Az eddig csendesen dolgozó és hatalmas sikereket hozó hazai korcsolyasportban most igencsak megmozdult a levegő. Kezdjük a magyar színekben a váltóval olimpiai bronzérmes Krueger John-Henry ügyével, akit Bánhidi Ákos fegyelmi vétségekre hivatkozva tett ki a válogatottból. Tudható már, hogy miért?
A válogatott versenyzőknél az követelmény, hogy az előírt edzéshelyszíneken, edzésidőben, edzőtáborban meg kell jelenniük, és ez Krueger John-Henryre is vonatkozik. Természetesen felnőtt emberként
Ha úgy tetszik, ez egy munkahely, ott sem fordulhat elő bejelentés, vagy igazolás nélkül ilyesmi.
Ez azt is jelenti, hogy távozik Magyarországról és a válogatott már nem tart rá igényt a jövőben?
Ő magyar-amerikai kettős állampolgár és Amerikában szeretné folytatni a jövőben a felkészülését.
És akár újra amerikai színekben?
Ezt nem mondtam, de mivel nagyon korrekt a kapcsolatunk az amerikai szövetséggel, jeleztük nekik, hogyha kikérik, akkor kiadjuk számukra.
Akkor felbukkanhat újra konkurensként?
Ezt nem tudhatjuk most, ezerféle sportszakmai szempont függvénye, de jogilag lehetséges.
Nem kell ilyenkor attól tartani, hogy magával visz egy olyan szakmai know-how-t is, amelyet a magyar válogatott műhelyében sajátított el?
Krueger John-Henry gyorskorcsolyázó tapasztalatait több országban gyarapíthatta eddig, hiszen dolgozott tartósan Dél-Koreában és Hollandiában, s persze nálunk is. A rutinja, a tudása természetesen a fejében van, és ezt jogában is áll bárhol használni.
A válogatott egyik sikeredzője, a mindig is kínai állampolgárként nálunk dolgozó Csang Csing Lina is távozik, pontosabban visszamegy Kínába. Ahogy eddig hallhattuk, kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot.
Így történt. Kapott a kínai szövetségtől egy visszautasíthatatlan ajánlatot és valóban, visszatér a kínai válogatotthoz.
Mekkora veszteség ez a magyar válogatott számára szakmailag?
Komoly veszteség, de ettől függetlenül egy kitűnő szakmai vezetés van itthon, az élén Bánhidi Ákossal és a dél-koreai Dzse Szu-val, aki eddig is nagyon értékes munkát végzett a válogatottnál. Marad az edzői felállás Lina nélkül, itt ez a két szakember az olimpiai és felnőtt férfi válogatottért felel az új olimpiai ciklusban, ugyanakkor a korábban az angol és a kínai válogatottnál dolgozó Nicholas Gooch is becsatlakozik a munkába, ő a női válogatottat és az ifiket viszi tovább Telegdy Attillával együtt. A brit Nicky Gooch-nak világcsúcstartó váltója is volt és nagy szakmai megbecsülésnek örvend, örülünk az érkezésének.
Beszéljünk a Liu-fivérekről. Mindenkit az izgat, hogy ha a hazai legsikeresebb short-trackes testvérpár Kínában készül majd Linával, mi van, ha szintén kap egy visszautasíthatatlan ajánlatot a kínai szövetségtől. Valós veszély ez?
A Liu-fivérek nem kínai, hanem magyar állampolgárok. Kína és hazánk között nincs kettős állampolgárság, ők magyarok.
És nem áll fenn az állampolgárság-váltás, vagyis a kínaiak részéről a honosítás veszélye?
Kétségtelen, volt arra példa, hogy a sportág kiemelkedő alakja, a hatszoros olimpiai bajnok, dél-koreai születésű Viktor An orosz színekre váltott, és a 2014-es téli olimpián, Szocsiban már orosz zászló alatt nyert aranyérmeket. Sanyi és Ádó esetében azonban ez nem áll fenn. Sőt, én azt is jeleztem Linának, hogy szerintem lesz még olyan idő, amikor ő újra Magyarországon dolgozik majd. A mi sportágunkban ez egyáltalán nem ritka amúgy, mert a versenyzők oda szeretnek menni, ahol van minőségi jég, komoly edzői gárda és olyan versenyzők, akik mellett garantált számukra a fejlődés.
Ariana Fontana példája is ilyen?
Pontosan, az olasz női klasszis versenyző nálunk, a magyar válogatottal együtt készült a pekingi olimpiára. Ezt azért szerette volna, mert úgy érzete, itt vannak olyan versenyzők, például a Liu-fivérek, akik őt húzzák, s ez garancia lehet a fejlődésre. Igaza is lett, hiszen Pekingben 500-on, kanyarban előzve nyerte meg az olimpiai bajnoki címet. Szergej Jelisztratov, aki szintén egy remek sportember, itt készült fel nálunk, és persze az olimpián egymás ellen mentek a mieinkkel a jégen. Ez a műfaj sajátossága, most Ádóék mennek – hangsúlyozom – újra Kínába edzeni, ahogy ezt tették is már jó pár évvel ezelőtt, kisebb korukban.
Nekem mégis az az analógia jutott az eszembe, hogy amikor Hosszú Katinka az amerikai egyetemi évek utolsó szakaszában Dave Saloval készült a londoni olimpiára az USA-ban, nem az a figyelem jutott neki az amerikai versenyzők mellett, mint ami egy olimpiai felkészülés sikereihez kell. Nem félő, hogy Csang Csing Lina annyira el lesz foglalva a kínai válogatottal, hogy ennek Ádóék felkészülése látja kárát?
Ez a veszély fennállhat, de éppen azért tesz majd rendszeres látogatást Kínába és ellenőrzi a felkészülésüket Dzse Szu, hogy folyamatosan képben legyünk velük kapcsolatban. Amikor beszélgettem a fiúkkal, minden létező támogatásunkról biztosítottam őket abban az értelemben is, hogyha bármikor hajszálnyira is úgy érzik, hogy hátrányt szenvednének szakmailag valamiben, azonnal jöhetnek haza és itthon készülhetnek tovább. A kínai szövetséggel fel kell vennem a kapcsolatot és pontosítanom az ottlétük részleteit, de azt azért tudni kell, hogy a teljes kínai válogatott korábban többször, több hónapig itt készült Magyarországon, nagyon szerettek itt lenni és remek a kapcsolat velük.
Mit gondol arról, hogy egyes szélsőséges vélemények szerint a Liu-fivérek a miniszterelnök tusnádfürdői beszéde miatt veszik a sátorfájukat?
Az első téli olimpiai aranyunk osztrák színekben született, egész pontosan Hunyadi Emese révén. Ettől ő még nem lesz osztrák, noha az osztrák olimpiai éremtáblázaton szerepel ez az aranyérem. Ahhoz, hogy valaki olimpiát nyerjen, egészen kivételes képességek kellenek és a tényezők olyan különleges együttállása, amely nagyon ritkán adatik meg.
Így az sem csak úgy megy, hogy elszerződök valahova és rögtön olimpiai bajnok leszek. Így én ezzel a balliberális felvetéssel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Azon az oldalon, ahol az élsportot lenézik és utálják, mint minden egyébről, erről is teljesen másként gondolkodnak.
Vagyis a politikát minden áron beerőszakolják a sportba?
Nekik ebben is csak ez a fontos, vagyis ideológiai alapon ítélkeznek a sportról is. Mi egész másképp látjuk a dolgokat. Alapvetően úgy gondoljuk, hogy a sport a kultúra része.
A kulturális beruházások kapcsán csak ritkán és nagyon körmönfont módon támadják a kormányt, ugyanakkor a sportlétesítmények, sportfejlesztések, inkluzíve stadionok építése miatt állandóan a támadások kereszttüzében állunk. A sportlétesítmények fejlesztése, felújítása vagy építése hasonló befektetés, mint amikor egy színházat hozunk rendbe, vagy építünk fel. Ezekre nem lehet csak úgy tekinteni, hogy mikor fog megtérülni, mert ha megtérülő beruházást keresünk, akkor plázát kell építeni, vagy csak simán turkálót. Az Operaház felújítása sem arról szól, hogy mikor lesz mindez rentábilis, mert valójában még az üzemeltetése is nagy kihívás üzleti alapon. De nem is azért csináljuk, mert pénzt akarunk vele keresni, hanem mert az egyetemes magyar kultúra teljességéhez az Operaház például egy elengedhetetlen pillér.
A sport azért üzlet is…
Úgy is van, hiszen a kultúrának és a sportnak is van olyan üzleti szegmense, amelyben jelen van az pénz. A filmművészet a kultúra része, de a filmproducerek azért fektetnek a filmekbe, hogy pénzt keressenek vele. A kultúrának is van a magasművészethez, a tömegkultúrához tartozó területe, vagy akár a silányabb, de sokak által fogyasztott verziója, és ugyanez igaz a sportra is. Elfogadjuk, hogy az amerikai NBA sztárjai a világ legjobban kereső sportolói között vannak, de az is tény, hogy oda eljutni csak úgy lehet, ha valaki, valamelyik ország utánpótlásnevelő intézményében – ahol ne várjunk profitábilis sportot – elkezdi a kemény edzéseket, és el tud jutni arra a pontra, hogy felfigyeljenek rá a játékosügynökök. Onnantól kezdődhet a megtérülés.
Az utóbbi időben honosítási kérdésekben is kikezdték a szövetséget. Mi az alapja ennek?
Semmilyen alapja nincs. Mindezt nehéz elmagyarázni olyan embereknek, akik minden fronton támadni akarják a sportot, és olyan képtelenségeket állítanak, hogy az oroszoknak akarunk megint csak kedvezni az orosz-ukrán háború miatt, amikor a tehetséges Polina Dzsumanyijazovát honosítottuk. Nos,
Állampolgársági kérelmüket január végén pozitívan bírálták el, vagyis látható, hogy még a dátumok is tökéletesen igazolják, a honosításnak semmi köze nem volt az orosz-ukrán válsághoz, mindennek pusztán sportszakmai okai vannak. De arra, hogy „putyinbarátnak” tituláljanak minket még itt is, egyeseknek éppen elég. Fontos tisztán látni a kérdésben, mert az a valós helyzet, hogy az ukrán-orosz háború kitörése óta beadott magyar állampolgársági kérelemmel rendelkező, korábban orosz állampolgársággal bíró személlyel a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség nem áll kapcsolatban.
(Csisztu Zsuzsa, mandiner.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
Támogasd munkánkat egy lájkkal! Köszönjük!
