Vidám napjaink vannak mostanában. Reggelente néhány momentumos hülye gyerek úgy szorul neki a Karmelita Kolostor előtti építési kordonnak, mint nyírásra összeterelt birkák a kerítésnek, tolják-nyomják-tapossák egymást, aztán jön egy kis kordonbontás, majd az elbontott kordonok ide-oda hurcibálása és pakolása, egy kis arcbőrkaristolás, szelfizés a megkaristolt arcbőrrel és felemelt
kezekkel, végül a performansz céljáról kedélyesen érdeklődő jobboldali újságírók elhajtása a vérbe.
A csapat szép és színes, ott van közöttük az egy szem érettségivel magát közgazdásznak hazudó Hajnal Miklós, a minden idők legszürkébb és legtehetségtelenebb politikusa címre jó eséllyel pályázó Gelencsér Ferenc, vagy éppen mindannyiunk nagy kedvence, Hadházy Ákos.
Néhány nappal ezelőtt azonban a legvidámabb, egyben legelgondolkoztatóbb pillanatokat
kétségkívül bizonyos Lőcsei Lajos okozta, akinek a létezéséről mindezidáig a politika iránt az
átlagosnál jobban érdeklődő polgárok sem tudtak, de aki a Karmelita Kolostor környéki
bohóckodással most a mi mentális térképünkre is felkerült. Lőcsei Lajosnak több szerencséje van,
mint esze, amely szerencsének köszönhetően tavaly óta a Momentum országgyűlési képviselőjeként tengeti életét. Abban a házban, ahol korábban olyan képviselők szólaltak fel és döntöttek a nemzet sorsáról, mint például Jókai Mór vagy Mikszáth Kálmán. Ettől persze Lőcsei Lajos nem lett okosabb, a szókincse – szemben Jókaival vagy Mikszáthtal – összesen talán, ha 100 szóból állhat, amely száz szó közül cc. tízet-húszat ismételget, bármiről is kérdezik. Verbális arzenáljában olyan, az országgyűlési képviselői feladatok ellátásához nélkülözhetetlen kifejezések sorjáznak, mint a kétkezi munka, a nyálverés, a kanyarfúró vagy éppen a belpesti ficsúrok.
Lőcsei Lajos tegnap olyan belpesti nyálverő ficsúrnak titulálta a Mediaworks újságíróját, aki nem
tudja a kanyarfúrót kezelni, és erre való hivatkozással nem kívánt válaszolni a kérdéseire. Nem
teljesen világos, hogy akár az országgyűlési képviselői munka, akár az újságírói feladatok ellátásához vajon miért lenne szükséges a kanyarfúró használata, de erről Lőcsei képviselő úr nem szolgált bővebb információval, mindössze annyi derült ki, hogy ő roppant büszke kanyarfúró-kezelői tudására.
Ez igazán érthető, hiszen másra nem is nagyon lehet büszke, a Károly Róbert főiskolán szerzett
diploma azért nem a csúcsok csúcsa, és nyelvtudásával sem büszkélkedhet túlságosan, 40 éves korára egy – saját bevallása szerint – alapfokú német nyelvismeretet sikerült összehoznia, ami valószínűleg a ja és a nein kifejezések ismeretét takarja. És mivel Lőcsei Lajos agrárszakembernek is teljességgel alkalmatlan, és a főiskola elvégzése után egyetlen mezőgazdasági cég sem kívánta megvásárolni a szaktudását, ezért úgy döntött, hogy elmegy országgyűlési képviselőnek, amely igyekezetét – hála a Momentumnak és Márki-Zay Péternek – egy totális előválasztási kudarc után is siker koronázta.
Mit lehet minderre mondani? Németh László (vajon tudja Lőcsei, ki volt Németh László?), az 1930-as években megírta, hogy ha a dolgok a helyükön lennének, a politikusok többsége nemcsak a
Parlamentből, hanem a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorulna. Nos, a helyzet a harmincas évek óta mit sem változott: ha a dolgok a helyükön lennének, Lőcsei Lajos minden bizonnyal nemcsak a
Parlamentből, hanem a ferencvárosi sörcsarnokból is kiszorulna.
Felföldi Zoltán
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
