Nem is tudtam, hogy a főpolgármestereknek irodalmi, történelmi kérdésekben is állást kell foglalniuk. Karácsony Gergely friss főpolgármester mindenesetre a minap ezt tette, egy újságírói kérdésre ekképp válaszolt: „Mondjuk a Wass Albert térnek például nem nagyon örülök […] Széll Kálmán legalább nem volt náci vagy náci kollaboráns.” Vajon zuglói országlása alatt a sokoldalú ember miért nem kezdeményezte a kerületben található Wass Albert tér átnevezését? (Talán azt hitte, hogy az Csepelen van, fönn, északon.)
Aztán tudja-e főpolgármester uram, hogy gróf Wass Albert erdélyi magyar író a második világháború során 12 ezer zsidó ember életét mentette meg a deportálásoktól? Még a saját házában is bújtatott családokat. Karácsony inkább a román hivatalosságnak hisz, amely még mindig háborús bűnösként tekint az 1946-ban – távollétében – koncepciós perben halálra ítélt íróra. (Az Egyesült Államokban letelepedett gróf ellen még a 70-es években is több merényletet kísérelt meg a Securitate.) Többször kérték kiadatását, ám azt az amerikaiak nem találták megalapozottnak. Az író fiának tábornokká történő kinevezése előtt az egész családot szigorú átvilágításnak vetettek alá. Ott Wass Albert nem volt „náci”. Karácsony Gergelynél igen.
Hogy írónak milyen volt? Munkásságát 1934-ben maga Babits Mihály méltatta Baumgarten-díjjal, igaz, műveit csak a rendszerváltás után adták ki idehaza. Népszerűsége azóta egyre növekszik. A funtineli boszorkány című művét 2005-ben a tizenkét legnépszerűbb magyar regény közé választották.
Hogy a megizmosodott Gergő is megértse: Wass Albertet nem adjuk!
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)