Keménykalap és krumpliorr, Süsü, Mirr-Murr, Oriza-Triznyák, Pom Pom , a Nagy Ho-ho-ho-horgász, A legkisebb ugrifüles – csak néhány mesealak a zseniális mesélő, Csukás István gyermekei közül. Mert ő minden alakját saját gyermekének tartotta, és úgy szerette őket, ahogy azokat a gyermekeket is, akiknek műveit írta.
– Még a halála előtt egy héttel is elvállalta egy diákszínjátszó fesztivál zsűrizését. És nagyon feldobta őt – mesélte lapunknak Csukás Istvánról Húros Annamária Dóra jelmeztervező, aki a 83 esztendős Csukás István jóbarátja és segítője is volt utolsó heteiben, hónapjaiban. – A Keménykalap és krumpliorr, valamint előtte az Újszínházban játszott A Nagy Ho-ho-horgász színpadra állítása hozott minket közel, nagyon szerettem a társaságát, ahogy ő is az enyémet.
Csukás István mindvégig megőrizte töretlen jó kedélyét, még akkor is, amikor egy rutin orvosi beavatkozásra kórházba vonult múlt csütörtökön. – Azt mondta, „hétfőn már otthon leszünk”. Nem így lett. De utolsó perceiben is saját „gyermekei”, mesealakjai voltak körülötte, a gondolataiban.
Kijavított, amikor Bagamérit tejmérésznek és nem fagyimérésznek neveztem
– emlékezett utolsó beszélgetéseik egyikére Húros Annamária Dóra. Ez a jókedv Csukás Istvánt végigkísérte életútján. Az azonban – Dóra szavai szerint – „nagyon megviselte”, amikor kiderült, hogy a Süsü legújabb, 3. évadából egyelőre nem lesz tévés produkció.
– Amikor szóba került, hogy újra lehetne Süsü-sorozat, gőzerővel vetette magát a munkába. Egy éven át szinte ki sem mozdult otthonról. Hiába mondtam neki, hogy leviszem néhány napra a balatonszárszói nyaralójába, azt mondta, csak akkor, ha a Süsüvel elkészült. Így az utolsó nyarába csak egy rövid, háromnapos vakációt sikerült beiktatni.
Nem csak a kiadványok, amelyekben művei megjelentek, de ő maga is nyitott könyv volt. Mindent tudott, mindenből tudott idézni, szinte bármely ismert író, költő bármely művéből, de azt is bármikor megmondta, hogy például kik voltak a Tanácsköztársaság vezéralakjai. Elképesztő memóriája és még annál is nagyobb szíve volt. Kérem, csak szépet írjanak róla! – zárta szavait Húros Annamária Dóra, akinek intése pusztába kiáltott szó, mert Csukás Istvánról máshogy nem képes írni senki, akinek lelke van.
Csukás István: Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
(888.hu)
Oszd meg másokkal is!
