Zavarban lennék, ha döntenem kellene, ki a magyar parlament legtenyérbemászóbb politikusa. Az biztos, hogy az űzött tekintetű Tordai Bence ott lenne az aspiránsok között. Megrázó élmény. Ezúton csatlakozom Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető minapi kijelentéséhez, miszerint a Párbeszéd-képviselő parlamenti főtevékenysége a provokáció.
A túlmozgásos atléta akut rohamairól az első írásos emlék még 2013-ból való. Az egyik ilyen során valami zavaros molinót feszített ki a Lánchídra, reménykedve, hogy ezért elviszik a rendőrök, ám a kutya se foglalkozott vele. (Egyetlen vágya, hogy mikrofon és kamera közelében lehessen – mintha Gyurcsányt látnánk a megyei kettőben.) A kudarc nem szegte kedvét, volt, hogy a szónoki pulpituson egy végtelenített „CÖF-ögéssel” jelezte előrehaladott állapotát. Igaz, pár hónapja, amikor a mutatványos ember ápolóit kijátszva Tarlós István fatelepítési ünnepségén mutatta volna be esedékes kunsztját, a főpolgármester bekapcsolt megafonjával találta magát szembe. Csórikám köpni-nyelni nem tudott. Még a rutinosabb botrányszervezők is kiesnek a ritmusból, ha saját módszereikkel találják magukat szembe.
Megjegyzem, maga a kétségbeejtő ember sem vitatja, hogy az ellenzék lételeme a botránypolitizálás. Tegnap a Hír TV-ben azt nyilatkozta, jelentéktelenek lennének a parlamentben trágárkodás és botrányok nélkül, csak ezek eredményeznek számukra „kattintékony” eseteket, csak így ér el az ellenzéki képviselők üzenete az emberekhez. Botrányok nélkül senkit sem érdekelnének…
Stimmel.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is! Küzdjünk együtt a liberális cenzúra ellen!
