek – vagy nem beszélnek. Egyelőre úgy tűnik, az utóbbi közelebb van az igazsághoz.
Visszakanyarodva a közlekedéshez: egyesek szerint Budapesten mindig voltak dugók, nincs itt semmi látnivaló. Van benne igazság?
A város szerkezete eleve olyan, hogy ebben a felgyorsult világban nem egyszerű jó közlekedést, illetve tömegközlekedést szervezni. Ahogy én sem voltam, úgy az utódom sincs könnyű helyzetben. Sőt. Ám azért mi jelentős mértékben kicseréltük Európa 2010-ben talán leginkább lepusztult állapotban lévő járműállományát a BKV-nál, ez az utas elégedettségi mutatókon is látszott, a Magyar Autóklub és a rendőrség képviselőinek észrevételeit és javaslatait pedig mindig meghallgattuk. Hiszen jó odafigyelni azokra, akik ezt a szakmát a gyakorlatban is űzik. Furcsa, hogy a társadalmi párbeszédet hangoztató jelenlegi vezetés erre nem képes. Jól érzékelhető egy ésszerűtlen autós-üldözés, amit álságos módon a környezetbarát politikával indokolnak. Számomra ez értelmezhetetlen hozzáállás. Nem sok előrelátás kellett volna annak megállapításához, hogy az említett, parkoltatott beruházások egyidejű elindítása, az M3-as metrószakasz utolsó, középső részének és a Pesti alsó rakpartnak a felújítása és további, nehezen magyarázható biciklisávok felfestése elképesztő torlódásokat és dugókat fog okozni, illetve okoz ma is. Egyes, a forgalom folyamatosabbá tételére alkalmas útvonalak, például a Honvéd utca lezárása pedig teljesen érthetetlen. Kivezénylik vele a forgalmat a túlterhelt Bajcsy-Zsilinszky útra.
Mit gondol a pesti alsó rakpart gyalogoscentrikus átalakításáról?
Alapvetően nem rossz gondolat, csak nem ilyen esztelenül kellene megvalósítani.
Amíg nem sikerül befejezni az M0-és körgyűrűt, drasztikus lépéseket nem lenne szabad megtenni, hiszen a fővárosban hiányos a gyűrű irányú közúthálózat. Mindezt tetézi a Nyugati pályaudvar valószínűleg több hónapos lezárása. Tehát semmilyen előrelátás, tudatos tervezés nem volt Budapest vezetése részéről. Talán megijedtek, hogy itt két éve tényleg nem történt semmi, ezért most mindent egyszerre indítanak el, csakhogy a következményeket a főpolgármester emberei és Facebook-fogalmazói a jelek szerint nem mérték fel. Az építések ütemezése, organizációja elégtelen. Nevetséges, hogy eközben az előző ciklusra is mutogatnak, ezt csak indulatból és érdekből politizáló emberek kiabálhatják bele az éterbe. A műszaki szakma pártatlan képviselői fogják a fejüket.
Közben a Hegyalja úton is meghosszabbították a buszsávot, amivel önök is kísérleteztek. Aztán visszaléptek. Miért?
Valóban, a BKK javaslatára emlékeim szerint pár hétig mi is megtettük ezt az intézkedést, aztán kiderült, rossz döntés volt. Óriási dugókat okozott. Vissza is léptünk. Mindenki tévedhet, a jelenlegi városvezetés is, csak butaságokhoz ragaszkodni, majd buta magyarázatokat adni nem éppen bölcs dolog.
A méhlegelők kialakítására adott magyarázó válaszok hihetőek? Volt ilyen terv 2019 előtt is esetleg?
Nálunk sosem merült fel ilyesmi. De legyünk jóhiszeműek, a város bizonyos pontjain lehet értelme kialakítani ilyen növényzetet. Ez korántsem egy ördögtől való ötlet, a XII. kerületben például így járnak el régóta, csak megfelelő helyszíneken, és az ottani polgármester nem veri a mellét. Ami viszont tovább gyengíti a mostani, fölényeskedő magyarázkodást, az az, hogy az ilyen területeket elő kell készíteni, adott esetben akár termőföld-cserével, vegyes magok veteményezésével, gondozással is. Vagyis erre pénzt kell szánni, miközben azt olvasni, a Főkert költségvetését egyidejűleg jelentősen megnyirbálta az elvileg zöld városvezetés. Ez így nem stimmel. Egyébként engem kiáltottak ki korábban szemellenzős, műszaki embernek, akit nem érdekel a zöldpolitika, miközben három év alatt ültettünk Budapesten tízezer fát. A váltás óta, immár két év alatt hány fát ültetett a környezetbarát, „zöld” vezetés?
(Kacsoh Dániel, mandiner.hu)
Add tovább!
