Stoffán György: „Örülök a koromnak, de vannak, akik nem.”

  Születésnapi interjú Stoffán György író-újságíróval

A Dunai Limes irodalmi-kulturális lapba való szerzői-szerkesztői felkérésemkor visszakérdezett a telefonban: „De nem valami aberrált, liberális szutyok?”. Aztán meglátogattam Besnyőn, s érdekesen furcsa harmónia fogadott Stoffán György író lakásában: pianínó, gáztűzhely, hatalmas étkezőasztal székekkel, számítógép, „dikó”… egy helyen. Pedig a meglehetősen nagy, Maximilian Ferstl bécsi építész által 1897-ben tervezett, és Szigfrid Graf Wimpffen által építtetett 18. századi kúriában másutt is elférnének ezek az idezsúfolt tárgyak. A bejárati ajtóval szemben, a folyosón egy csodálatos Krisztus-szobor! (Időközben persze a Dunai Limes elköteleződését is megbeszéltük!)

• Miért ez a szokatlan szűkösség? Még azt is mondhatnák, igénytelen vagy? – kérdezem az írót, akihez születésnapot köszönteni jöttem (hiszen a napokban betöltötte 60. életévét!) csendben, magányosan… Stoffánosan. És egyáltalán nem ajándékként édesanyját is most veszítette el.

 

• Ja, mert Te csak nyáron jártál itt utoljára, mint Dunai Limes-őrző, határőrző… Te láthattad már, én mindenben konzervatív vagyok, így a fűtés tekintetében is. Minek tékozoljam el azt, amiben amúgy sem bővelkedem… egy helyiségben élek télen, de nyáron hatban. Épp elég egy helyiség fűtése a téli időben, amikor a hazai famaffia aranyárban adja a tüzelőt… Ha megvan a nyugalmam, olvashatok, írhatok, gondolkodhatom vagy zenélhetek kedvemre, és ráadásul még meleg is van, akkor olyan békés tudok lenni, mint egy jóllakott oroszlán. Ezért vagyok egy helyiségben gépestül, konyhástul, pianínóstul, ágyastul.

 

• Mi tudja megzavarni ezt a „földöntúli”, zsúfolt, falusi nyugalmadat?

 

• Manapság nem nagyon kell keresni effélét, mert szinte bekopog a házadba az a sötét társadalmi ellentét, és a választási kampány azon tragikus és primitív hangvétele, amely miatt az ember bizony nyugtalanná, idegessé, felháborodottá válhat. Az egész társadalmi életünkre vonatkozhatnék, hogy „a nyugalom megzavarására alkalmas!” Alapvetően utálom a békétlenséget, a gyűlölködést, a primitív indulatokat, a trágárkodást. Ám, ez most vastagon megadatik. Éppen azért örülök a koromnak, mert 2015. után elkezdeni a hatvan évet…, hát keserves vállalkozása lesz az a mai fiataloknak. Kilátástalanság, ostobaság, erkölcs-, és hitnélküliség… elszabadult gyilkos indulatok butasággal keverve, mint a nyilas vagy a kommunista időkben… migránsok, erőszakos keveredés, iszlamizmus, terror, Európa teljes pusztulása… Ez vár a mai fiatalokra, és ez elviselhetetlen az én korosztályom értelmiségének a számára. Védekezés nélkül belerohanni a megsemmisülésbe, mint Európa teszi, avagy tettetik vele/velük/velünk… elképesztő.

 

• Jönnek a választások (sokunk szerint valóban sorsválasztás lesz!), és minden jel arra mutat, hogy a nép választása a Fidesz-KDNP kormányzást támogatja majd továbbra is. Akkor mi szabadok maradunk… nem lesz migránsveszély…

 

• Na, ne mondj nekem ilyen marhaságokat! Kit érdekelt a világ alakítása során a népek véleménye, szavazata, voksa?

 

• Például engem, de tudom, hogy téged is, mert Orbánista vagy, mint korábban írtad egy publicisztikádban! De most komolyan!?

 

• Na, jó, persze, igaz. De a jobbágyfelkelések, a forradalmak, Trianon vagy a szovjet megszállás korában megkérdezték a népet, hogy mit akar? Nem! Illetve egyszer, politikai okokból, Sopronban, amikor odavittek mindenkit, aki élt és mozgott, hogy szavazzon a hovatartozásról… Most még annyira sem kérdezik majd meg, hogy mit akar a magyar. És még mindig nem látják a veszélyt az emberek. A kis pökhendi és hazaáruló soros-pártokat már rég szét kellett volna verni. Be kellett volna tiltani. Ahol viszont nincs normális bíróság, ott mire számíthatsz? Lehet nálunk két és félmillió ember, aki szavazni is elmegy, és jól dönt, de a katonai és a politikai erő nem nálunk van. Így mindenre felkészülhetünk ismét, ami rossz, és ami miatt ismét kínlódhatunk, illetve kínlódhatnak gyermekeink és unokáink. És ez sajnos akkor is így lesz, ha mi nyerünk április 8-án. Legfeljebb lassabban történik meg, mint az elvetemült és ostoba nyugaton. Ez a világ tragikus rendje. Erkölcstelenségben, kapzsiságban, szeretet-, és Isten nélkül minden összeomlik előbb-utóbb. Európa sem kivétel. Csak ezen a tájon hosszabbacska a haldoklás.

 

• Az utóbbi időben kevesebbet is írsz. Miért?

 

• Megundorodtam! Undorom van. No, nem az írástól, hanem a már említett, mélységesen ízléstelen és az emberi, erkölcsi tartást mindenben nélkülöző kampánytól. Mindkét oldal elvesztette a maga sármját, valódi értékét, és valami olyan mélységekbe vergődtük le magunkat a hatalom és az ország érdekében folytatott szellemi hadviselésben, amelyre aligha volt eddig példa. Semmit nem hallasz, nem olvashatsz, mint trágárságot, proli stílust, és a rossz tulajdonságokra, gyűlölködésre építő szlogeneket. A plakátokon is csak az utálat látható jobbról-balra és vissza, és már senkinek nincs méltósága ebben a nemtelen harcban. Eljátszották.

 

• Ebben a versenyben az ingerküszöb kiverése is követelmény, hiszen másként senki nem figyel oda, te sem!

 

• Persze, csak közben nem győzzük mondani, hogy keresztény kultúrát akarunk védeni. Apropó, kereszténység: A minap azt is hallottam egy beszédben, hogy mindegy, hogy valaki gyakorolja-e a vallását vagy nem, akkor is a keresztény kultúra a legfontosabb… Nos, ez a megfogalmazás számomra értelmezhetetlen, hiszen a kereszténység nem csupán egy fennálló kultúra neve, hanem egy életforma, amelyet nem a szekularizált keresztény társadalom tart fenn, hanem a hitében erős civil társadalom. A keresztény kultúrára kell épülnie a törvénykezésnek, a jognak, a gazdaságnak, a politikának, az oktatásnak és az egészségügynek. Ahogy nem lehet keresztény egy Istentagadó kommunista, úgy nem lehet keresztény egy, a profitra hajtó, és ezért mindenkit kizsákmányoló kapitalista sem. A keresztény emberek hite társadalmi berendezkedése és elkötelezettsége tartja meg és fejleszti tovább a keresztény kultúrát. Ez, egy relativizált, komolytalan változat. Mint egy műláb, egy üvegszem, egy töltő nélküli, lemerült akkumulátor. Olyan, mint az igazi, de nem az, nem használható! Nos, hit nélkül a keresztény kultúra is csupán ennyit ér. És ez nem vicc! Amiben ma élünk, az ennek a kultúrának csak a szánalmas imitációja úgy egyházi, mint világi viszonylatban.

 

• Az egyházi részével mi a probléma szerinted?

 

• Nem a magyar katolikus egyházzal van bajom, hanem azzal a szemléletmóddal, amelyet most először tapasztalok ennyire nyíltan az egyházban. A relativizálással. Ma mindent lehet, bűn nincs, ha van, akkor, az nem olyan, mint korábban, a házasság smafu, a nyugat-európai püspökkari konferenciák hülyébbnél-hülyébb dolgokat határoznak és adnak közre. A keresztényeket üldözik a világban, de a Vatikán az üldözők befogadására sarkall, és ennek a mentalitásnak vannak magyarországi követői is… mondjam tovább? Ha egy pápa megbotránkozást, ellentéteket generál, akkor le kell mondani, hiszen az egyház egységét nem bonthatja meg senki, s főleg nem Krisztus nevében vagy épp Krisztust kirekesztve. átértékelve, szavait megváltoztatva. Akkor is le kellene mondania, ha meggyőződése szerint jó szándékkal tesz és mond botorságokat. Soha nem volt ilyen, hogy egy pápát ne a tisztelet, hanem a bírálat és hovatovább a gyűlölet vegyen körül. Tehát valami nagy baj van… amit nem csak a liberális sajtó generál, mint mondják a Bergoglio fanok. Igazságokat tagadunk, hazugságokat tartunk igazságnak, de a lényeget nem mondjuk és a Szentírást is úgy forgatjuk, mint a pénzéhes prókátorok a jogtárakat a tárgyalás előtt. Ez sem nem kereszténység, sem nem hit számomra. Bolondmisét és homokos-esküvőt az én római katolikus egyházam nem ismer! A Miatyánkhoz pedig abban a formában ragaszkodom, amint azt Édesanyámtól megtanultam. Épp elég volt a II. Vatikáni Zsinat mérhetetlen rombolása, pusztítása, amelynek drámai „gyümölcsét” ma is láthatjuk, amikor egyes magyar főpapok műemlékeket „puritánosítanak” aggasztó és agresszivitással, „proliházmesteres” primitívséggel! Győr, Pannonhalma, vagy Vác a legjobb példák erre.

 

• Nagyon sötéten és keserűen látsz mindet… Nem a hatvanadik születésnapod pszichés megnyilvánulása ez?

 

• Mert nagyon sötét és keserű minden. Köze nincs ennek a születésnapomhoz… legfeljebb annyi, hogy örülök – mint mondtam – a koromnak. Nincs vissza annyi, amennyi eltelt.

 

• Mit vontál le magadnak tanulságul az elmúlt hat évtizedből?

 

• Nem szeretek elmélázni a múlton, mert sok pótolnivalóm van, és a meditáció csak időpocsékolás. A legfőbb tanulság az, hogy hit és Isten nélkül az ember – nagyon öntelten és önelégülten – csak hülyeséget tud elkövetni. Olyan dolgokat, amelyeket később megbán… vagy a halálos ágyán bán meg… nem tudom…, de, hogy megbánja, az bizonyos. A másik tanulság, a megbízhatóság fontossága. Ha valami fekete, az fekete, ha fehér, akkor fehér. Nem lehet a fekete sötétszürke, a szürke pedig világos-fekete. Mindent a helyén és világosan, egyenesen kell kifejezni, mert láthatjuk, hogy a „pc” és a hazudozás vezette ide a világot, ahol ma áll. Minden a világhatalom liberális és az ószövetségi beteges hazugságra épült, és ez a hazugságból épült alap, ma rothadni kezdett és minden összeomlik, amit ráépítettek. Ma is hazudozik minden hatalom, ma is vannak titkok, amelyeket nem árulnak el, és omladozik a mi nagy nemzeti összetartásunk, irányvonalunk és minden, amiről azt hisszük, hogy tökéletes. Mert görcsölünk. Nem tudtunk alkotmányos rendet tartani, nincs jog-és igazságszolgáltatásunk, mert nem volt merszünk – mint Rákosi Mátyáséknak –, lecserélni a múlt rendszer gyilkos taláros katonáit, a halálos ítéleteket szakmányban hozó kommunista bírákat, de hadseregünk sincsen, és disszonánsak a szlogenjeink, mint már említettem a kereszténységet illetően. Ellenségeket is pénzel a kormány, és árulóknak ad rendre pályázati pénzeket, de kettős mércével mér vallási téren is. Ez pedig nem jó módszer. Két lovat próbálunk egy fenékkel megülni, és nem vagyunk magunkhoz sem őszinték. Ez talán a legnagyobb baj. Ezek az én hatvan esztendőmnek a tanulságai. Egyetlen reményem van, hogy április után rend és fegyelem lesz végre. Végre érez majd akkor olyan erőt az újabb Orbán-kormány, hogy tényleg pofán vágja a renitenseket, és megbünteti az árulókat. Mert hazánkat is csak rend és fegyelem mellett, a hazaárulás minden formájának a teljes megszüntetésével tudjuk még egy darabig De aki időt nyer, életet nyer! Ezért dolgozom, ezért vagyok!

 

• Mit üzensz hatvan évesen az utánunk következő generációnak?

 

• Olvassanak… Stoffánt is! Cikkeket, tanulmányokat, könyveket… van mit… Tettem róla. Az elmúlt harmincöt év alatt ugyanazt írtam, nem voltam sem kommunista, sem liberális, nem forgattam köpenyeget… ezért nem is nagyon kapkodnak utánam még azok sem, akik ma már mellüket döngetve Fideszesek, nemzetiek, jobboldaliak és véresre nyalnak minden államtitkári ülepet. Jó pénzért… az egyes TV-knél, online és/vagy a nyomtatott médiában. Nekem elég, ha „magyar-svábnak” nevezhetem magam. Magyar-svábnak-katolikusnak. Kevesen vagyunk, akik nem tévedtek más „színű” utakra életük során. Erre büszke is vagyok, és ezért hálát adok az Istennek. A Kárpát-haza, a nemzet és a hit ügyében a lelkiismeretem tiszta. Nincs ennél nagyobb ajándék a számomra. Nem kell magyarázkodnom majd a fiaimnak, hogy mit miért írtam vagy tettem régen. Ma is ugyanazt írom és teszem is, ha kell. Mert a hitemet és a nemzetet igyekszem szolgálni, íróként és magánemberként immár 35-40 éve. S remélem, még egy darabig tehetem a dolgomat itt a földön a nemzet és a haza javára… SDG!

 

Pálinkás István
(eszakfok.blogstar.hu)