in ,

Stefka István – A bigott

Felkapta vizet a liberális sajtó és Heller Ágnes filozófus védelmezői csatasorba álltak az aláírásgyűjtő ív előtt. Mindezt azért, mert a kormányszóvivő annak nevezte, ami: bigott, vén kommunistának

Felkapta vizet a liberális sajtó és Heller Ágnes filozófus védelmezői csatasorba álltak az aláírásgyűjtő ív előtt. Mindezt azért, mert a kormányszóvivő annak nevezte, ami: bigott, vén kommunistának.

 

Tamás Gáspár Miklós egyenesen kijelentette, hogy a professzor asszony nem kommunista, hanem antikommunista. Mi több, harcolt a kommunizmus ellen – Tamás Gáspár csak tudja, hiszen ő (ezen a héten) marxista, és ezek szerint ők ellenségek –, sőt a Kádár-rendszer ellen is. Ezért volt kénytelen emigrálni.

Micsoda?

Ki „emigrálhatott” az 1970-es években Magyarországáról szabadon? Onnan, ahol a nyugati határt aknazár és elektromos árammal feltöltött vaskerítés (vasfüggöny) védte, kiképzett farkaskutyákkal kísérve? Vagy ahonnan csak három évente, meghívó levél birtokában lehetett nyugatra látogatni, öt dollárral a zsebben.

Az ilyen csúsztatásokat talán ki kellene igazítani, mielőtt tájékozatlan fiatalok elhinnék ezt az állítást és elkezdenének nosztalgiázni a Kádár rendszer után.

De kezdjük elölről! Mi verte ki a biztosítékot?

Az, hogy Heller Ágnes nyilatkozott a Political Critique nevű lengyel lapnak, ahol szokása szerint gyalázta Magyarországot. Heller „magyarságot gyűlölő” Ágnes azt mondta, hogy Orbán Viktor zsarnok és a magyarok nem keresztények, hanem pogányok. Most nem hangzottak el a ballibsi értelmiség kedvenc jelzői a magyarokról (moslékzabálók, jönnek a szarból, genetikailag alább valók, bőgatya, fütyülős barack és gulyás, körülbelül ezek vagyunk mi stb.), csak fokozta e bődületes hazugságokat Ágnes filozófus asszony ország-világ előtt azzal, hogy nem vagyunk keresztények. Éppen Szent István ünnepének előestéjén hangzott el e mondat. A provokációra a kormányszóvivő, Kovács Zoltán válaszolt: „Heller Ágnes csak egy öreg, bigott kommunista”. Hogy ez a leírás mennyire volt szerencsés, nem tudom, de talált.

Kevésbé volt sértő, mint hogy a magyar nemzet pogány és – Heller értelmezése szerint – elmaradott.

Először is, Magyarország Európa egyik legrégebbi, több mint ezer éves keresztény állama. A régészeti kutatások bizonyítják, hogy a többszörös honfoglalás során (a korábbi, szintén sztyeppei népek a magyarság rokonai voltak, nem idegen kultúrkörbe került a honfoglaló katonak elit), a hun-magyar bejövetelkor a magyarok egy része az őskeresztény hitet vallotta. A sztyeppei népek meglehetősen toleránsan álltak a vallási kérdésekhez, (kabar) zsidók, sámánisták, keresztények egyaránt előfordultak közöttük, tehát tudtak a jézusi kereszténységről. Rendszerbe majd Szent István foglalta, és ő tette a keresztényt vallást államvallássá. Másodszor, igen magas  (ipari, mezőgazdasági, állattartási, halászati, fém-és famegmunkálási, építészeti, öltözködési…) kultúrával rendelkeztek a magyarok.

Évszázadokon keresztül azért harcoltak, hogy Magyarország keresztény ország maradjon. Németek, tatárok, törökök, Habsburgok és szovjetek magyar kollaboránsaik segítségével ki akarták irtani a magyarságot. Eltüntetni hagyományainkat, vallásunkat. De nem sikerült. A kommunista diktatúra éveiben Rákosi Mátyásék üldözték a keresztényeket „tűzzel-vassal”. Éppen hetven éve indultak a koncepciós perek, az ÁVH emberei letartóztatták a katolikus Mindszenty József hercegprímást, bíborost, Grősz József érseket, Péter Kiss Szalézt és társait, az evangélikus püspököt, Ordass Lajost, Meszlényi Zoltán kanonokot, Kerkai Jenőt, a KALOT vezetőjét. Államosították a keresztény egyházi iskolákat, a szerzetesrendeket feloszlatták, csaknem húszezer szerzetest, nővért szélnek eresztettek. A szétszóratás közben sok ezer papot megkínoztak, börtönbe vetettek, internáló táborokba zártak, megfigyelés alatt tartottak, eltiltották a lelkészi hivatásuktól és sok ártatlan egyházi embert kivégeztek. Ezek az emberek a hitükért haltak meg és a hitükért vállalták a szenvedést.

Ők nem voltak keresztények?

Hol volt ekkor az úgymond antikommunista Heller Ágnes? Heller Ágnes 1952-ben jelentkezett a kommunista pártba, pontosabban a Magyar Dolgozók Pártjába. Abba a pártba lépett, amelyik éppen megsemmisíteni készült a keresztény egyházakat, felszámolni akarta a magyar középosztályt, a kulákságot, azaz a magyar gazdálkodó parasztság legképzettebb rétegét, a szervezett munkásságot, és éppen likvidálta a magyar konzervatív értelmiséget, felső középosztály legértékesebb tagjait.

Igaz a bolsevik pártba való belépése előtt Heller Ágnes tevékenyen részt vett a cionista mozgalomban és legjobb tanítványa lett Lukács György marxista filozófusnak, aki hírhedt múltját a KMP-ben (Kommunisták Magyarországi Pártja) és 1919-ben a magyar Kommünben, a Vörös Hadsereg politikai biztosaként alapozta meg. A Lenin-fiúk tiszafüredi veresége után Poroszlón Lukács elvtárs tizedelést rendelt el és nyolc embert agyonlövetett.

Nos, ez volt Heller tanára és ő hűséges tanítványként követte évekig.

Embert barátjáról, madarat tolláról, tanítványt tanáráról ismerjük meg. Ágnes asszony nem lett volna kommunista és ma sem az? Akkor miért húz egész életében a hazafiatlan baloldalra? Gyurcsány Ferenc hosszú ideig politikai ikonja volt, később átnyergelt Bajnai Gordonhoz, majd Vona Gáborhoz. A szélső baltól a szélső jobbig. Ezt ismerjük, a nyilasoktól az ÁVH-ig vezetett az út, Ágnesnél megfordult a menetrend. Ma már nincsenek szovjetek, eddig azokat szolgálták, most Sorosékat és a háttérhatalmat lehet kiszolgálni. A lényeg számukra: gyűlöletes, ami magyar, fel kell számolni mindent, el kell adni mindent, ami emlékeztet Magyarországra.

De nézzük a becsületes agitátort, az „antikommunistát”!

Proletár egyszerűséggel lepogányozza a magyarokat. A kommunista totalitárius rendszer évtizedeiben a hívők százezrei a templomi körmenetekben – amit végül a templomkertbe szorított a vörös diktatúra – fejezték ki tiltakozásukat a rendszer ellen. A keresztényüldözés ellenére a rendszerváltás után ismét magára talált az egyház, ismét lehetnek iskolái, kórházai, szerzetesrendjei, szeretetszolgálatai – ahogy az régen volt. A hívők száma is gyarapodott, egyre több a fiatal, egyre többen vállalnak hitbéli munkát a keresztény egyházakban. A hitgyakorlás tehát nem szűnt meg.

Nem értem Heller Ágnest. Miért kell rólunk hazudni, ferdíteni a lengyeleknek, az európaiaknak, a világnak?

Kinek akarja bebeszélni és miért, a migráns-muszlim-invázió idején, hogy a lengyel jó keresztény, a magyar még annak sem jó. Nem volt elég neki, hogy a negyven évnyi diktatúra alatt a magyarság önazonosság-tudatát, történelemi ismereteit, hagyományait akarták kiírtani? Ezt akarja folytatni? Nem bírja abbahagyni?

Betiltották szent ünnepeinket. Például Szent István királyunk napját az alkotmány napjává, a sztálinista alkotmány napjává nevezték ki. Szent királyaink neve elől levették a szentet. Lett belőlük csak István, László, Imre. Nagy Lajos király neve elől elvették a Nagy nevet, mert ez Anjou királyunk alatt három tenger mosta határainkat. (Persze, tudom, csak Nagy Lajos birodalmának határait mosták, és csak két tenger volt az, de a hagyomány az hagyomány!)

Mertünk nagyok lenni!

És ők, az „antikommunisták”? A Szent Koronát az SZDSZ értelmisége svájci sapkának nevezte, az alja micisapkázott. Ezekhez tartozott és tartozik most is Heller Ágnes. A kommunisták, a bolsevisták mindig is a történelemhamisítás és átírás nagy mesterei voltak. Ebben az ólban dagonyázik Heller Ágnes.

Az olvasó is megérti a következő sorokból, hogy ki is valójában a professzor asszony, aki immár huszonnyolc éve külföldön és belföldön egyaránt Magyarország ellen mesterkedik. Hankiss Ágnes, a Hamvas Intézet igazgatója kutatásai során bukkant rá a Magyar Országos Levéltárban egy levélre. A címzett az MSZMP KB volt (Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága), amelyet 1959-ben írt Heller Ágnes – nyílván közben átigazolt a kádári MSZMP-hez. A levélben kifejtette, hogy az 1956-os forradalom alatt alábecsülte az „ellenforradalmi veszélyt”, a „polgári restauráció fő veszélyét”, mert a párt helyes irányt folytat.

Ezt a levelet akkor írta Heller, amikor tombolt a megtorlás, folytak a tömeges bebörtönzések, kivégzések.

Heller Ágnes gyakorlatilag üdvözölte a forradalom leverését, és a diktatúra legsötétebb, legbrutálisabb időszakát saját pecsenyéjének sütögetésére használta fel. Mert tudta, akkor kell törleszkedni, amikor mindenki más retteg és alábukik, próbál kibekkelni. És ez a hiteltelen, méltatlan „antikommunista” máig a demokrácia fő védelmezőjének szerepében folytat lejárató kampányt Európa szerte a Fidesz-kormány, illetve Orbán Viktor ellen!

Heller Ágnes 1959-es viselkedéséből egyenesen következik mai szerepe, így az is, hogy a nyugati sajtóban letagadta a 2006-os szemkilövéseket, a békés ünneplők elleni ocsmány támadásokat, a nyílt erőszakot. Most azt hazudja, hogy Orbán Viktor zsarnok, azaz nincs Magyarországon demokrácia, nincs jogállam, már csak az igazságszolgáltatás szabad.

Ha a bíróság független, akkor miért nincs jogállam? Érdekes, nem?

Aztán még egyet lódít, hogy a magyarok nem keresztények. Ő az írástudók árulóinak ahhoz a fajtájához tartozik – Jászi Oszkártól Fejtő Ferencen, Göncz Árpádon és Lendvai Pálon át Konrád Györgyig –, akik a hatalom megszerzése érdekében minden hazugságra képesek.

Ez így megy, ezt játssza a balliberális értelmiség vagy  száz éve.

Ezek után kell-e komolyan venni Heller Ágnest? Lehet-e hinni Heller Ágnesnek, a „kommunizmus áldozatának”? Ezt nyilatkozza egy filmben: „Én azért vándoroltam ki, mert Aczél György kiűzött ebből az országból”. Nem, őt külföldre segítették, mint jó pártkádert. Egyengették az útját Ausztráliában és a világ különböző egyetemein. Elég volt a hiszékeny nyugatiaknak csak annyit mondania, hogy itt antiszemitizmus van és fasizmus. Mindjárt megnyíltak mindenhol a kapuk.

Kádárék alatt Hellernek bűne csak annyi volt, mint Lukács Györgynek, hogy balról akarták megelőzni Kádárt, rossz lóra tettek egy utódlási harcban, az állampárton belül. Nem jött be, kapott egy jutalomutazást.

Vajon Csoóri Sándort, Csurka Istvánt és a többieket miért nem emigráltatták? Mert nem voltak elvtársak.

Az „üldözött” Heller, amikor a rendszerváltáskor hazatért, mindjárt puhára esett: a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Nem véletlen, jó fészek az. Ebből zárták ki a többi között Teleki Pál földrajztudóst, volt miniszterelnököt, Hóman Bálint történészt, volt kulturális és közoktatási minisztert. Azért vannak minőségbeli különbségek…

A zsarnoki Magyarországon, ahol állítólag nincs média- és szólásszabadság, Heller védelmére kelnek az elv-társak: Radnóti Sándor, György Péter és a többi egyetemi szabaságharcos. Milyen érdekes, a zsarnokság alatt az ELTE tanszékein szabadon lehet tanítani, terjeszteni a marxista dögvészt és az önfelmentő hazugságaikat. És van képük fújni azt a hamis nótát, hogy Heller Ágnest a kommunista rendszerrel szembeni véleménynyilvánításai miatt üldözték el az országból.

Csak ezt ma már senki sem hiszi el.

Bárki emberfia a kádári diktatúrában hacsak annyit tett volna, mint a látszatellenálló Heller, Demszky, Haraszti, Rajk és más hálózatos, akkor úgy „bevarrták” volna, mint a sicc. Az ötvenes, hatvanas évek kivégzései után még a hetvenes években is hamar hűvösre lehetett kerülni. De a baráti belső ellenzékkel lehetett beszélni, még útlevelet is lehetett nekik adni. De csak nekik! Nekik szabadott szívni jókorát a szabad levegőből, mert úgyis visszatértek mindig a párt ölelő keblére.

 

(forrás:azoreg.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Jókívánságok, tisztelet és hála Washingtonból nemzeti ünnepünk alkalmából

Végre kirakták a keresztet az Országházra