Bár a nyár általában az uborkaszezon jegyében telik és egyszerűen mindenhol megáll az élet, Emmanuel Macron ezt nem nagyon tudta idén átérezni.

Július közepén ugyanis kirobbant a Benalla-ügy.

Alexandre Benalla, Macron személyes testőre még májusban rohamsisakban, ám azonosító nélkül egy nőt torkon ragadott, majd később egy férfit fejbe ütött és megtaposott. Az Élysée-palota ügyben illetékes szóvivője Benalla kapcsán azt mondta, a férfit az eset után két hétre büntetésképp felfüggesztették, ez idő alatt fizetést sem kapott.

Később kiderült, Benalla megfigyelői minőségben kapott arra engedélyt, hogy jelen legyen az ominózus tüntetésen, ugyanakkor a felvételek tanúsága szerint státusza ennél biztosan komolyabb volt, hiszen a kifejezetten agresszív fellépése ellenére egyetlen rohamrendőr sem vonja kérdőre, és állítja le Benallát.

Macron az ügyről úgy beszélt, mint egyszerű „személyi kisiklás”, és hiába próbálta ugyan a botrány jelentőségét a szőnyeg alá söpörni, kormánya óhatatlanul bizalmi szavazás elé nézett, rögtön kettő ilyen szavazást is tartottak.

Ezek ugyan elbuktak, de azt senki sem vitathatja, hogy a Benalla-ügy a politikusok mellett a szavazók szemében sem emelte nagyon Macron népszerűségét. A botrány kezelése növelte az elégedetlenkedők táborát, a BVA közvélemény-kutató cég szerint a franciák 59 százaléka nem elégedett Macron munkájával. És ami ennél is fontosabb: saját táborának háromnegyede is csalódott már az elnökben.

Nem sokat segített Macronon az sem, hogy korábbi környezetvédelmi minisztere, Nicolas Hulot otthagyta az elnököt.

A helyére úgy tűnt, a pedofíliával vádolt liberális politikust, Daniel Cohn-Benditet akarja Macron beszervezni, de végül akkora botrány lett ebből is, hogy vissza kellett a táncolnia az elnöknek.

Aztán ott vannak még az elképesztően népszerűtlen munkaügyi reformok is.

Macron ezekkel a munkanélküliség csökkentését akarta elérni, de a végkielégítések maximalizálását rengeteg szakszervezet kifogásolta, akárcsak azt, hogy a reformokhoz szükséges elbocsátások esetén a jogorvoslati idő csökkenni fog.

Több tízezren vonultak ki az utcákra a tavalyi évben emiatt, s bár ezek a megmozdulások idővel abbamaradtak, Macron nem tudott belőlük jól kijönni, már ami a népszerűségét illeti.

Belföldön tehát nem igazán tud semmit sem felmutatni a francia elnök. Mi a helyzet akkor külpolitikájával?

Macron jelenleg is lázasan utazza körbe Európát, eddig 16 uniós tagállamba látogatott el, legutóbb Dániába és Finnországba. Számára ez most elsődleges fontosságú, ugyanakkor le kell szögezni: igen nehéz vállalkozásba kezdett.

Macron ugyanis a 2019 májusában esedékes európai választásokra fókuszál, politikai ambíciója pedig az, hogy a nemzeti erőkkel szemben a „progresszíveket” vezesse győzelemre.

Csakhogy az európai jobboldal sikere töretlen.

A bevándorlásellenes, nemzeti erők már nem egy-egy államot, hanem egy konkrét, szervezett blokkot adnak. Ennek része természetesen Magyarország és a többi visegrádi állam, mostanra pedig már Ausztria, Olaszország is a nemzeti vonalat követi a politikában.

– állítja egy Deutsche Wellének nyilatkozó elemző.

Ugyanez az elemző kijelenti, hogy mivel ráadásul Merkelen kívül sok partnere nincs Macronnak, és mivel az európai választások középpontjába mindenképp a migráció fog kerülni, ezért a francia bevándorláspárti elnök semmiképp sem számíthat elsöprő sikerre.

Érdemes itt megemlíteni azt a tény, hogy Macron igazából elég képmutató a migráció ügyében: retorikájában ugyan mindig bevándorláspártiságának ad hangot, ám az olasz-francia határt mégis zárva tartja. Továbbá: a fentiekből már látható, hogy míg a nemzeti erők, így Orbán Viktor magyar kormányfő és Matteo Salvini olasz belügyminiszter óriási népszerűségnek örvend hazájában, Macron ezt nem mondhatja el magáról.

Ezért is mondja azt Jean Bricmont belga professzor, hogy a francia elnök garantáltan alul fog maradni Orbánnal és Salvinivel szemben.