Testhez álló feladatot lát el a Magyar Szocialista Pártban Bangóné Borbély Ildikó. Neki jutott az a szerep, hogy időről időre nagyjelenetet rendezzen az Országgyűlés plenáris üléstermében, mintegy érzékeltetve a párt hervadhatatlan proletár (vagy inkább proli) gyökereit. Tegyük hozzá, remekül csinálja a tüzes asszonyka.

 

Minap például a nemzeti konzultációt fitymáló, harsány felszólalásának végén, bősz gesztikulálások kíséretében széttépett egy konzultációs ívet. (Bangóné engem egyre inkább jó Dániel Péterre, a bomlott ügyvédre emlékeztet; doktor úr annak idején úgy fejezte ki ellenvéleményét, hogy vörös festékkel öntött le egy Horthy-szobrot, más alkalommal kaszinótojással kente össze a nemzeti együttműködés nyilatkozatát…).

Hősnőnk egyébként nemrég meghökkentő kijelentést tett. Azt mondta: az igazi édesanyák eredendően baloldaliak, mert ők azok, akik „védik a gyengéket, óvják az elesetteket és együtt éreznek a szenvedőkkel”. Értsd: a jobboldali anyuka nem igazi anyuka. Hűha!

Bangóné lelkem mostani attrakciója közben egyvégtében az ordította: a kormánynak nem ilyen szennyes fecniket kellene küldözgetnie, inkább arról kellene gondoskodnia, hogy ne menjen el több százezer magyar ember külföldre dolgozni.

Nem lévén ápoló az ülésteremben, Rétvári Bence sietett az ellilulni látszó delnő segítségére. Az államtitkár elmagyarázta szegénynek, jó, ha tudja, a konzultációs ív széttépésével valójában azokat a választókat sértette meg, akik véleményt kívánnak nyilvánítani.

A legutóbbi nemzeti konzultáción több mint kétmillióan vettek részt, az akciózó Bangóné valójában őket cukkolja. Azt már én teszem hozzá, vélhetően maga Ildikó asszony is részt vett már ilyesmiben – ha máskor nem, hát 2004-ben, amikor övéivel együtt a határon túli magyarok ellen tette le a voksát.

(Pilhál György, magyaridok.hu)