„Fontos partnereknek bizonyultunk a jogállamisági vitában, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondja lapunknak adott exkluzív interjújában Mateusz Morawiecki. Lengyelország miniszterelnöke a december 10-i uniós egyezségről, az abortusztörvényről és a lengyel–magyar együttműködésről.
Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.
Orbán Viktor győzelemről beszélt a múlt heti, a jogállamisági vita ügyében született megállapodás kapcsán. Azért sikerült megegyezni, mert a német elnökség elfogadta az érveiket, vagy azért, mert a többi huszonöt tagállam kifutott az időből, és sürgősen be kellett biztosítaniuk a hétéves költségvetést, illetve a helyreállítási alapot?
Nem így közelíteném meg a kérdést. Amit elértünk, az a német elnökséggel folytatott hosszú tárgyalássorozat eredménye. Nem volt szándékunkban időben kitolni a tárgyalást, de kötelességünk volt megfelelően képviselni az érdekeinket. És mindenekelőtt a megállapodás fontos az uniós állampolgárok számára, akik pénzügyi támogatásra várnak, hogy a koronavírus-járványt követően a gazdasági helyreállítás lendületet vegyen. Mi reményt akarunk adni nekik egy szebb jövő iránt.
Milyen pontokban sikerült felpuhítaniuk az eredeti szövegtervezetet?
A partnereinknek meg kellett érteniük a fenntartásainkat. Biztosítottuk egymást, hogy semmilyen önkényes, politikai indíttatású döntést nem hozunk. A szabályoknak világosnak kell lenniük. Ezenfelül jelentős eredmény, hogy Lengyelország és Magyarország álláspontja komoly támogatást szerzett az EU-ban. Fontos partnereknek bizonyultunk, akiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A jogállamisági mechanizmussal szemben mik voltak a lényegi fenntartásaik?
Világossá kellett tenni: az a mechanizmus, amelyet arra hoznak létre, hogy rászorítsa a tagállamokat a jogállamiság tiszteletére, maga sincs összhangban az uniós joggal. Egy ilyen megoldás példátlan lehetőséget nyújtott volna arra, hogy nyomást gyakoroljanak egy tagállam belügyeire. Az uniós szerződések tisztelik és védik a tagállamok szuverenitását, az új mechanizmus azonban megsértené és súlyosan korlátozná.
Sikerült elhatárolnunk két különböző ügyet: a jogállamiság és a költségvetés kérdését”
Mi történik majd 2021 vagy 2022 után, ha az Európai Unió Bírósága mégis jóváhagyja, és hatályba lép a mechanizmus?
Az Európai Unió Bíróságához fordulni egyfajta biztonsági szelepet jelent minden olyan tagállam számára, amely attól tart, hogy a pénzügyi érdekeit érintő valamely mechanizmus feltételrendszere nincs összhangban az EU jogával. Ha valaki keresetet nyújt be a rendelkezés megsemmisítését kérve, akkor a mechanizmus csak azt követően alkalmazható, hogy a bírósági ítéletben foglalt minden releváns intézkedést végrehajtottak. Ehhez pedig szoros konzultációt kell folytatni a tagállamokkal. A lényegi elem azonban nem is a bíróság, hanem az Európai Tanács következtetései: ezek határozzák meg pontosan, hogy a rendelkezés vitatott pontjait hogyan kell helyesen értelmezni.
Van esély arra, hogy az uniós jogban világosan és egyértelműen meghatározzák a demokrácia és a jogállamiság definícióját? Vagyis hogy végre létrejöjjön egy közös megegyezési alap, és ne gumifogalmat használjanak, amely politikai fegyver lehet egy tagállam ellen?
A jogállamisági mechanizmus eredeti beterjesztésének pontatlan rendelkezései jelentős jogbizonytalanságot okoztak, és megnyitották a kaput a jogszabály veszélyes értelmezései előtt. Ahogy előbb utaltam rá, ezzel az uniós intézmények olyan jogosulatlan hatáskörre tettek volna szert, amellyel politikai nyomást tudtak volna gyakorolni. Az Európai Tanács most elfogadott következtetései biztosítékot adnak, hogy a jogállamisági mechanizmust nagyon precíz feltételrendszer mentén alkalmazzák csak. Az Európai Bizottság kizárólag olyan kritériumokat alkalmazhat, amelyek az Európai Tanács következtetéseiben foglaltakkal összhangban vannak.
A magyar álláspont szerint a jogállamisági mechanizmus egyrészt politikai fegyver azon államok megregulázására, amelyek a migrációs vitában ellenállnak a kötelező betelepítési kvótának, másrészt a vita tágabb értelemben az EU jövőjéről is szól. Egyetért ezzel?
A modern Európai Unió súlyos problémája és paradoxona az, hogy miközben állandóan a kulturális sokszínűségről beszél, egy része képtelen elfogadni, hogy bizonyos tagállamok jogi-alkotmányos rendszere a történelmi okokból fakadóan eltér a többi országétól. Különösen elégedett vagyok, hogy a mostani tanácsi csúcsértekezleten sikerült konstruktív megoldást kitárgyalnunk. Az egyezség biztosítékul szolgál, hogy a mechanizmus nem sérti meg az uniós szerződéseket, továbbá garantálja, hogy az állampolgáraink végre hamarosan hozzájutnak ahhoz a pénzügyi támogatáshoz, amelyre a járványhelyzetben nagy szükségük van.
A december közepén lezárult politika játszma csak egy volt a lengyel–magyar együttműködések sorában. Mi ennek a szövetségnek a fundamentuma, és mik a főbb elemei?
A kialkudott egyezség kettős győzelem mindkettőnk számára. Ezúttal az együttműködésünk hajtóereje az volt, hogy mindketten ugyanazt gondoljuk a nemzeti szuverenitásról, a jogállamisági mechanizmus súlyáról, valamint az uniós szerződések betűjéről és szelleméről. Rendkívül nagyra értékeljük a lengyel–magyar együttműködést mind a visegrádi négyek, mind az EU keretén belül, és reméljük, hogy ez a szövetség élni és virulni fog az elkövetkezendőkben is mindkét ország állampolgárainak hasznára. Lengyelországban élénken él több közös történelmi élményünk emlékezete, ezek fűzik szorossá a két ország közötti kapcsolatokat. Ilyen élmény az, hogy Teleki Pál miniszterelnök katonai felszerelést küldött a bolsevik előretörés ellen harcoló lengyeleknek, illetve a második világháború során nem engedte, hogy Magyarország csatlakozzon a Lengyelország elleni katonai agresszióhoz. 1956-ban a lengyel nép lélekben támogatta a magyar nemzet függetlenségi harcát. Ezek nemcsak a múltbeli jó kapcsolatok példái, de azt is szemléltetik, hogy a két ország mindig támogatta egymást a közös értékek védelméért folytatott küzdelmeiben.
Láthatóan személyes szinten is szívélyes kapcsolatot ápol a magyar miniszterelnökkel. Milyen a nexus ön és Orbán Viktor között?
Nagyon hasonlók az álláspontjaink. Egyetértünk az értékekben, egyetértünk az EU geopolitikai dimenziójának értékelésében, továbbá sok részletkérdésben, gyakorlati ügyben is, mint a kohéziós vagy a közös agrárpolitika. Mindketten megértettük, hogy a belbiztonság, az energiapolitika és a határvédelem területén szükség van közös európai program kidolgozására. És talán azt is pontosan felismertük, hogy szükség lett a bírósági reformra – saját hazánkban fel kellett számolnunk olyan posztkommunista szokásrendszereket, amelyekkel a más adottságú nyugat-európai országoknak nem kellett megbirkózniuk.
Nemcsak a múlt, de a jelen politikai eseményeit tekintve is van hasonlóság a lengyel és a magyar belpolitika között, például mindkét országban mérgezett kulturkampf dúl. Önöket politikai ellenfeleik azzal vádolják, hogy állandó félelemkeltéssel, ellenségképgyártással tartják aktívan a táborukat. Elsősorban kik gerjesztik a szembenállást Lengyelországban?
Kétségtelen, hogy a jelen időszak nem kedvez a vitáknak, a különböző nézőpontok higgadt ütköztetésének. Fontos, egyúttal kényes ügyek vannak most terítéken. Éppen emiatt kértük az ellenzéki parlamenti képviselőket arra, hogy ne kovácsoljanak politikai tőkét a járványhelyzetből, ne keltsenek felesleges feszültséget most. Minden erőfeszítésünket és erőforrásunkat a koronavírus-járvány elleni harcra összpontosítjuk, ezért kértem több ízben honfitársaimat a járványügyi intézkedések betartására. A korlátozásoknak köszönhetően sikerült stabilizálnunk a járvány dinamikáját.
A vírushelyzet ellenére óriási tömegek tüntettek az ön kormánya ellen, miután október 22-én az alkotmánybíróság a beteg magzatok esetében is alaptörvény-ellenesnek mondta ki az abortuszt. Meglepte az ezt követő óriási társadalmi felháborodás? Miért tartják fenn Európa egyik legszigorúbb abortusztörvényét?
Minden gyermek és minden nő számíthat a kormány gondoskodására most és a jövőben is. A csecsemők fejlődéséről a lehetséges legkorábbi életszakaszukban gondoskodni kell. A választás joga alapvető jog, de ahhoz, hogy az ember eljusson oda, hogy az életével kapcsolatos lehetőségek között válasszon, életben kell lennie.
Röviden megjegyzem
Visszatérve a járványhoz: milyen jellegű biztonsági intézkedésekkel készülnek a karácsonyi időszakra?
Nagyon remélem, hogy a karácsonyi időszakban nem lesz szükséges a szabad mozgás korlátozása. Még az ünnepek előtt döntünk arról, hogy újranyissuk-e az éttermeket, az edzőtermeket, a mozikat és a színházakat. A korábbi rendelkezések szerint ideiglenesen csak december 27-éig kell zárva tartaniuk, ám a jelen helyzetben nem úgy tűnik, hogy újra lehetne nyitni őket. Az iskolákat nem nyitjuk meg a téli szünet előtt, vagyis az oktatási intézmények a tanítási szünet végéig, január 3-áig biztosan zárva maradnak.
A gazdasági szférában hogyan segítenek a bajba jutott szektoroknak?
Lengyelország vezette be a régió legnagyobb volumenű válságkezelő programját, amely a mennyiségi lazításra épül. Az eddig bevezetett lépések volumene a bruttó hazai össztermék 11,3 százalékát teszi ki. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb jelentése szerint a járvány első hullámában hozott gazdasági intézkedések erőteljesnek bizonyultak, sikerült megvédenünk a gazdaságot, a munkahelyeket, a vállalatokat, egyszóval a jövőnket a koronavírus-járvány pusztító gazdasági következményeitől.
A válság után szükségszerűen jön majd a helyreállási időszak. Mekkora esélyt lát arra, hogy a V4-országok gazdasági pozícióikban megerősödve kerülnek ki a krízisből az EU nyugati gazdaságaihoz képest?
A járvány első hullámában megszakadtak az áruutánpótlási vonalak, emiatt megbénult a beszállítás. Megtanultuk, hogy veszélyes egy gazdaságot a beszállítókra alapozni, akik termékeiket a világ más részein gyártatják. Jó esélyét látom, hogy a gyártósorok egy részét a nagy cégek távoli országok helyett Közép- vagy Kelet-Európába viszik. Gazdasági elemzések szerint az ide irányuló nyugati befektetések, legyenek uniós támogatások vagy közvetlen vállalati befektetések, nagy hasznot hoztak a régióbeli országok számára. Persze nehéz megmondani, milyen világ lesz a járvány után, de abban reménykedem, hogy a nyugati országok a közép-
európai befektetéseiket nemcsak regionális hozzájárulásnak tekintik, hanem az Európai Unió biztonságát és fejlődését garantáló, szükségszerű megoldásnak.
A lengyelek látják el jelenleg a V4 elnökségét. Mik az eddigi legnagyobb eredmények, és mik a terveik az elnökség hátralévő részére?
A brüsszeli egyezség fontos eredmény. Sikerült elhatárolnunk két különböző ügyet: a jogállamiság és a költségvetés kérdését. A rendelkezés megmásításáért harcoltunk, és ebben a folyamatban meghatározó szerepük volt a visegrádi négyeknek, az együttműködésnek köszönhető, hogy el tudtuk érni ezt a sikert. A lengyel elnökség éppen egybeesik a globális járvánnyal és a vele járó, példátlan válsággal. Ez a helyzet alaposan próbára teszi a társadalmak tűrőképességét. „Vissza a régi kerékvágásba” – ez a lengyel elnökség mottója, és ennek alapján a V4-országok aktív együttműködésben próbálják enyhíteni a válság negatív hatásait, és visszavezetni a régió és az unió társadalmi-gazdasági életét a medrébe.
Lengyelország és Magyarország baráti szövetségest talált a Donald Trump vezette Egyesült Államokban. Joe Biden elnökségével milyen változásra számít a lengyel–amerikai kapcsolatokban? Megszaporodnak majd a demokrácia- és jogállamisági bírálatok?
Lengyelország és az Egyesült Államok kapcsolata évtizedek óta nem volt olyan jó, mint jelenleg. Együttműködünk Washingtonnal többek között a védelmi és az energiapolitika terén. Augusztus 15-én aláírtunk egy megállapodást a katonai együttműködésről, amelynek értelmében még több amerikai katona fog állomásozni Lengyelország területén, októberben pedig egyezményt kötöttünk az atomenergetikai együttműködésről. Ezek az egyezségek nemcsak hazánk, de az egész régió biztonságát erősítik, és úgy gondolom, az Egyesült Államok tartja magát ehhez, bárki legyen is az elnöke.
Napokon belül karácsony. Mit üzenne a magyaroknak a járvány sújtotta ünnep előtt?
Lassan az ünnepi asztalhoz ülünk, megéljük ünnepi hagyományainkat. Lengyelországban a szentestén a vacsoránál megtörjük a kenyeret, és odanyújtjuk egymásnak jókívánságok kíséretében. Szeretnék ezúton önöknek és minden magyarnak jó egészséget, örömöt és boldogságot kívánni az ünnep alkalmából. Legyen ez a karácsony a békesség és az egység ünnepe mindnyájunk számára!
1968-ban született Wrocławban. Szülővárosa, majd Hamburg és Bázel egyetemén szerezte üzleti, illetve európai jogi diplomáit. A pénzügyi szektorban dolgozott tizenöt éven át, a Bank Zachodni WBK igazgatója, majd a Santander Group elnöke lett. 2015-ben Beata Szydło kormányában miniszterelnök-helyettessé és fejlesztési miniszterré, egy évvel később pénzügyminiszterré nevezték ki. Szydło lemondását követően, 2017 decemberében miniszterelnöknek választották, mandátumát a 2019-es választáson megerősítette. 2016-ban lépett be a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) pártba. Nős, négy gyermek édesapja.
