in ,

Nacsa Olivér a kormányt támogatja

Nem szabad politikai hovatartozás alapján megítélni egy értéket

A humor óriási fegyver

Nem szabad politikai hovatartozás alapján megítélni egy értéket
Negyedszázada van a pályán, minden érában volt televíziós műsora. Örömmel áll oda minden mellé, ami a kultúrához kapcsolódik, a humort óriási fegyvernek tartja, és úgy érzi, mindenkivel szemben kritikusnak kell lennie. Kiáll a konzervatív értékrend és a kormány politikája mellett. Nacsa Olivérrel beszélgettünk.

– Előadóművész, humorista, producer…
– Mindezt kiegészíteném azzal, hogy kulturális menedzser, ugyanis számtalan klasszikus koncertet is szervezünk az üzlettársammal, Vadász Dániellel, itthon és külföldön egyaránt. De talán a legbüszkébb a Budavári Palotakoncertre vagyok, amely most már ötödik éve az augusztus 20-i állami ünnep főműsoridős televíziós programja.

– Szóval van egy ilyen „másik élete” is?
– Igen, ez most már széles körben elterjedt, és én lelkesen hirdetem is! Minden, ami a kultúrához kapcsolható, amellé én örömmel odaállok. Azt kell mondjam, hogy ezen a területen évről évre egyre több teendőm van.

– Három évvel ezelőtt, mikor a menekültválság éppen csak kialakulóban volt, ön egy interjúban határozottan kiállt a magyar kormány erre vonatkozó politikája mellett. Miért érezte annak szükségét, hogy elmondja a véleményét, amely mellett azóta is kitart?
– Akkoriban a magyar kormány volt az első és talán az egyetlen, amely felismerte, hogy milyen valós veszélyeket rejt ez a folyamat a jövőre nézve. Mára beigazolódott, hogy Európának rendkívül komoly problémával kell szembenéznie. Az a politika, amelyet a magyar kormány képvisel, már akkor is úgy véltem, hogy az egyetlen járható út. Az, hogy bevándorlóország leszünk-e vagy sem, nem aszerint dől el, hogy ki liberális érzelmű és ki konzervatív, mert erre egész egyszerűen egyfajta válasz létezik, a józan ész válasza. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik a magyarországi ellenzék ezzel kapcsolatos kommunikációján. Ott teljes a zűrzavar és a káosz, és nagyon remélem, hogy ezt a választópolgárok is látják.

– Ön személyes tapasztalatokkal is bír.
– A családom egy része Bécsben él, így testközelből tapasztalom ezt a jelenséget. Lázár János videójáról, amelyikből a liberális oldal nagy botrányt kavart, azt kell mondanom, hogy teljesen megfelel a valóságnak, egészen elképesztő állapotok uralkodnak Ausztriában és azon belül Bécsben. Én továbbra is azt gondolom, hogy a keresztény-zsidó kultúrát nekünk meg kell védenünk, a kétezer éves európai identitást meg kell hogy őrizze a kontinens. Ez csak nagyon határozott fellépéssel érhető el.

– Optimista?
– Feltétlenül! Úgy látom, hogy a világon végre kezdenek teret nyerni a konzervatív erők, egyértelműen érzékelhető valamiféle reményt keltő, új irány, amelyik azt jelzi, hogy az európai emberek többsége is azt mondja, hogy a balliberális elit felelőtlen politikájával nem ért egyet, és a magyar kormány álláspontjának megfelelő politikát támogat.

– Ön szerint tudja befolyásolni valakinek a politikai véleményét, a döntését az, hogy egy humorista „melyik oldalon áll”?
– Szerintem önmagában a humor az egy óriási fegyver. Főleg egy olyan országban, ahol a politikai humornak komoly hagyományai vannak. Ez a műfaj megkívánja a függetlenséget, és én őszintén mondhatom, hogy az elmúlt közel negyedszázadban, mióta mi Bagi Ivánnal ezzel foglalkozunk, az a vád minket nem érhetett, hogy a műsorunkban bárki valamilyen fajta politikai elfogultsággal találkozott volna.

– Ide is csaptak, oda is csaptak?
– Úgy gondolom, hogy nekünk ez a dolgunk, és ennek a műfajnak bizonyos értelemben ez a lényege. De az, hogy kilépve ebből a szerepből én elmondom azt, amit gondolok a világról, beszélek értékrendről és értékekről, az nemcsak számomra fontos, hanem örülnék, ha ennek lenne üzenetértéke is. Ha olyan, egyébként általam művészileg nagyra becsült kollégák – hogy csak ennél a műfajnál maradjunk –, mint Hajós András vagy Bödőcs Tibor a liberális oldalnak lettek a szószólói, akkor úgy gondolom, hogy a konzervatív oldalnak ugyanúgy „jár” ez a lehetőség, hogy ismert művészek kiálljanak az értékrendje mellett. És ha most én vagyok, aki ezt a vállamra vehetem, én lehetek ennek a zászlóvivője, akkor én ezt örömmel megteszem. Alapvetően konzervatív neveltetést kaptam, ez a hitvallásom, és ehhez minden körülmények között ragaszkodom.

Nacsa Olivér: A kritika és a személyeskedés között kell meghúzni a határt
Fotós: Éberling András

– Hofi Gézát mai napig idézzük. Ön szerint mennyire számottevő a paródia hatása?
– Egyet nem szabad elfelejteni. Hofi esetében egy nagyon más korszakról beszélünk: volt egy kommunista egypártrendszer és azt utáltuk mindannyian, csak nem mondhattuk ki, nem mertük kimondani. És volt valaki, aki kimondott valamit helyettünk. Ma sokkal megosztottabb az ország, és egy jóval felgyorsultabb világban élünk, rengeteg információt kell befogadnunk, és ami ma hír, az holnap már történelem. Az a fajta kritikai hang ma már nem működik, tehát óhatatlanul ebben a műfajban is mindenki leteszi a voksát, aki politikai humorral foglalkozik, ahogy letette a már említett Hajós András és Bödőcs Tibor, és letettem én is. Ettől függetlenül én továbbra is állítom és vallom, hogy humoristaként, akár előadói estjeinken a Thália Színházban, akár a televízióban látható show-műsorainkban nekünk kritikusnak kell lennünk mindenkivel szemben.

Bagi Ivántól azt kérdeztem, hogyan készülnek a szövegeik. Öntől megkérdezem, hogyan történik a témaválasztás.
– Ez meglehetősen izgalmas folyamat, azt szoktam mondani, hogy ezt terápiás céllal mindenkinek felírnám receptre, annyira szórakoztató. Nem tudom elképzelni, hogy valaki otthon, egyedül leül a gép mellé, és fejből kitalál valamit, és az abban a formában színpadra állítható. Abban hiszek, hogy alkotótársaimmal – például egy kávéházban ülve, egyfajta oldott hangulatú műhelymunka keretében – együtt kitaláljuk a témákat és a poénokat, tehát az adás forgatókönyvének a szerkezetét, amit ott helyben le is írunk és ki is dolgozunk. Ezt a mi szakmánkban gagpartynak hívják.

– A gyorsan változó világban hogyan szűrik ki az aktualitásokat?
– Van egyfajta folytonosság, kéthetente állítunk össze műsort. Általában olyan témákkal foglalkozunk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy valamelyest elhúzódó aktualitással bírnak, tehát ami már egy ideje téma, és látható, hogy egy ideig még az is lesz a következő időszakban. Igyekszünk az általános aktualitásokat megtalálni. A színházi előadásainkon, amelyek a Thália Színház felújítása miatt előreláthatóan majd csak ősszel folytatódnak, sokkal több lehetőség adódik, mint a televízióban, hogy a napi aktualitásokra is reagáljunk. Nálunk szerencsére óriási igény van a humorra, hogy szívből nevessünk a környezetünkön, de akár önmagunkon is.

– Meddig lehet elmenni a témaválasztásban egy ilyen „társadalomkritikai színházban”?
– Hogy hol van a jó ízlés határa, azt mindig nagyon nehéz megfogalmazni. Én úgy gondolom, hogy az a közel huszonöt év, amióta mi ezen a pályán vagyunk, most már ad egy biztos morális alapot. A kritika és a személyeskedés között kell meghúzni a határt, és nagyon vigyázni, hogy a humorunk ne csapjon át bántó személyeskedésbe, mert akkor a műfaj rögtön elveszti a hitelességét.

– Volt egy emblematikus sorozatuk, amelyben a kormányfő a szomszédjaival társalgott a kerítésre könyökölve. 2015-ben ön kijelentette, hogy „Orbán mellől elfogytak a szomszédok”.
– Ha megnézzük az ellenzéki oldalt, nincs egyetlen karizmatikus vezető sem, akivel szembeállítható lenne. Ezzel a helyzettel azóta nem tudunk mit kezdeni.

– Önöknek minden érában volt televíziós műsoruk. Hisz abban, hogy kialakulhat a kultúrában, a művészetben egyfajta párbeszéd?
– Fontosnak tartom elmondani azt, hogy mindannyian ugyanannak az országnak és ugyanannak a nemzetnek a tagjai vagyunk. Mégis úgy vélem, roppant hosszú folyamat lesz, amíg az a fajta értelmes párbeszéd kialakulhat a különböző oldalon álló felek között, amiről én álmodom. Nem szabad politikai hovatartozás alapján megítélni egy értéket, illetve azt, hogy mit tartunk értéknek.

(forrás:B. Orbán Emese, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

REKORD – Már 600 ezren követik Orbán Viktort a Facebookon

Miért nem szavazok az ellenzékre?