– Az iskolába és a futballklubhoz is befutott az MLSZ levele, hogy várják a gyerekeket a meccsre. Azok jutottak jegyhez, akik a leggyorsabban ébredtek, és azonnal jelentkeztek – mondta az érdeklődésemre Szilvi néni Albertirsáról, miközben az A4-e méretű jegyeket hajtogatta és osztotta ki a lurkóknak.
A Puskás Arénában kifüggesztett zászlók tanúsága szerint az ország szinte minden pontjáról, sőt még a kárpátaljai Szernyéről is jöttek csoportok, a gyerekek és kísérőik szinte teljesen megtöltötték a Puskás Aréna alsó két karéját.
A gyűlölet nem pálya – hirdette a VIP-szektor helyén hatalmas drapéria, amit jómagam tizenkét évesen még biztosan nem értettem volna, hiszen hogyan is tudna gyűlölni egy gyerekember?
Ki-ki a saját klubja, iskolája egyenpólójában érkezett, mint a Nemzetek Ligája hivatalos zászlaja, ezer színben pompázott a stadion lelátója. Ahogy néhányan a közösségi médiában is posztolták, úgy érezhettük magunkat, mint a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon, ha nem is a vuvuzela, de szüntelenül harsogott egyszerre több száz duda. De hát a gyerekek nem tévesztették szem elől feladatot, az volt a dolguk, hogy parázs hangulatot varázsoljanak a stadionba.
Egységesen persze még nem tudnak drukkolni, de a 24. percben mégis hangosan, kivehetően felcsendült a Ria-ria-Hungária! rigmus.
Kétség sem férhet hozzá, sokkal jobb volt így, mint ürességtől kongó lelátók előtt. S a gyerekek azt a hibát sem követték el, mint tavasszal a szerbek ellen, amikor papírrepülőket eregettek a játéktér felé.
Amikor aztán Szoboszlai Dominik belőtte a tizenegyest, ugyan egy oktávval feljebb a megszokottnál, de a hangorkántól majd szétrobbant a Puskás Aréna.
Felejthetetlen meccs, felejthetetlen győzelem volt.
Szép volt, fiúk! Szép volt, lányok! Köszönjük, gyerekek!
(Novák Miklós, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
