Kedves Művész úr!
Nem kívánunk a múltadban vájkálni, nem is fogunk.
Történt, ami történt, mindenki feleljen a tetteiért, így, vagy úgy. Nem ezért írunk Neked nyílt levelet.
De nemcsak a tetteknek van súlya, kedves András.
Nagyot tud ütni egy meggondolatlan, vagy igaztalan szó, vagy egy bővített mondat is akár.
Felér egy igazi karambollal.
És még csak az sem baj, ha tájékozatlan vagy a politikában, bár akkor nem értjük, miért nyilatkozol meg a témában. És főleg nem értem, hogy miért nem mondasz igazat.
Bár tették ezt már mások is: Vitray lenyilasozta a kormányt, majd jött Lovasi András, aki káromkodva szidta a kormányt. Véget nem érő módon szidják a jelenlegi kormányt, és senkinek nem esik semmi bántódása, mégis mindenki fasizmusról, diktatúráról, autokráciáról hazudozik. Bántódásuk sem esett. És nem is kell, hogy bajuk legyen. De ha arról papol valaki, hogy nincs sajtószabadság, akkor hogyhogy a legnagyobb médiákban tudja elmondani, hogy nincs sajtószabadság? Akik telehörgik a liberális sajtót, és szidják teli szájjal a kormányt, nekik semmi bántódásuk nem esik.
Megmaradt a szponzori kocsi, teltházas fellépése volt Lovasinak is a múlt héten, ebben a nagy „nyilas diktatúrában”, senkit sem vitt el a fekete kocsi.
De vannak itt olyanok, akiktől elveszik a fellépési lehetőséget, mert történetesen nem a kormányt szidta, hanem mondjuk kiáll mellettük: nem hívják táncolni, nincs több fellépése, eltűntek a szponzorok is hirtelen.
Hát nem fura, András?
És Te, Buci, mit tettél? Esett „bántódásod”? Van mitől félned? Annyira nincs, hogy a kormánybiztos tévéjében zsűritag lehetsz, ahol klassz kis gázsiért szipoghatsz Király Viktor előadásán.
Szerinted ez rendben van, András?
Mert szerintünk nincs. Nagyon nincs. Reggelente mit látsz a tükörben?
Mi nem tudjuk mit, ezért kérdezzük…
Üdvözlettel,
A mindenszo.hu szerkesztő Csapata