Hoppá! A Jeszenszky házaspárt megvédő fiatalember hívő keresztény!

147

Ösztönösen cselekedett, a gyengébbek védelme alapvető erkölcsi kötelesség – ezt mondta Kézdi-Schlachta László a Vasárnapnak. Ő az a 35 éves férfi, akinek köszönhetően elfogták a rendőrök Jeszenszky Géza támadóját.

 

Az egykori külügyminiszter életét gyakorlatilag Kézdi-Schlachta László mentette meg határozott fellépésével, és aki lélekjelenlétének köszönhetően még a rendőröket, mentőket is értesíteni tudta, miközben több utcán keresztül üldözte a politikust bántalmazó férfit. Portálunknak úgy fogalmazott: keresztény, konzervatív neveltetése nem is engedte volna, hogy csak tétlenül nézze a történteket.

Mint ismert: Budapesten, egy belvárosi társasházának kapualjában támadta meg az Antall-kormány volt külügyminiszterét és feleségét 2025. június 1-jén délután egy sapkát, kesztyűt és orvosi maszkot viselő elkövető, aki kőműves kalapáccsal esett az idős házaspárnak. A Budapesti Rendőr-főkapitányság közleménye szerint a támadó akkor futamodott meg, amikor egy közeli vendéglátóhely pincére az áldozatok segítségére sietett. A fiatalember maga is megsérült, ennek ellenére követte a támadót, és hívta a 112-t. Kézdi-Schlachta Lászlóval beszélgettünk.

– Nem csupán a család, de a rendőrök is megköszönték a segítséged a Jeszenszky Géza és felesége elleni támadás megakadályozásában, az elkövető elfogásában. Azért nem kis lélekjelenlét kell egy ilyen szituációnál, hogy tudja az ember, mit kell tennie.

– Szerintem nálam ez ösztönből jött… De nyilván a neveltetés is erőteljesen hozzájárul ahhoz, hogy mennyire tudja az ember ilyenkor lélekben összeszedni magát, és ahelyett, hogy elfutna vagy ignorálná a történteket, közbeavatkozzon. Persze olyan is előfordulhat, hogy valaki leblokkol hirtelen és nem tudja, mitévő legyen. Szerencsére nálam nem így volt.

 

– De csupán néhány másodperces az időintervallum, amíg meg kell hoznia a döntést. Te mit láttál?

– Számomra nem volt kérdés, hogy segítsek-e, vagy nem. Az, hogy megvédek másokat, nálam gyengébbeket, idősebbeket, bárkit, az alap, mondhatni zsigerből jön.

– Ehhez nyilván azért olyan neveltetés is kell, hogy ne fordíts hátat egy ilyen helyzetben.

– Igen, nálam azért az erőteljesen meghatározó valóban. Keresztény, konzervatív családban nevelkedtem, kicsi korom óta jártam templomba és cserkész is voltam a 436-os számú Fekete István cserkészcsapatban, sportoltam. Szerintem ez is sokat jelent, magabiztosságot ad az embernek, pláne, ha küzdősportban szerez jártasságot. Én dzsúdóval kezdtem, aztán karatéztam is némi MMA-val megspékelve. Ezek a dinamikus küzdősportok sokat hozzáadnak az ember karakteréhez, jelleméhez, mert  alapból ad magabiztosságot, önuralmat. Hogyha ez párosul egy konzervatív neveléssel, akkor nem is kérdés, hogy egy ilyen szituációban odaállsz-e vagy nem.

 

 

– Te megtetted. De mi is történt pontosan?

– Hallottam valami puffanást. Azt feltételeztem, hogy valami dulakodásról lehet szó. Picit megszaporáztam a lépteimet, kinyitottam a gazdasági bejáratot és akkor láttam, hogy valaki megtámad egy idős házaspárt, egy fanyelű tárggyal, ami zacskóba volt csomagolva.

A támadó egyébként egy hasonló korabeli ember volt, mint a házaspár. Láttam, ahogy lendíti ezt a fanyelű tárgyat, így azt is láttam, hogy Jeszenszky úr fejére célzott. Gyorsan odaugrottam, odatettem a bal kezemet ökölbe szorítva, hogy kivédjem az ütést, és akkor éreztem meg, hogy itt valami komoly tárgyról lehet szó, mert hatalmas ütés ért. Meglepő módon lecsúszott a kezemről, továbbment egészen Géza úr fejéig és egy elég komoly darabot kihasított belőle. Aztán fröccsent a vér, Jeszenszky úr pedig elkezdett hátrafelé zuhanni.

Nyilván akkor én azt hittem, hogy elájult. A jobb kezemmel a tarkóját tudtam elkapni és úgy lassítottam az esését, így sikerült kivédeni, hogy a feje hátul ne csapódjon bele a szegélybe, viszont érdekes módon ő utána felpattant, amit már csak akkor vettem észre, amikor láttam, hogy a támadó Edit asszony felé fordul és felé is elkezd hadonászni. És elég erős ütéseket mért…

Nem tudom pontosan, hogy akkor ő betalált-e, de előtte biztosan, mivel Jeszenszky asszony fején is van sérülés. Szerencsére nem annyira komoly, de őt is elég durván eltalálta. Viszont amikor láttam, hogy lendíti újra a kezét, akkor bal karral ellöktem az “urat”. Nyilván figyelembe vettem, hogy azért látszólag egy idős emberről van szó, úgyhogy nem kellett teljes erőmből ellökni, és azt sem akartam kockáztatni, hogy esetleg úgy essen, hogy komolyabb baja legyen.

Nem is esett el, hátratántorodott, megállt, hezitált egy pillanatig, látta, hogy már nincs előnyben, ezért sarkon fordult és futásnak eredt. Ekkor fogta meg a vállamat, jött mellém a Jeszenszky úr nagy meglepetésemre, itt vettem észre, hogy ő kicsoda. Majd azt mondta, hogy két évvel ezelőtt szintén ugyanitt egy fekete zacskóba rejtett tárggyal támadták meg és hogy szerinte ugyanez az ember volt. Arra kért, hogy kapjam el, úgyhogy mondtam neki, rendben, üljön le.

Hívtam a 112-t, közben futottam a támadó után. Jeszenszky úr is ott volt mellettem egy ideig, holott a fejéből egy pár centis bőrdarab lógott, ömlött a vér, de jött. Többször meg kellett állnom, hogy elmondjam neki, nagyon fontos lenne, hogy ő most üljön le, nehogy nagyobb baj legyen. Tény, hogy egy atlétát meghazudtoló fizikummal rendelkezik 83 éves kora ellenére.

– Azért nyilván nem tudott egy ilyen sérüléssel hosszabb távon lépést tartani veled. És a támadó?

– Néha futott, néha sétált, néha pedig szaporábban gyalogolt. Nem volt nehéz követni egyáltalán, mert nem volt nagyon gyors. Nyilván azért kétszer annyi idős emberről van szó, mint én, úgyhogy könnyedén tudtam menni utána. Közben a mentőkkel és a rendőrökkel is telefonon tartottam a kapcsolatot, folyamatosan adtam az update-et, hogy éppen merre járunk.

– Milyen útvonalon haladtatok?

Irányi utca, Czukor utca, Nyáry Pál, át a Váci utcán, a Molnár és a Sörház utcán keresztül értünk a Belgrád rakpartra, ahol a 2-es villamos sínein menekült az aluljáróba. Ott már látszott, érezhető volt, hogy elfáradt, úgyhogy az is megfordult a fejemben, hogy ha most nem találkozom rendőrrel, akkor abbahagyom ezt a kergetősdit, és elkapom, mert annyira fáradt volt már, hogy igazából nem jelentett fenyegetést.

Nyilván azért azt figyelembe vettem, hogy az egyik kezében kalapács, a másikban pedig nem tudtam megállapítani, hogy mi volt… Utólag derült ki, hogy egy bökővé átalakított csavarhúzó. De azt nem láttam, csak hogy valami szúróeszköz. Követtem az aluljáróból felfelé és a lépcső tetején láttam meg a készenléti rendőröket. Gyorsan odamentem a rangidőshöz és mondtam neki, hogy

“önökkel vagyok vonalban. Szemtanúja voltam egy gyilkossági kísérletnek, és ezt az urat kell elfogni”.

Még 5 másodperc sem telt el, mozgósította a csapatát. Nagyon higgadtan, teljes tisztelettel, még csodálkoztam is, hogy mennyire józanul kezelték a helyzetet.Nem alkalmaztak semmilyen erőszakot. Odamentek, megfogták, elvették tőle a táskáit, kipakolták, előállították és beszéltették. Egy ideig nem beszélt, aztán utána már megeredt a nyelve.

– És mit mondott?

– Kérdezgették tőle, miért csinálta.. Azt mondta, véletlenszerűen választotta ki az áldozatait, meg akarta őket ölni, utána felgyújtani magát benzinnel és a gázgyújtóval, ami még nála volt. De nekem ez nem így tűnt, még akkor sem, amikor még nem tudtam, hogy kire támadott rá. Nagyon tudatosnak tűnt a menekülési útvonala is. Utólag kiderült, hogy megegyezett a két évvel ezelőtti támadó menekülési útvonalával. Ráadásul ugyanúgy fehér sapkában volt, a napszemüveg is ugyanaz, és az orvosi maszk viselése is megegyezett. Az akkori elkövető szintén oldaltáskát viselve támadt akkor is Jeszenszky úrra. Minden megegyezett: a fizimiskája, az útvonal, és az, hogy zacskóba volt csomagolva a támadó eszköz, ugyanaz az áldozat…. Ez nem lehetett véletlen.

– Te is megsérültél?

– Igen, egy apró kis sérülés, nem lényeges.

– Azon a környéken egyébként mekkora a valószínűsége annak, hogy ilyen brutális módon rátámadnak valakire?

– Elég sokat vagyok a belvárosban. Azt gondolom, hogy egész Budapesten remek a közbiztonság, én 2016-ban költöztem vissza külföldről és azóta ezt tapasztalom.

– Bízzunk benne, hogy ez így is marad és nem lesz szükség többet hasonló hőstettre, amivel megmentetted a Jeszenszky-házaspárt.

– Nem gondolnám, hogy hős vagyok, hiszen keresztény emberként nem is kérdés, hogy segítek-e másokon.

 

 

(Jurák Kata, vasarnap.hu)

 

 

 

Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!