Elnézést, hogy megszakítom a söröskorsós posztjaimat (valójában hetek óta ez érdekel a legjobban). De hadd mondjak valamit. Éppen itt az ideje.
Huzamosabb ideje tele van a hócipőm az újgazdag, jellemtelen, köpönyegforgató hülye gyerekekkel, akik villognak a hajójukkkal, órájukkal, nőjükkel, mindenükkel. Mindezt csak azért jegyzem fel ide, hogy el ne vesszen a kimondott szó: nem az a gond, édes fiaim, hogy van valamitek. Hanem inkább az a gond, ami hiányzik belőletek. Hiányzik a hazafias érzés, a szegény emberek iránti megértés, a határon túli és határon inneni magyarság feltétlen szolgálata. Hiányzik, hogy nem járjátok a hazátokat, hogy elzárkóztok az emberek elől, mégis osztjátok a hazug igéket. Hogy különbnek képzelitek magatokat pusztán azért, mert ügyvédként, brókerként, ügyeskedőként már loptatok annyit, hogy büszkék lehessetek magatokra.
Szeretném világossá tenni: mindegy, éppen hol tanyáztok. Ha a kormányoldalon, én akkor sem szeretlek titeket. Ha pedig már kiváltatok a Fideszből (lásd képünkön), akkor pláne, mert akkor még árulók is vagytok. A baloldali milliárdos növendékekről most hadd ne szóljak, de nyilván ők sem jobbak semmivel. Sőt…
Huzamosabb ideje azért nem járok társaságotokba, mert undorodom tőletek. Kerülöm a partikat, a pofaviziteket, mert veletek kellene beszélgetni. Műveletlenek, irigyek és nagyképűek vagytok, értelmes szót nehéz veletek váltani. Ha látlak titeket, mindig az „egyszerű emberek” járnak az eszemben, akik rendre áldozatot hoznak értetek. Akik kizárólag hazaszeretetből teszik, amit tesznek, és akiket – újfent – elárultok minden egyes nagyképű, dölyfös mondatotokkal.
Azon a Magyarországon, amit mi építünk, ti nem is vagytok. Orbán Viktor nem nektek, rólatok beszél a nemzet színe előtt. Nem láttalak benneteket a sorsdöntő választások idején sem. Ti nem kampányoltok, nem keresitek fel az embereket Zalától Szatmárig, de nem álltok ki a budapestiek elé sem, ha közeleg a megmérettetés. A békét sem élvezitek, a háborút nem értitek, és nem gondolkodtok előre. Vagytok, elmúltok, semmit sem hoztok létre: ez aztán a remek pályakép.
Németh László, Illyés Gyula, Kodály Zoltán nem a tiétek. Ami a tiétek, az pedig nekünk nem kell. Precízen szólva azért nem, mert egyezséget kellene kötni az ördöggel, aki mindig jelen van – még akkor is, amikor nem tudtok róla. Pénz, hatalom, csillogás… Az embernek tényleg hányhatnékja van ettől, és inkább a saját dolgaira, valamint a nemzet közös ügyeire koncentrál, ahelyett, hogy veletek igyekszik pozicionálni magát. Hiszen szolgálni érkeztünk ide, nem másokon élősködni.
Populista szólam volna? Egyenlősítő maszlag, plebejus kirohanás? Valójában inkább afféle egyszeregy. Ha jobban tetszik: magyar alapvetés. Tisztességet, szerénységet kellene tanulnotok, hiszen itt éltek, haladhatnátok éppen szép, nemes gondolatok, célok mentén is. A hazáért és a szabadságért. A családotokért, a gyerekeitekért. De nektek igazából ők sem számítanak, pusztán adjátok és veszitek, amibe belehempergőztetek.
Egyébként: kösz, jól vagyok. Barátok és szövetségesek, nem pedig a kétszínű Gerébek társaságában. Remekül érzem magam nélkületek.
És ez pont így helyes.
(Szentesi Zöldi László, Fb)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
