Június 9-e nem lottó, nem totó, nem borítékos sorsjegy. Nem a véletlen, amely kegyesen ránk mosolyog.
Azért nem, mert ikszeléseink mögött az adott jelöltek pártjainak elvi fundamentumairól a politikai nyilvánosságban már kellő tapasztalatokkal rendelkezünk, rendelkezhetünk. Jelöléseink nem zsákbamacskák, hiszen a jobb és a baloldal értékrendjéből fakadó eltérő prioritások mindannyiunk számára nyilvánvalóak, legalábbis annak kellene, hogy legyenek.
A lottó 90 számgolyója bármelyikének megjátszásakor nem gondolhatjuk, hogy beikszelésük garantáltan elhozza a remélt kánaánt számunkra. Mindegyik szám azonos eséllyel kínálja magát és csupán a Fortuna kegyén múlik, hogy egyszer-egyszer kiemel-e valakit egy mesés nyereménnyel a szerencsejátékot űzők népes tömegéből.
A politikai választások esetén viszont egészen más a helyzet. Ismerjük a jobb és a baloldal jelöltjeinek eszmei csomagját és annak alapján a leadott szavazatunk mögött nagyon helyesen, a saját elvárásaink és választottjaink számonkérhetősége húzódik meg és tükröződik vissza. Csak magát okolhatja, aki indulatból, ,,csak azért is-ből”, saját sorsa nyomorúságának kínjából a felelős döntés helyett a ,dögöljön meg a szomszéd tehene is” önsorsrontó alapállását választja, bármilyen választásról legyen is szó.
Európa országainak, lakosainak fel kellene nőnie és világosan tudatára kellene ébrednie annak, hogy nincs köztes út, vagy háború van, ami az egész világot fogja magával rántani vagy béke, abban az értelemben, hogy legalább a szándéknak kizárólag a megegyezésre, a lehetséges kompromisszum keresésére kellene és szabadna összpontosulnia. Aki ezt nem érti, érzi, az sajnos keserű pirulaként fogja megtapasztalni a jövőt és sajnos nem csak ő, hanem mindenki más. Az örvényben csak lefele húz a spirál és késő lesz beismerni egy kirobbant világháború poklában, hogy tévedtünk, kezdjük előről az egész diskurzust.
A magyarországi jelöltek között hiába állítják az ellenzékiek, hogy háborút nem csak a Fidesz, de ők sem akarnak. Ez szöveg, hiszen minden gondolatuk a nyugati trend papagájaiként szájukba adott ukázok közvetítésében, szajkózásában merül ki. Az anyjukat is eladnák a politika piacterén Orbán bukásáért, ezért a baloldal sajnos nem más, nem több, mint a nyugati mainstream indigója, szócsöve. Tudattalanul vagy tudatosan a háború párti békétlenek.
A konzervatív magyar kormány egymaga persze nem érheti el a békét az orosz-ukrán konfliktusban, de Európa országainak választópolgáraival együtt az ahhoz való hozzáállás előjelét átfordíthatja a fegyvernyugvás keresésének irányába.
Végezetül óvnék mindenkit attól, hogy a június 9-i választáson a magyar pártok közül a legismeretlenebb, jövőbeni működése tekintetében zsákbamacskát jelentő Tisza párt jelöltjeire ikszeljenek. A távolról hozott embereik a mondás szerint is ,,azt mondanak, amit akarnak.”
Ne üljünk fel az élükön trónoló erkölcsi nullának, a Tisza párt Magyar Péter nevű, övéi elárulásából pecsenyéjét sütögető és abból érvényesülni akaró Geréb Dezsőjének.
Ahogy a fentebb említett lottó szerencsejátékban sem lehet a nullát megjátszani, úgy június 9-én se tegyük, mert egy nullával, sőt egy dupla nullával nyerni sehol nem lehet, legfeljebb keserű tapasztalatot.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
