A legjobban, 43 százalékkal 2012-höz képest azoknak az aránya esett vissza, akik nem tudnak megbirkózni egy esetleges váratlan kiadással. Ez a szakértők szerint egyértelműen a lakossági megtakarítások növekedésére utal, amely a reáljövedelmek jelentős emelkedése miatt következett be. Ebben a mutatóban már az uniós átlagnál jobbak vagyunk, elértük a nyugat-európai tagállamok szintjét.
Habár a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya még mindig magas nálunk, de a közép-európai térségben már elértük a válság előtti szintet. A mediterrán országoknál is elindult némi javulás, kivéve a görögöknél, ahol még ma is folyamatosan nő a nélkülözők aránya. A nyugat-európai országokban a magasabb jövedelmek és a szociális ellátórendszer miatt jóval kisebb a szegénységben élők aránya, de egyeseknél már enyhe emelkedés figyelhető meg, ami visszavezethető a migrációra.
Míg hazánkban a reálbérek csökkenése, a lakosság eladósodása már 2005-ben, 2006-ban elkezdődött, addig a többi tagállamban a válság hatására csak 2011 és 2013 között romlottak jelentősen a mutatók.
A szűk esztendők után 2012-től elindult javulás folytatódik a 2017-es és a 2018-as években is.
Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő az adatok elemzésével kapcsolatban a Magyar Idők kérdésére felidézte: 1998 és 2002 között a közép-európai tagállamok közül mind a reáljövedelmek emelkedésében, mind a szegénység visszaszorításában élen járt hazánk.
Az utolsó év, amikor a környező országokhoz képest jobbak voltak a mutatóink, 2004 volt. 2002-ben az újonnan megválasztott baloldali kormány jelentős béremelést hajtott végre a közszférában, ám az akkor mért reáljövedelem-emelkedést már 2005-re, 2006-ra elvitte az infláció. Hazánkban tehát már jóval a válság előtt elkezdődött a lakosság életszínvonalának jelentős csökkenése, a mutatók is igazolják, hogy a középosztályból nagyon sokan elszegényedtek, a válság kezdetekor pedig már rosszabbak voltak a mutatóink a közép-európai országokhoz képest is.
Az őszödi beszéd évében, 2006-ban már veszítettek értékükből a fizetések, és a munkanélküliség is elkezdett emelkedni, a foglalkoztatási ráta pedig csökkenni. Ezzel szemben a 2008-as válságig Lengyelországban vagy akár Csehországban jelentős gazdasági bővülést sikerült elérni, ami az élet minden területén kedvező hatást okozott, így a deprivációval érintettek aránya a lengyeleknél 33,8 százalékról 2010-re 13,1 százalékra esett vissza, és a válság éveiben is folyamatosan csökkent.
Ezzel szemben Magyarországon 2004-hez képest 2010-re magasabb volt a súlyos anyagi nélkülözéssel küzdők aránya, 23,4 százalékra nőtt a 2004-es 22,9 százalékról. A válság eurózónára gyakorolt hatását jól mutatja, hogy Szlovákiában az euró 2007-es bevezetését követően csak kis mértékben csökkent a nélkülözők aránya, míg a másik három visegrádi tagállamban 2016-ra jelentős volt a javulás. Szintén sokat javított mutatóin Bulgária és Románia, ám ezek az országok még mindig a legrosszabb helyzetben vannak az unión belül.
Összességében elmondható, hogy hazánkban már a válság előtt megkezdődött a lakosság elszegényedése, az emberek nálunk vettek fel legnagyobb számban devizahiteleket, a válság előtt pedig már sokan a fogyasztást is kölcsönökből fedezték. Az emelkedő devizahitel-törlesztőrészletek pedig azt eredményezték, hogy az emberek először felélték tartalékaikat, majd később a rezsifizetéssel, valamint a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának elhalasztásával fedezték törlesztőrészletüket.
Ez a jelenség nemcsak az egyéneket, hanem egész családokat sodort nehéz anyagi helyzetbe 2012-ig.
Szalai Piroska emlékeztetett: az számít deprivációban súlyosan érintettnek, akit a megadott kilenc élethelyzetből négy érint. Idetartoznak azok, akik nem tudnak kifizetni egy váratlan kiadást, elmaradásban vannak a számláikkal, anyagi okokból nem tudják felfűteni a lakásukat a megfelelő hőmérsékletre, nem telik a mindennapi megélhetésen felül autóra, telefonra, mosógépre, színes tévére, vagy nem tudnak évente egyszer üdülni és legalább kétnaponta húst fogyasztani.
A hazai folyamatokat jól jelzi, hogy 2012-ben nálunk volt a legmagasabb azoknak az aránya, akik nem tudtak megbirkózni a váratlan kiadásokkal, ebben a lakosság háromnegyede érintett volt. Ez a mutató 2012-ben még Bulgáriában is jobb volt, a 70 százalékot sem érte el, a régió többi tagállamában pedig még alacsonyabb volt a mutató.
Szalai Piroska kiemelte: mára a váratlan kiadásokkal a lakosság 31,5 százaléka nem tud megküzdeni, ez a mutató pedig most már az uniós átlagnál is kisebb, nemcsak a térségben a legjobb adat, de több nyugat-európai országénál is jobb lett. Ez pedig azt jelenti, hogy a reálbérek emelkedése a lakosság nagy részénél lehetővé tette a megtakarítást.
A térség országaihoz képest több deprivációs mutatóban is kedvezőbb helyen áll hazánk, idetartozik a rezsitartozások számának csökkenése, az egyre kevésbé luxusnak számító üdülés vagy a rendszeres húsfogyasztás, de autót is többen tudnak vásárolni.
A mediterrán országokban a válság időszakához képest kevésbé csökkentek a mutatók – részletezte a szakértő. Míg a közép-európai térség jobb adatokat produkált 2016-ban, mint 2007-ben, addig a dél-európai régióban ha volt is javulás, nem olyan jelentős mértékű.
A görögöknél mára Európában a harmadik legmagasabb a nélkülözők aránya, 2008 óta megduplázódott, 21 százalék lett már 2016-ban, miközben a válság kitörésekor még a 11 százalékot sem érte el.
Szalai Piroska kiemelte: Görögországban a Nemzetközi Valutaalap és a nyugati országok válságkezelési lépéseinek végrehajtása egyértelműen a középosztályt tette nélkülözővé, és a megszorítások még most is többeket érintenek, mint 10 éve. A többi mediterrán országban pedig a gazdagabb régiókban lakók élnek rosszabbul, mint a válság előtt.
Nyugat-Európában a válságot megelőzően is hagyományosan alacsony volt a deprivációban élők aránya. Szalai Piroska ezzel kapcsolatban figyelmeztetett, a nyugati tagállamokéval ma már ugyanazon a szinten van Magyarországon is azoknak az aránya, akik nem tudnak megbirkózni a váratlan kiadásokkal.
Ugyanakkor a személygépkocsi vagy a tartós fogyasztási cikkek a jóval magasabb jövedelmek mellett majdnem ugyanannyiba kerülnek, mint nálunk, így a súlyos anyagi nélkülözéshez szükséges négy mutatónál kevesebbet jelölnek meg az ottani állampolgárok, ezért a depriváció csak kevesebbekre érvényes.
Ráadásul a szociális ellátórendszer, tehát az alanyi jogon járó támogatás a szegényebb rétegeknek segít elkerülni a súlyos nélkülözést. Az utolsó vizsgált évben, 2016-ban viszont több helyen már árnyalatnyit nőtt az arányuk, a szakértő szerint ennek egyik oka lehet a 2015-ben jelentősen megemelkedett bevándorlás, ami miatt a szociális ellátások többfelé oszlanak.
A mutatókat összegezve Szalai Piroska kiemelte, habár hazánk 2016-ban is még az unió utolsó harmadában volt, nálunk a válság nem két évig tartott, hanem a középosztály elszegényedése már 2006-ban elkezdődött.
A válság alatt a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya a görögökével azonos mértékben, majdnem 10 százalékponttal nőtt, míg a többi országban a romlás mértéke jóval alacsonyabb volt.
Ez azt jelenti, hogy itthon a 2004-ben meghozott intézkedések 2012-ig éreztették rendkívül kedvezőtlen hatásaikat, és a jelenlegi kormány gazdasági és szociális típusú intézkedéseinek hatására 2012 és 2016 között sikerült több mint 1,3 millió fővel csökkenteni a szegénységben élők számát a mérések kezdete óta nem látott alacsony szintre, 1,4 millió főre.
A jövőben a reálbérek emelkedésével tovább javul a lakosság helyzete, így a szakértő további jelentős javulásra számít a 2017-es adatokban is.
