in , ,

Schuster Lóránt: „Koncz Zsuzsáék legalább most fogják be a szájukat”

SCHUSTER LÓRÁNT: A KÁDÁR-RENDSZER NAGYOBB KÁRT OKOZOTT, MINT A KÉT VILÁGHÁBORÚ

– A magyar identitás zavarta őket, bugyuta szerelmesdalokkal akarták etetni a népet, mert az addig sem lázad – mondta Schuster Lóránt, a P. Mobil zenekar vezetője, akik Trianon századik évfordulójára kiadták DVD-n a Honfoglalás-szvit négy változatát, amelyet még jóval az István, a király előtt írtak. Mit gondol a Kádár-nosztalgiáról, hogyan jutott eszükbe a Honfoglalás és mi kell ahhoz, hogy megváltozzon a mentalitásunk?

– Járvány ide vagy oda: a hétvégén Körmenden koncerteznek.
– Az életemben az a legnagyobb kiszúrás, ha nem hagynak dolgozni és nem hagynak játszani. Nekem és sok más embernek ez az élete, festegetni lehet otthon is, de rockzene közönség jelenléte nélkül nem létezik. Kénytelen-kelletlen alkalmazkodunk ötszáz fő alatti, szabadtéri koncertekhez, így nekünk köszönhető, hogy nem szabadul el a vírus. Hahahaha! Sokan azt kérdezik, hogy a zenészek miért nem mennek el dolgozni, én erre egy jó méhkeréki mondással tudok válaszolni: golyóstollal a zsebben lehet kapálni, de kapálás közben nem lehet írni.

– Pró és kontra hangzanak el vélemények. Önök túlélik?
– Azt mondta egy híres cigányprímás, hogy abban a pillanatban, amikor beteszi a hegedűt a tokjába, már elkezd romlani a tudása. A rockzene nem úgy működik, hogy a gyantát beteszed a zsebedbe, a dorombot meg a szádba, és elmész a buliba. A közönség csak azt látja, és nincs is ezzel gond, hogy fölmegyünk a színpadra, jókedv, hangulat s a többi, de hogy mi megy a háttérben, arról nincs fogalmuk. De túléljük ezt is, hisz túléltük a Kádár-rendszert, és túléltük a diszkóhullámot is.

– Melyik volt pusztítóbb?
– A diszkóhullám. Az nagyon betett. Többek között azért rühelltem azt a rendszert, mert nem tudtam egy nyolcas körmös anyát venni csak Bécsben, meg jackdugót, meg kábelt a gitárhoz. Volt olyan is, hogy le voltunk tiltva. Grósz Károly, amikor borsodi körzetvezető volt, kitiltott minket Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből. Azt mondta: ha valaki rockzenét akar, menjen más megyébe. Egy gyökér volt, aki a halála előtt azért csak mondott egy érdekes dolgot: „még okozni fogunk meglepetéseket”. Sikerült is nekik az összes pártba beépített komcsival. Volt, hogy egy város határában várt minket két rendőrautó, mintha Amerikában lettünk volna, mondtuk ide jöttünk játszani, itt nem lesz buli, közölték.

– Koncz Zsuzsa szerint most mégis keményebb diktatúra van, mint akkoriban, pedig ő annyi lemezt jelentetett meg, ahányat csak akart, míg a P. Mobil tíz évig nem adhatott ki lemezt.
– Az apósa Kádár szövegírója volt. Egy technikus egyszer azzal poénkodott, hogy Koncz Zsuzsának két mikrofont kell felrakni, mert, mint mondta: „hang helyett csak meleg levegő jön belőle”. Életemben egyszer találkoztam vele, akkor is csak futólag, és azt üzenném neki, ahogy az összes többinek is, aki az előző rendszer kedvezményezettje volt, hogy legalább most fogják be a szájukat.

– Ő megjelenhetett, a Honfoglalás-szvit viszont nem. Lehet ezt az első többtételes nemzeti rockszerzeménynek nevezni?
– Igen, mert az volt. Még jóval az István, a király előtt szereztük. Most már ipari mennyiségű nemzeti rockzenekar van, akik csak ebből élnek, de nem lehet minden nap Honfoglalás-szvitet vagy Babba Máriát írni. Ez volt az alap, előtte semmi ilyen nem volt, ebből indult el minden.

– Hogy merült fel egyáltalán a Honfoglalás-szív ötlete az átkosban?
– 1977 nyarán és 1978 tavaszán érlelődött bennem az ötlet. Akkoriban sok olyan dolog történt, ami engem rettenetesen zavart, például megtartották a magyarok világtalálkozóját Budapesten, ahova a világ minden részéről jöhettek magyarok, csak a környező országokból nem. Ez felháborított. Ugyanakkor Bujtor Istvánnak és Madaras Józsefnek volt egy műsora az Egyetemi Színpadon, melyben az emberek magyarságtudatát próbálták megerősíteni, aminek örültem. Ez példátlan volt a Kádár-korszakban. Akkoriban jelent meg László Gyula régészprofesszor kettős honfoglalás elméletről szóló könyve, tehát sok minden volt a levegőben, és amikor éppen vidékre tartottunk egy gyönyörű szép nyári éjszakán, amit csak az IFA teherautó dörömbölése rontott el, eszembe jutott a négy kezdő sor: „Azok a hegyek még ma is állnak / Azok a folyók még ma is futnak / Az a csillag még ma is mutatja az utat / Az a nép még ma is él.”

– Mit szólt ehhez a zenekar?
– Nem tudtak róla, de én már nyilatkoztam a Pesti Műsorban, hogy készül a Honfoglalás-szvitünk. „Többtételes? Hülye vagy?” – ezt kérdezték. Ezek voltak az első reakciók, de utána ráhangolódtak. 1978-ban eljátszottuk a rádióban, majd koncerten is előadtuk az anyagot. Akkor a Budai Ifiparkban olyasmi történt, amire egyáltalán nem számítottunk: az egész közönség letérdelt, és térden állva hallgatták, pedig senki nem kérte ezt tőlük. Akkor éreztük igazán, hogy mit alkottunk.

– Ezt, gondolom, nem nézték jó szemmel az elvtársak.
– Kitört a pánik. Elkezdtek szimatolni, hogy mit kavarnak ezek, mi van itt a honfoglalással, nem arról szól egy szám, hogy Gizi szeretlek? Amikor látták, hogy milyen nagy sikere van, akkor már igyekeztek keresztbe tenni, ahol csak tudtak. Nem is jelenhetett meg lemezen, csak később, akkor is a Rocklegendák című sorozat részeként, mintha csak „előbányászták” volna a múltból ezt az aranyrögöt, hogy ne legyen olyan feltűnő. De egyvalamire nem számítottak: szívós vagyok. Nagyon idegesíti őket két dolog, az, hogy a P. Mobillal nagyon korán jöttünk és az, hogy még mindig itt vagyunk, pedig már 51 év telt el. Mindenre emlékszem, mindenkit ismerek, sok ember korábbi üzelmeit ismerem, van jó pár anyagom róluk, komoly archívumom van, amit bármikor előkotorhatok.

– Mivel mindentől berzenkedtek, ami a magyar identitásról szólt, gondolom, nem véletlenül nem jelenhetett meg a lemezük.
– Be, mert a gyerekek figyeltek arra, amit csináltunk. Van egy nyelvészprofesszor, Marácz László, aki Amszterdamban tanít, és amikor nagyon támadták őt a kutatásai miatt, ismeretlenül levelet írt nekem, és azt mondta, hogy „Lóri, amíg támadtak, minden nap meghallgattam a Honfoglalás-szvitet, másfél évig ez tartotta bennem a lelket, így mentem el dolgozni”. Sok levelet kaptunk akkoriban a határon túli magyaroktól is. Csak azt bánom, hogy a Honfoglalás-szvit eljuthatott volna sokkal több emberhez is, ha erre lehetőséget kapunk. De nem kaptunk.

– Mit szólt ehhez a botfülű popcézár, Erdős Péter?
– Azt, hogy ez nem „ehuróphai magyahrságh”.

– Milyennek kellett volna lennie?
– Nem tudom, de Müller Péter Sziámi is azt írta nemrég egy szövegében, hogy: „Ne légy túl magyar!”. De kit érdekel? Engem nem érdekel, hogy ők mit csinálnak vagy gondolnak rólunk, meg kell tanulnunk, hogy az ő véleményük nem számít és nem mérvadó. A Csiriz című könyvemben közöltem egy belső bizalmas anyagot, melyben kerek-perec le van írva Erdős Péterék véleménye a P. Mobilról. Azt írták, hogy van használható anyagunk, lemezképesek vagyunk, de csak azért se adnak ki minket. Mivel mindenhol voltak beépített embereim, egy nagydarab roadom kilopta a jelentést, és amikor Erdőssel egy élő rádióadásban voltam, a road behozta, felolvastam a megfelelő részleteket, majd visszatette a táskájába és úgy távozott, mint a mór, aki megtette kötelességét. Erdős majdnem gutaütést kapott. A magyar identitás zavarta őket, bugyuta szerelmesdalokkal akarták etetni a népet, mert az addig sem lázad.

– Sokat hallani manapság a Kádár-nosztalgiáról. Ön mit gondol erről?
– Én is nosztalgiával gondolok arra a korra, mert reggeltől estig nők után jártam. Sütött a nap, lobogtak a szoknyák, a hajak, minden működött, de ezen kívül mit sajnálnék abból az egészből? Semmit, mert az egész rendszer képmutató és hamis volt, kettős mércét alkalmazott, a párton belül is volt egy másik párt, a pártvezetés döntött, a gyalog kommunistáknak csak szórtak egy kis morzsát. Nemrég halt meg Abella Miklós, aki a Republic menedzsere volt. Pár évvel ezelőtt derült ki róla, hogy főhadnagyi rangban szerelt le, tehát belügyi tiszt volt. És mi történt a tavaly? Artisjus-életműdíjat kapott. Nem kommentálom.

– Változott-e a magyarok mentalitása a Kádár-kor óta?
– Szerintem nem. A Kádár-rendszer nagyobb kárt okozott, mint a két világháború. Az emberek gondolkodását, gerincét támadták meg, azt a részét roncsolták szét, ami fontos lenne. Minden alkalommal elmondom Wass Albert egyik lényeges gondolatát, mégpedig azt, hogy az elhülyített, megalázott, kirabolt magyar népből kell újra nemzetet csinálni. Minden politikusnak tudnia kéne, hogy a népnek nem teteje van és alja, hanem eleje és vége, mindenkire oda kellene figyelni, mert mindenki fontos, ha a nemzet tagja.

– Meg lehet ezt változtatni, vagy átöröklődik, és már túl késő?
– Nem megy egyik napról a másikra, mert az emberek többsége a saját életében szeretne gyors javulást, sikert látni, ők nem száz években gondolkoznak, az igazi államférfiak viszont nem tehetik meg, hogy ne így gondolkodjanak. Ezért érteni vélem, hogy sokan miért hörögnek, ha új stadionok épülnek, vagy, hogy mi haszna van, ha magyar gyerekeket utaztatnak Erdélybe és a határon túl élőket hozzánk, de az ilyen emberek csak az orrukig látnak. A Móra Ferenc könyvkiadó igazgatója azt kérte a szegedi gyerekektől, akiket tanított, hogy hozzanak egy olyan könyveket, amit nem sajnálnak odaadni másoknak. Romániába viszik, Erdélybe, mondta, erre egy kisfiú azt kérdezte, de tanító bácsi, hogyan fogják ott elolvasni ezeket a könyveket? Azt mondta úgy, hogy ott magyarok élnek. Tehát ilyen mélyen kell kezdeni, ebből a helyzetből kell kimozdítani a dolgot. Csak mintákat adva lehet elérni eredményt és meg vagyok győződve, hogy bármilyen politikai programot vagy zenekart csak hiteles emberekkel lehet hitelesíteni, hiába jó az amit mond vagy játszik ha nem hiteles.

– Sorra jelennek meg az új lemezeik, tehát nem nosztalgiazenekarként működnek. Idén is készülnek új lemezzel?
– Már készülnek a vadonatúj számaink, 12-14 van most munkapadon, megvannak az alapok, a tempók, most már a „reszelés” következik, de ezt csak közösen lehet. Szeptember elején kezdjük a próbákat, de még idén karácsonyra szeretnénk megjelentetni. A címét még nem árulom el, de annyit igen, hogy ötven év letelt, lecsaptuk a taxiórát, kezdjük elölről az egészet.

– A zenekarnak kétszer annyit kellet küzdenie, mint másoknak. Megvan még a régi hevület? Meddig működik még az örökmozgó?
– Ördögi harc volt az egész életem, folyamatos szkanderezés. Radics Bélának volt egy jó mondása: széllel szemben csak sörösüvegbe lehet vizelni. Hát én nem mindig tartottam be a mondását, és már unom a végeredményt. Ha nem volna a közönség, amely minket választott, ha nem jönne három-öt nemzedék a koncertjeinkre, akkor már régen éhen haltunk volna. Eddig is csináltam, ezután is teszem a dolgom. Addig játszunk, amíg a Titanic zenészei játszottak. Nem adok föl semmit.

(Pataki Tamás, magyarnemzet.hu)

 

 

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hoppá! Aláírásgyűjtéssel tiltakozik a Mi Hazánk Karácsony Gergely autósüldözése ellen

Tudta? Koncz Zsuzsa apósa Kádár tolmácsa volt!