Martin Schulz keddi Spiegel-nyilatkozatánál („Ez Orbán Viktor és a kelet-európaiak győzelme”) nekem csak a német politikus fejének színe tetszett jobban. Vörösnek máskor is vörös szokott lenni az SPD-elnök, de most az átlagosnál is jobban. Hogy aztán ezt a hőség vagy Frans Timmermans lyukra futása okozta, netán az eredményvárás izgalmában bekapkodott snapszok, nem tudni. A lényeg: piros fejű Martin Schulz, a magyar miniszterelnök egyik legádázabb politikai ellenfele hirtelen felindulásában kimondta az igazat: az Európai Bizottság elnöki posztjáért folyó csatát Orbán Viktorék nyerték.
Nem erről terveztem írni, bár az eredeti téma sem üti a „schulzosat”. Sőt!
907-ben ezen a napon – július 4-én – Árpád vezér negyvenezres serege Pozsony alatt megvívott az országra törő egyesített Nyugat százezres hordájával. A támadó germánok – Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek – haditerve így szólt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” – azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak.” Ehhez képest a jövevények vesztek oda, Árpádék az Enns folyóig űzték a megmaradtakat. (Hajóik zöme a Duna iszapjában végezte.) A krónikás írja: „A bajorok kilátástalan háborúja Liutpold herceg féktelen kevélységét letörték.” (Olyannyira, hogy a herceg maga is fűbe harapott, akárcsak érsek cimborája.)
A nyugatiak bő évszázadig gondolni sem mertek újabb keleti túrára, akkor is megbánták, István hadai laposra verték a revánsra spekuláló II. Konrád császárt. Még Bécset is elfoglalták. Évekkel később III. Henrik is bepróbálkozott, neki meg a flottáját süllyesztette el Pozsonynál egy Zotmund nevű magyar könnyűbúvár.
Vajon tudott-e erről a piros fejű Schulz?
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)