Miután Ethelka néni a Fideszt lenácizta, Bayer Zsolt elküldte oda, ahova kell Puzsér barátját

„Mottó: »Az alapjában érték-, és ideológiamentes Fidesz értékeit és ideológiáját a részben magába integrált szélsőjobbtól veszi (most éppen). A »veszi« akár szó szerint is értendő.« (Farkas Attila Márton, státusza: Puzsér Róbert jó barátja).

Egy »haladó«, woke, felvilágosodott és igazi cancel culture irodalomórán jártunk, hogy megértsük végre a világot. Az ő világukat. Íme:

Péter apostol is szélsőjobboldali. Hiszen mit is mond a pestises hullával csókolódzó Hippiának? Ezt mondja:

»Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék, / Míg a szerencse mosolyog feletted, / Mint napsugárban a légy, szemtelen, / Istent, erényt, gúnyolva taposó. / De hogyha a vész ajtódon kopog, / Ha istennek hatalmas újja érint, / Gyáván hunyász, rútúl kétségb’eső. / Nem érzed-é, hogy az ég büntetése / Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körűl, / A város pusztúl, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki nem parancsol / S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás / Emelt fővel jár a békés lakok közt, / Utána a halvány gond, réműlet / S égből földről se’ részvét, sem segély. / Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával / Elandalítni azt a szózatot, / Mely a kebelnek mélyét felveri / S jobb czél felé hiába ösztönöz. / Kielégítést, úgy-e bár, nem érzesz, / Csak undort ébreszt szűdben a gyönyör / S aggódva nézsz körűl, ajkad rebeg: / Hiába mind, a régi istenekben / Nincs már hited, kövekké dermedeztek. / (Az isten-szobrok szétporlanak.) / Elporlanak s új istent nem találsz, / Mely a salakból újra fölemelne. – / Nézz csak körűl, mi pusztit városodban / Hatalmasabban, mint a döghalál, / Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról, / Hogy Thebaisnak puszta téreit / Vad anachorétákkal népesítsék, / Ottan keresve tompúlt érzetöknek / Mi még izgassa, a mi még emelje. – / El fogsz pusztúlni, korcsúlt nemzedék, / E nagy világ most tisztuló szinéről.« Micsoda rémes, elvetemült, toxikusan maszkulin, náci mondatok!

Először is, milyen alapon szól bele egy fehér, katolikus férfi egy nő szexualitásába? Milyen alapon »intézkedik«, ítélkezik, és mégis milyen morális alapról ítéli el a nekrofíliát? Vagy akármit is! Az ilyen nyilván ugyanezzel a vehemenciával átkozná ki a melegeket, a transzneműeket, az egész LMBTQ közösséget, valamint a kutyafetisisztákat. Az ilyenek miatt nincs igazi szabadság, az ilyenek miatt élnek rettegésben a másmilyenek.

És ez még csak a kezdet!

Ha alaposabban szemügyre vesszük ennek a fehér, heteroszexuális, keresztény férfinek a szövegét, megtaláljuk benne a szélsőjobboldal, a nácik minden attribútumát.

»Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék« – kezdi toxikus monológját ez a személy, aki ráadásul az egyház álságos tekintélyelvűségét magára öltve, ennek az álságos tekintélynek a magasságából dörög le a kiszolgáltatottakra, a toxikus társadalmi viszonyok alapján alatta lévőkre, a »másokra«, akik csak szeretnék végre szabadon megélni saját szexualitásukat és nemi identitásukat.

Ráadásul mindjárt kiterjeszti morális fölényét egy egész nemzedékre, s mindennél árulkodóbb ennek a heteró, fehér, keresztény férfinek a szóhasználata, vagyis hogy »fajként« szólítja meg azokat, akik kéretlenül kénytelenek őt végig hallgatni – hát mi ez, ha nem a vegytiszta nácizmus?!

S persze itt sincs még vége! Mert mint ilyenkor mindig, most is azt tapasztaljuk, hogy az ítélkező és vádaskodó, toxikusan maszkulin heteró férfi saját idejétmúlt erkölcsi ítéleteit a transzcendens »Isten« erkölcsi magasságába emeli és »Isten« ítéleteként állítja be. Maga mondja ki, nem lehet tagadni:

»Ha istennek hatalmas újja érint, / Gyáván hunyász, rútúl kétségb’eső. / Nem érzed-é, hogy az ég büntetése / Nehezkedik rád.«

Ezt követően pedig végképp lelepleződik az egyházi személy valódi énje, szándéka, rettenetes rasszizmusa és nácizmusa:

»Nézz csak, nézz körűl, / A város pusztúl, durva idegen nép / Tiporja el arany vetésidet, / Szétbomlik a rend, senki nem parancsol / S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás / Emelt fővel jár a békés lakok közt, / Utána a halvány gond, réműlet / S égből földről se’ részvét, sem segély.«

Helyben vagyunk!”