„Sok minden leírható számokkal, alátámasztható grafikonokkal és diagrammokkal, és ebben a tekintetben a 2010 utáni tizenhárom év nemzeti kormányzása sokkal jobban áll, mint az azt megelőző Gyurcsány korszak, a politika és a választás fő kérdése mégis az, hogy ugyan miféle világban, országban akarunk mi élni vagyis milyen is a »jó élet«.
A baloldalnak, száz év alatt egyetlen önálló, magyar talajból fakadó gondolata sem volt, és most sincs. Az ő általuk kínált, örökös mintakövető modell, nagyjából ilyen világot, ilyen politikát, ilyen országot és ilyen szabadságot kínál:
»akit a vallás nem érintett meg, nihilistának viszont tehetségtelen, az a 21. században leginkább a technokrata elitek szekuláris erkölcsrendészetében találja meg a számítását.
Annak a dolga kigúnyolni, üldözni és jelenteni a politikai gondolkodás minden formáját. Emlékeztetni az embereket arra, hogy miben kell hinniük, továbbá tájékoztatni a lakosságot, hogy a ‘globális civil társadalom’ rosszallását elkerülendő miképpen élhet csendes, apolitikus és az előírt szabványok szerinti erényes életet« (Czopf Áron)
Ebben a világban lehet szörnyülködni a vadászati világkiállítás kitömött állataitól kezdve az esőerdők irtásán át az ukrán konfliktusig mindenen, amit ez a nevetséges technokrata erkölcsrendészet előír, csak egyetlen dolgot nem lehet: két lábbal a földön állva, Magyarország érdekei mentén, ha kell hideg, racionális módon politizálni.”
(Mandi)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
