Kammerer Zoltán háromszoros olimpiai bajnok kajakossal arról beszélgettünk, hogy szerinte az ellenzék meg akarta úszni a munkát, és hogy a választáson – sportnyelven szólva – papírforma eredmény született. Úgy látja, hogy amíg az ellenzéki oldalon ott van Gyurcsány Ferenc, addig a FIDESZ győzelme mindig biztonságban lesz.
Mi történt a választáson? A Mandiner a magyar nyilvánosság neves szereplőit kérdezi meg új sorozatában a választás tanulságairól. Újabb alanyunk: Kukorelly Endre író, költő, publicista, egykori LMP-s parlamenti képviselő, aki azt kérte, hogy interjú helyett hadd fejtse ki ő maga az álláspontját egy cikkben: itt közöljük írását.
***
Csisztu Zsuzsa interjúja az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kammerer Zoltánnal a Mandinernek
Régóta ismerjük egymást Zoli, tudom, hogy figyelemmel kíséred a sorsunkat befolyásoló eseményeket magad körül. Hogy látod, mi történt a múlt hétvégén a választáson?
Sportnyelven szólva papírforma eredmény született, én egyáltalán nem lepődtem meg a Fidesz győzelmén, nagyarányú fölényre számítottam, de az ellenzék szempontjából ilyen megsemmisítőre még én sem. Érdekes egyébként, hogy ilyenkor, a választások idején, négyévente szinte olimpiai lázban égek. Miután leadom a szavazatom hazamegyek, bekapcsolom a tévét, és mint az olimpiai eredményeket, úgy várom a voksok alakulását. Mint amikor a kedvenc csapatomnak szurkolok, úgy figyelem a „meccs” kimenetelét a pártok között is.
Tudom, hogy gödi lakosként nagy lokálpatrióta vagy, hogy telt az estéd múlt vasárnap?
Tuzson Bence eredményvárójára mentem és nagyon örültem, hogy sikerült neki is a „döntőbe”, vagyis a parlamentbejutás, mert láttam, hogy mekkora energiákat tett bele ebbe a körzetbe, de nem csak a választások előtt.
Ezt az ellenzéki oldalon elfelejtették, azt gondolták az összefogásnak csak papíron kell működnie.
Úgy látod tehát, hogy nem volt igazi az összefogás?
Nem csak hogy összefogás nem volt, de én programot sem hallottam, senkitől. Úgy képzeletben eljátszottam a gondolattal, hogy egy győzelem esetén egyetlen napig mit csinálnának és kivel kezdenének bele a munkába, mert erre vonatkozóan mi, választók nem nagyon kaptunk útmutatást. Nekem kicsit úgy tűnt, hogy a „miként kormányozzunk egy országot” 650 oldalas könyvből csak az első oldalt írták meg ők fejben, addig, hogy „megnyertük választást”, de a többi 649 oldal náluk üresen maradt. Ráadásul, ami az összefogást illeti,
Úgy érzem tehát, hogy amíg Gyurcsány politizál, szerintem meglesz a jobboldalon a kétharmad, úgyhogy én taktikailag sem mozdítanám el őt onnan, mert az ott biztos kudarc, a kormánypárti oldalon pedig garantált siker a személye. De ez nem csak puszta matek, mert négy évvel ezelőtt, ahogy én láttam, nélküle még a Jobbik is sokkal jobb eredményt ért el.
Akkor azon sem lepődtél meg, hogy az eredmények után senki nem volt ott a színpadon Márki-Zay Péter mögött? Nem emlékeztetett ez kicsit a sportvilágban elszenvedett kudarcokra?
Bevallom, a politikában annyi sportszerűséget elvárnék, hogy „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Tehát rossz, amikor egy focicsapat, mondjuk egy világbajnokságon a büntetőknél bukja el a győzelmet és azt látjuk, hogy a kapus a végén egyedül zokog a pályán az üres lelátó előtt. Na, körülbelül ez jutott eszembe Márki-Zay Péter monológját figyelve. Sőt, néhai edzőm, akinek rengeteget köszönhetek, Sári Nándor legendás reakcióira emlékeztetett mindez, aki,
Na, azt hiszem a múlt vasárnap ott a színpadon is ez történt, az ő szavaikkal élve.
Sportszempontból mit tapasztaltál az elmúlt években?
Nem titok, hogy én harmincöt éve szerelmes vagyok a sportba, és láthatóan a versenysportban kényelmesebb és kiszámíthatóbb felkészülésben van részünk évek óta, mint jó tíz évvel ezelőtt. Ami engem illet, nekem a vízen nem változott az életem, ott csak magamra számíthatok, ott minden nap el kell mennem a határig, azt nem lehet megúszni.
De ami látványosan változott, az a szabadidőben sportolók aránya. Harminc éve futok a gödi Duna-parton, nagyjából 12 évvel ezelőttig szinte sohasem találkoztam emberrel, most meg kimegyek a gödi töltésre, a bicikli útra, ami a Duna-parttal párhuzamos, nos, ha reggel hatkor vagy este nyolckor megyek, szinte mindegy, nincs olyan, hogy ne találkoznék 20-30 emberrel, akik szintén futnak, kocognak, bicikliznek, vagy sétálnak.
És a körülmények is jobbak?
Hogyne! Vannak bicikliutak, megállóhelyek, szóval az Aktív Magyarországért mozgalom – itt nálunk legalábbis – egész látványos változást hoz a mindennapok aktivitása szintjén. Egyre több közösségi sportot látok és ez jó, kifejezetten pozitív változás. Én eddig is a Szusza Ferenc Stadionba jártam, nekem csak az Újpest, úgyhogy ezzel nincs is mit tovább foglalkozni, de annak viszont nagyon örülök, hogy az emberek végre megmozdultak.
Ne kerüljön ilyesmire sor, lehetőleg még elméleti szinten se! Szóval addig jó, amíg gondolatban is távol tudunk maradni a háborútól, és a humanitárius segítségben tudjuk megmutatni mekkora szívünk van.
(Csisztu Zsuzsa, mandiner.hu)
Add tovább!
