– Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait! – ordította a mikrofonba október 23-i ünnepi beszédében Stummer János. Rossz volt nézni a habzó szájú Jobbik-alelnököt, aki néhai Pongrátz Gergelynek, a Corvin köz egykori parancsnokának címezte üzenetét – méghozzá ott, a legendás Corvin közben. Jóérzésű emberre rájött a hányinger.
Hogy képben legyünk, a hajdani „pesti srác” öccse, Pongrátz András vasárnap közleményt adott ki, felszólította a jobbikosokat: többé ne vegyék szájukra Pongrátz Gergely nevét, aki forog a sírjában a párt árulása miatt. „A Gyurcsány Ferenccel a Parlament lépcsőjén esküdöző és nemzeti ünnepünkön Dobrev Klárával egy színpadra álló Jakab Péternek és pártjának nincs többé keresnivalója a Corvin közben.” Ne feledjük, Pongrátz Gergely azzal adta át a fiatal Jobbiknak az 56-os zászlót, hogy vigyék tovább a szabadságharc szellemiségét. Igaz, az a Jobbik még „más” volt. Vad antikommunistaként annak a Gyurcsány Ferencnek az ellenében határozta meg magát, akivel mára összeállt. Pályájuk kísértetiesen hasonlít az SZDSZ-ére, Pető Ivánék csináltak ekkora gyalázatos fordulatot – előtte meg a megélhetési kisnyilasok…
Csurka István már évtizede megmondta: a Jobbik a rombolásra szerveződött. „Kétfajta ember vonzódik hozzájuk: a hatalomra vágyó szélhámos és a hiszékeny, kevés szóval beszélő, makogó baloldali proletár.” Meg néha (ezt már én teszem hozzá) a magyarságára büszke, megvezetett ember, akit ez a Janus-arcú gyülekezet elárult – de ők már távoztak. A pártban maradókra tényleg nincs jobb szó: kisnyilasok.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
