Az Országgyűlés a minap megszavazta Magyarország alaptörvényének hetedik módosítását. Az alaptörvény-módosítás legitimációját növelő tényező, hogy a javaslatot a kormánypártok mellett a legnagyobb ellenzéki frakció, a Jobbik, valamint több független képviselő is elfogadta.
A nemzetállamok leépítésében érdekelt, a nemzetállamok Európáját multikulturális társadalommá alakítani kívánó Soros György és más társadalommérnökök által irányított szervezetek (Migration Aid, Amnesty International, Freedom House, Transparency International stb.), valamint az Európai Parlament baloldali és liberális képviselői a tömeges és szervezett bevándorlást akár uniós jogot sértő összeurópai szabályozással (a római szerződést sértő rendeletek), akár a migránsok által sem kívánt „menekültkvótákkal” kívánják elősegíteni.
Magyarország a 150 éves oszmán hódítás emlékeit őrizve nem kér mindebből! Ez az oka annak, hogy az alaptörvény nemzeti hitvallásnak nevezett preambulumába bekerült a következő szövegrész: „Valljuk, hogy a történelmi alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelezettsége.”
A történelmi alkotmányban gyökerező önazonosságunk egyfelől a magyar nyelven és magyar nemzeti hagyományokon alapuló nemzeti kultúra, másfelől a kereszténységen és vallási-szellemi ősén, a zsidó valláson, a görög-római antikvitáson, a humanista örökségen alakuló európai kultúra, melynek része a tolerancia, az eltérő nézetek békés vitában való ütköztetése. A fenti értékeket a harcos, az iszlám törvénykezést, a saríát Európában is bevezetni kívánó (egyes no-go zónákban be is vezető) dzsihadistákkal, illetve az európai kultúra gyökereit lebontó, egyes amerikai egyetemeken virágzó, politikailag korrekt liberálisnak álcázott marxista szellemiséggel szemben meg kell védenünk.
Az alaptörvény módosítása pontosította az európai uniós és nemzetállami hatáskörök megosztására vonatkozó rendelkezést. Alaptörvényünk ezentúl – a hazánk szuverenitását veszélyeztető brüsszeli föderalista törekvések ellensúlyaként – kimondja, hogy az Európai Unió intézményei az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékben gyakorolhat egyes tagállami hatáskörbe eső jogosultságokat.
E hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az alaptörvényben rögzített alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarországnak a területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó, elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
A szervezett népvándorlás szempontjából kiemelendő a rendelkezés joga Magyarország népessége felett, tehát az a jogosultság, hogy a magyar állam határozza meg, hogy az idegen államok mely polgárainak ad menedékjogot, bevándorlói státust vagy állampolgárságot.
Az idegen lakosság szervezett betelepítésének tilalmára vonatkozó részletes alaptörvény-módosítás értelmében Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be. Ide nem értve a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket, azaz az Európai Unió tagállamainak, továbbá egyebek mellett Svájc vagy Norvégia állampolgárait és az uniós jog alapján a szabad mozgás jogával rendelkező egyéb személyeket (diplomaták, egyetemi hallgatók stb.). Idegen állampolgár Magyarországon a magyar hatóságok egyedileg elbírált kérelme alapján élhet. A hangsúly az egyedileg elbírált kérelmen van: ha bármely külföldi állampolgár tartózkodási engedélyért vagy bevándorlói státus megszerzéséért nyújt be kérelmet, azt egyedileg bírálhatják el.
A csoportos népvándorlást, az uniós szervek által kvóta alapján való csoportos betelepítést mostantól alaptörvényünk – tekintettel ennek reális veszélyére – tételesen tiltja.
Az alaptörvény a menedékjogra vonatkozóan is kiegészült egy új, részletesebb szabályozással. Ennek alapján – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiknek hazájukban vagy szokásos tartózkodási helyük szerinti országukban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek vagy közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.
E rendelkezés a nemzetközi menekültügyi egyezményekben foglaltakat rögzíti alaptörvényi cikkben, kiemelten a biztonságos harmadik országon keresztül érkezőkre vonatkozó szabályokat. Előfordulhatnak olyan esetek, amint azt a Svédországtól menedékjogot kérő, kereszténységre áttért irániak esetében láttuk, hogy az az ország, amelyben a menedékjogot kérő első menedékkérelmét benyújtja, elutasítja annak kérelmét. Ilyen esetekben, miként a számos muszlim országban üldözött keresztényeknek, mi nyújtottunk menedékjogot.
Ha a biztonságos közbeeső államok (például Törökország, Bulgária, Macedónia, Szerbia) egy üldözött iraki, szíriai kereszténynek, világi ellenzékinek nem adnak menedékjogot, a „sem más ország nem nyújt védelmet” elve felülírja a „biztonságos másik ország” elvét. A menedékjogra azonban – ugyanúgy, mint a tartózkodási engedélyek kiadására – az egyedi elbírálás jogának kell vonatkoznia, csoportos menedékjogot az alaptörvény értelmében nem lehet kérelmezni.
Az üldöztetés esetében azt is vizsgálni kell, milyen politikai, vallási meggyőződés az üldöztetés tárgya. Ha egy menedéket kérő személyt hazájában szélsőséges, kirekesztő politikai-vallási nézetek miatt üldöznek, e személyek – így például az Iszlám Állam harcosainak – nézetei ellentétesek az alaptörvénnyel, és veszélyeztetik hazánk biztonságát, így akkor sem kaphatnak menedékjogot Magyarországon, ha hazájukban súlyos börtönbüntetésre számíthatnak.
A szerző alkotmányjogász
(forrás: Magyar-Zsolnay Attila, magyaridok.hu)
