A lengyel mintát másolná le Magyar Péter brüsszeli segítséggel – olvasható a Faktum legújabb elemzésében. A Tisza Párt kommunikációja nagyban emlékeztet a Tusk-féle lengyel forgatókönyvre. Ott is egy jól ismert, nemzetközi szinten beágyazott politikus lépett színre, aki a kompromisszumos európai politikát hirdette, és aki mögött gyorsan felsorakozott a nemzetközi média, a nyugat-európai politikai elit és végső soron az Európai Bizottság.
Magyar Péter szerepe ugyan még csak formálódik,
de a külső támogatás jelei már most láthatóak: nyugati médiumok egyre többször és egyre pozitívabb hangnemben számolnak be róla, miközben itthon is igyekeznek hiteles, friss, kompromisszumkész vezetőként bemutatni.
Azt is hozzátették, ahogy a lengyel liberálisok, úgy a Tisza Párt kampányában visszatérő motívum a „jogállamiság helyreállítása”, a „korrupció felszámolása”, valamint az EU-s források felszabadítása.
Az elemzés rávilágít, hogy a politikai változások megalapozásában nemcsak a pénzügyi eszközök és a nemzetközi kapcsolatok játszanak szerepet, hanem a média és az úgynevezett civil szféra mozgása is.
A lengyelországi kormányváltást megelőző hónapokban látványos média-összpontosítás volt tapasztalható: a nyugati sajtó Donald Tusk visszatérését következetesen pozitív fejleményként tálalta, míg a PiS-kormány döntéseit egyre élesebb hangon kritizálták.
Hasonló jelenségek figyelhetők meg Magyarországon is: az új ellenzéki szereplő, Magyar Pétert több nemzetközi médium is a „remény embereként” mutatta be, miközben a kormánypárti álláspontról általában negatívan írnak vagy hallgatnak. Emellett egyes, külföldi finanszírozású civil szervezetek is aktívabban kezdtek politizálni – gyakran olyan témák mentén, amelyek összhangban állnak az európai intézmények aktuális elvárásaival. Ez a médián és civil hálózatokon keresztüli befolyás nem látványos, de annál hatékonyabb: alakítja a közvéleményt, tematizálja a közbeszédet, és hosszabb távon előkészítheti a politikai irányváltást – éppúgy, ahogy az Lengyelországban is lezajlott.
Felmerül a kérdés: ha a lengyel példa valóban rendezett és másolható,
akkor ki írja a forgatókönyvet? Ki dönti el, hogy mikor engednek fel forrásokat, és mi számít „megfelelő politikai környezetnek”?
A lengyel példa világosan mutatja: Brüsszel képes politikai nyomást gyakorolni a belpolitikai folyamatokra – forrásmegvonással, retorikai eszközökkel, és új politikai szereplők támogatásával. A modell működik, a kérdés pedig az, hogy Magyarország is beáll-e ebbe a sorba. Nem mindegy tehát, hogy a magyar kormányokat továbbra is a magyar választók határozzák meg – vagy Brüsszel. A tét nem pusztán anyagi, hanem történelmi léptékű.
A szuverenitás ugyanis olyan érték, amelyet könnyű elveszíteni – de annál nehezebb visszaszerezni
– figyelmeztettek.
(Mandi)
Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?