Nem valószínű, hogy éppen az a köszöntő ne váltaná ki a jól fizetett liberális kioktatók dühödt haragját, amit Kövér László házelnök a Kurultajon tartott.
Az Országgyűlés elnöke olyan kérdéseket tett az asztalra, amelyek régóta tabunak számítanak az ál-emberijogi élharcosok szemében. Kövér László arról beszélt a legnagyobb európai hagyományőrző gyűlésen, hogy a következő időszakban meg fogjuk erősíteni a magyarság kulturális önrendelkezését.
Arra is kitért: mai, modernnek mondott világunkban egyes erők olyan pusztító harcmodort alkalmaznak, amelynek keretében először a tudatát zavarják össze azoknak, akiknek a területeit meg akarják szállni.
Az önazonosságot üldöző hadviseléssel szemben szerinte csak a lélek, a szellem és az akarat erejével lehet védekezni, pusztán így őrizhetjük meg az önrendelkezési jogunkat.
Ezek az úgymond nacionalista felhangok már eleve PC-törés-számba mennek. Az pedig az eddigieknél is jobban kiboríthatja a hatvannyolcas világkommunizmus után nosztalgiázókat, hogy Kövér László értelmezésében az elmúlt évtized Kurultajai azt üzenik: a magyarok milliói elvárják, hogy az állam és a tudományosság adófizetők pénzéből működő intézményei ne gátolják, hanem segítsék a XXI. századi magyar kulturális önrendelkezést.
Nem kell Nostradamusnak lenni, hogy tudjuk: iménti mondatokból kerekedhet az igazi liberálkommunista hisztériaparti. Annyira átitatta az agyukat a saját nemzetük jelentéktelenségébe vetett hit, hogy mániákus elutasítással reagálnak minden valóságdarabra, ami a retromarxista prekoncepciónak ellentmond.
A kommunista ideológia ugyanis – ami a PC-ben találta meg új gazdatestét – kizárólag az értékek ellen tudja elképzelni nihilista cselekvése irányát. Az önállóságot hírből sem ismeri, mivel eleve arra van programozva, hogy más, magasabb rendűnek, haladónak tartott globális akaratok farvizén lavírozzon.
Ez vezetett oda, hogy mára a Kelet felé hajbókolást kritikátlan Nyugat-imádattal felváltó körök szemében a „magyar” provincializmust jelző fosztóképzővé, szitokszóvá vált. Így szerintük magyar kultúra és tudományosság csak annyiban létezik, amennyiben a baloldalhoz sorolható.
A „felelős értelmiségi csak baloldali lehet” leninista álaxióma az egyik szlogen, amit minden fejbe megpróbálnak belegyömöszölni. Számukra tehát azért nagy diszkrimináció, ha a konzervatív, keresztény kultúra az őt megillető támogatást kéri, mert nekik a kizárólagosság, a monopólium a természetes. Ha tíz pályázatból, pozícióból, támogatási forrásból csak kilencet kapnak meg, és egyet valaki más, az a kirekesztés maga.
A nemzeti önrendelkezés viszont azt fogja jelenteni, hogy helyreáll a jogegyenlőség, s megszűnik a nemzeti gondolat háttérbe szorítása.
Nem árt észben tartani: a liberálisként önmeghatározott újmarxisták a jobboldalnak még a létjogosultságát sem ismerik el. Ha rajtuk múlna, a múltban is eltörölnének minden értéket, ami nem baloldali.
A kádárista három T-ből kettő lett: a támogatott és tiltott kategóriák mellől kiiktatták a tűrtet. A tiltott csoportba tartozik minden, ami nemzeti, keresztény és jobboldali.
A polgári Magyarország évszázadok óta célként kitűzött vágyálmunk. Ezt fejezi ki Berzsenyi Dániel híres sora: „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” A magyar nép sokszorosan megharcolt szabadságáért, kulturális sokszínűségét, gazdagságát a Kurultaj is bizonyítja.
Szabadságunkat pedig nem adhatjuk el a fordított rendszerváltást erőszakoló nyugati baloldalnak, amely éppen akkor akar átváltani a kommunista ideológiára, amikor mi már réges-rég magunk mögött hagytuk az egész rémálmot.
(Megyeri Dávid, magyaridok.hu)
