Egy hónappal azután, hogy Tóth Krisztina alanyi költő lerántotta a leplet a regényeiben torz női szerepeket ábrázoló Jókai Mórról (akinek Az arany ember című művét szerinte ki kellene venni a kötelező olvasmányok listájáról), interjút adott az osztrák Falter magazinnak. Arról panaszkodott, hogy a piszok kormánypárti sajtó eltorzítva tolmácsolta az ő kijelentéseit, s emiatt két hétig vele volt tele minden médium – ráadásul „főleg előnytelen fotóimmal” –, és az ellene folyó kampánnyal valósággal tönkretették az életét. Hősnőnk ezek után külhoni ismerőseihez, fordítóihoz menekül segítségért, jóllehet tisztában van azzal, hogy tovább fogják támadni. „Nagyon nehéz művelt, félénk hangokkal a fogalmatlan, lármás tömegeknél hangosabbnak lenni. […] Erős jelzésre számítok, hiszen egy neves szerzőnő vagyok” – tájékoztatta a meghökkent riportert.
A neves szerzőnő a beszélgetés további részében az áldatlan hazai állapotokról adott rövid körképet. Megtudhattuk: a rendszerváltás után egy ideig a Nyugat része voltunk, most a posztszovjet befolyási terület felé kerültünk vissza. Mindeközben – folytatta – az ország súlyos mentális károkat szenvedett el, mert az emberek lelkét leírhatatlan mértékben mérgezték meg, az életminőség és a közerkölcsök pinceszinten vannak, és mindenütt a félelem légköre terjed. Persze nem csoda, magyarázza Krisztina asszony, hiszen Orbán Viktor központosítja a hatalmat, ráadásul az ország, ahogyan a kormányzat is, férfiközpontú. (Hogyan is mondta Láriferi? „El lehet menni Magyarországról!”)
A számból veszi ki a szót a kommentelő, aki ezt kérdezi a neves szerzőnőtől: „Nem gondolja, hogy esetleg ön megy a forgalommal szemben?”
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
