Az ápolók felelőssége
Ezúttal a Margitszigetre tervezett randalírozást Tordai Bence. A Párbeszéd túlmozgásos atlétája Tarlós István fatelepítési ünnepségén mutatta volna be esedékes kunsztját, ám most nem sikerült neki. Mielőtt megzavarta volna az attrakciót, a főpolgármester bekapcsolt megafonjával találta magát szembe – köpni-nyelni nem tudott. Öröm volt látni a megnyúlt ábrázatát. Utóbb közösségi oldalán panaszkodott a mutatványos ember: „A Fidesz helytartójánál ma elgurult a gyógyszer: odajön hozzám, hogy megafonnal üvöltsön az arcomba.”
Bizony még a rutinosabb botrányszervezők is kiesnek a ritmusból, ha saját módszereikkel találják szembe magukat. Néhány napja egy másik ápolt hasonló panaszáról számoltam be ugyanitt. Vajda Zoltán XVI. kerületi „független” képviselőjelölt azért kapkodta felháborodottan a levegőt, mert választási plakátjának sarkából letéptek egy tenyérnyi darabot. Az eset erősen megviselte Vajdát, akit onnan ismerünk, hogy tavaly ugyanő két beharangozott óriásplakát-szaggató bemutatót is tartott a nyilvánosság előtt… Vagy jó példa a nemzeti ünnepeinket szétfütyülő Juhász Péter esete is, aki pár esztendeje azon háborgott, hogy az egyik vidéki fellépésén őt is kifütyülték. (Méghozzá a szocialista cimborák.) De említhetném Szél Bernadett honanyát is, aki meg azért tett feljelentést a rendőrségen, mert lefújták az irodája falán elhelyezett választási plakátját. Azt nem írta bele a dokumentumba, hogy pár héttel korábban barátaival (köztük Bangóné nyelvésszel) a Váci úton kalákába verődve telefonfülkéket, aszfaltburkolatot és egyéb műtárgyat fújt le szilaj jókedvében…
Az esetek rossz fényt vetnek a felsorolt politikusok ápolóira is.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)