„Idén is hatalmas megkönnyebbült sóhaj szakadt ki több százezer békés helyi lakóból, ugyanitt visszafogott üdvrivalgás is hallatszott elszórtan: ünnepelt Óbuda-Békásmegyer, Újpest és Angyalföld népe. Végre idén is azok nyertek, akiknek tizen-húsz éve már folyamatosan osztják az észt, hogy: »Évente egy hetet igazán kibírhattok, el lehet utazni!«
És igen, utazz el az ő kedvükért, miközben a Sziget zajszennyezését egész éjszaka a Duna leviszi a Margit hídig, fel a hegyre, egészen a hegy túloldalára (de tényleg), nem beszélve a pesti oldalról – te meg mondjuk éppen gyereket altatnál. Házmesterlelkületűek vagyunk, ez van.
De tudjuk: ez tök jó a nemzetgazdaságnak, tehát nekem is, ahogy a flip-flopos nyugat-európai fiatalok az Auchanból tolják el lopott bevásárlókocsijukban a legolcsóbb szar tálca söreiket a Sziget felé, miközben kb. azt se tudják, hogy éppen melyik országban vannak, csak valami olcsó nagyvárosban Keleten – és persze miközben hirdetik a nagy nemzetköziséget, éppen valami helyi cserjéről leműtött faágon lengetik skandináv, skót, stb. zászlajaikat. Ki kíváncsi erre? Bevallom nektek, én már legalább olyan 10-15 éve nem járok ki, azt se tudom, kik léptek-lépnek fel, nem ismerem őket (nem is érdekel), megöregedtem, bunkó is vagyok – de megöregedtünk mind. A Táncdalfesztivál sátor óta nem sok érdekeset láthattunk arrafelé, és az is csak arra szolgált a 2000-es években, hogy a még kijáró maroknyi, suttyóságra hajlamos magyar közönséget elszórakoztassa a maga önironikus stílusában.
De most hagyjuk az öreges, ezek a fiatalok, bezzeg a 90-es évek-ezést, mert igazából a 90-es években se nagyon szerettem a koszos-tarhálós, kannásboros punkokkal teli fesztivált a kerületben (Diáksziget, Eurowoodstock…), tényleg csinálják inkább otthon a négy fal között vagy akárhol, csak ne nálunk. Bezzeg a Fehér Karácsonyt Demszky azonnal betiltotta!”
(kontra.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
