Havas Henrik, a haza Rémusz bácsija mostanában mesél. Minden meséjének ő a főhőse és egyiknek a végén sincs fuss el véle.Legutóbb Dömsödi Gábornál tartott mesedélutánt. Kádár János egykori pátfőtitkárról szólt a nagyívű álomba ringató, amely szerint az MSZMP kongresszusán az Építők székházába történő kalandos bejutása után TANÁR ÚR az épület előterében találkozott Kádár elvtárssal és ekkor a meséje csúcspontján Havas kijelenti, hogy:
,,Becsület szavamra azon gondolkodtam, hogy nyakon vágom.”
Hogy miért, az nem derült ki a beszélgetésből, Havasnál ez amolyan nyak-fétis lehet, ha meglát egyet, akkor viszketni kezd a tenyere és üt-vág, legalábbis gondolatban.
Mindez nála a megszépítő messzeség még dupla adag Cavintonnal sem reparálható emlékezet foszlánya.
Nyakon vágja Kádár Jánost. Éppen ő, a Havas.
Képzeljük el korunk Háry Jánosát, amint a gondolatát tettekre váltja. Odalép Kádárhoz és lezavar neki egy tockost. Ráadásul a becsület szavára. Ha méltatlankodik akkor élesben kap mellé egy gyomrost és még a fülét is meghúzogatja ,,nekije.”
A valóságban nem inkább szervilis hízelkedése méltató szavaival dürrögte körbe a NAGY EMBERT, a krumplilevest krumplilevesező veteránt?
Amikor Havas ,,TANÁR ÚR” ehhez hasonló mesedélutánjai jönnek szembe az internetes sztrádán, én azt érzem, hogy őt kellene sokkal inkább nyakon vágni, na nem magam miatt, hanem össznemzeti elhatározásból, hogy ne szédítsen már bennünket gondolati hőstetteivel.
Azt már elképzelni sem merem, milyen elképzelései támadhatnak Havasnak, amikor a jelenlegi magyar miniszterelnököt látja vagy hallja.
Havas úr személye az ilyen ellenőrizhetetlen valóság tartalmú történet- szájhősök korának tipikus alakja.
Az avasodott Havasoké.
Ugyan minden elhangzó sztorija kiszínezett lári-fári , de intő példaként szolgálnak arra, hogy hogyan ne öregedjünk meg semmiképpen és ne váljunk nevetségesekké, még gondolatban sem.
Becsület szavamra így hiszem, egyebekben tente baba, tente, aludj már te beste, különben nyakon váglak.
Há’ nem? De.
Bognár Zsolt /Parabolha/
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
