Százegy éve, 1919. augusztus elsején bukott meg a Tanácsköztársaság. Nem eléggé. Szamuely Tiborról készült fotókat nézegetek. Bőrkabátos, nyüzüge, pökhendi ember. Ember? A kommün hóhéra páncélvonattal járta az országot, ahol megállt, aratott a halál. A „rendteremtés” volt a feladata, azonnal törvényt ült, a kiszabott halálos ítéleteket a Lenin-fiúk menten végrehajtották – 133 napon át egyvégtében akasztott, egyedül Kalocsán 128 helyi lakost gyilkoltatott meg – volt, akit csupán azért, mert volt mersze kitűzni házára a nemzeti lobogót. Néhány évtizeddel később, a háborút követő kommunista hatalomátvétel után Rákosi folytatta, amit Szamuelyék abbahagytak, immár az ÁVH színeiben. Hagyományőrző utódaik ma is itt vannak, csak az alkalomra várnak.
Viccelek? Dehogy. Néhány napja egy Szarvas Koppány Bendegúz momentumos titán (nyüzüge, pökhendi ifjú, talán bőrkabátja is van a naftalinban) – egy augusztusra meghirdetett eseményfelhíváshoz – „Folyjon vér, égjen kuka, törjön be szélvédő, robbanjon pártház vagy maradj otthon” – ezt tette hozzá a Facebookon: „Na, ez legalább egy alternatíva […]” Tűrőképességünket kóstolgatja a büszke provokátor. Nem először.
Ő volt az is, aki április 11-én ezt írta: „Azért van a magyar költészet napja ma, mert ma van József Attila születésnapja. […] Varga Judit NERvédelmi miniszter a szobra mellett pózolt. József Attila Varga Juditék sleppjével úgy járt volna el, ahogy Petőfi Sándor a királyokkal. Aki érti, az érti, mire gondolok…” És az is ő volt, aki a koronavírus-járvány miatti kórházkiürítéseket így kommentálta: „Járványkezelés Fidesz módra. Megdolgoznak a fiúk a lámpavasért”. Hősünknek viszket a tenyere. A miénk is.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
